Stuber Andrea naplója

 

© netrights: Stuber Andrea

 

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra

2005. július:

hétfő

kedd

szerda

csütörtök

péntek

szombat

vasárnap

        1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

Napló:

1. péntek

Rendkívüli kiadás!

Ez a júliusi napló úgy lett, hogy kedves férjem olykor egyre és másra azt mondta: látod, ezt igazán megírhatnád a naplóban, ha írnád. Legalább nekem! – tette hozzá, és akkor megírtam. De ha már megírtam, akkor miért ne kerülne be szépen kronológilag a helyére? Még ha utólag is.

vissza a lap tetejére

2. szombat

6209 napja élünk együtt kedves férjem meg én. Nem tűnik nagyon kereknek, mindazonáltal ez 17 x 365 napot jelent. + 4 szökőnap.

Ünneplésnek nemigen vált be, de láttuk tegnap a Dr. Burke különös délutánja című előadást a Károlyi Palota udvarán. Ezenközben rossz tapasztalatokhoz jutottunk Lengyel Ferenc rendezői kvalitásait illetően. Arra kellett gondolni, hogy nincs ritmusérzéke, nincs formaérzéke és nincs jó ízlése. Somody Kálmán nem bírta el a főszerepet. Rezes Judit tobzódott a csúnyaságban. Sokalltam, amit csinált. Kocsis Gergő volt meggyőzően jó egyedül. De nem ért annyit a dolog, hogy fél estén át bandzsítson érte.

vissza a lap tetejére

3. vasárnap

Tegnap a Szörényi Levente 60. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi műsort sugározta a Duna tévé. A Nemzeti hangversenyteremben – vagy mi a neve – zajlott, részleteket adtak elő az ünnepelt műveiből. Állt a pódiumon a nagyzenekar előtt Tóth Sándor és Gazdag Tibor fekete szmokingban, és csinálták szó és mozdulat szerint ugyanazt, amit az István a király előadásában szoktak Istvánként és Koppányként. Hergelték a magyarokat, miközben az Istvánt meg Koppányt kiabáló ugráló tömeget ezúttal öltönyös urak és decens hölgyek alkották, a sokszemélyes vegyeskórus tagjai.  Bájosan bizarrul hatott.

Mai:

CSAK AZ SZABAD, AMI JELLEGTELEN. AMI JELLEMZŐ, AZ SOHASEM SZABAD, HANEM MEGKÖTÖTT ÉS DETERMINÁLT – írja Thomas Mann a Doktor Faustusban. Azt olvasom. 240 oldal óta mesél az életrajzíró főhős Adrian Leverkühn zeneszerzőről, és még mindig szinte semmit nem tudok erről az emberről. Bámulom az ilyet.

vissza a lap tetejére

4. hétfő

Most egy öregasszonyos bejegyzés jön. Esküszöm, régebben nem volt ez, hogy a villamosra felszállva azt látni: az összes ülésen férfiak terpeszkednek. Mióta erre figyelmes lettem, direkt szemmel tartom, hogy gyakran van-e így, és gyakran. Múltkor a buszon egy nő hangosan elkiáltotta magát, amikor felszállt: ülőhelyet kérek! Elég sokan voltunk, nem tudtam megítélni, hogy magának kéri-e, vagy lát valakit, aki rászorul. Mindenesetre felállt egy fiatalember, a helyére pedig azonnal odaugrott egy idősebb pasas és leült. Tegnap szintén azt tapasztaltam a hetesen, hogy az ülések 95 százalékát férfiak foglalták el, és amikor felszállt egy rozoga öregasszony, akkor némi várakozás után egy másik öregasszony adta át neki a székét. A következő megállóban érkezett egy bottal bénázó idős férfi. Kapaszkodjon erősen – tanácsolta neki egy ülő bika.

vissza a lap tetejére

5. kedd

Három testőr elfajzása a komáromiak előadásában a Városmajorban. Rémes hangosítás. Hátha jó mentségnek. Meglehetősen gyenge színvonalú, haknoid produkció. Rendezője, Verebes István nemigen lehet büszke rá. Anyátlannak látszó színészcsapat.

Mai:

ÉS-ben volt, tetszett. Krusovszky Dénes verse.

 

JÓKÍVÁNSÁG

 

   AZT, HOGY SOSE KELLJEN

   ELALVÁS ELŐTT SAJÁT ÁGYADBAN

   RETTEGNED, VAJON HOLNAP HOL

   ÉBREDSZ FEL, ÉS HA AZTÁN

   FELÉBREDSZ, AZ TÉNYLEG ÉBREDÉS

   LEGYEN, SZÓVAL VÁRJON RÁD

   EGY KÁDNYI FORRÓ VÍZ, ÉS HA

   MÉG EZ IS SIKERÜLT, AKKOR

   SOHA NE FELEDD MEGTARTANI A KELLŐ TÁVOLSÁGOT,

   EREID ÉS KÉSED KÖZÖTT.

vissza a lap tetejére

6. szerda

Inkognitóban és szívességi alapon bejutottunk tegnap Pannival a Rómeó és Júliára pótszékre az Operettbe. Jegyet kapni nem lehet rá. Viszont korántsem volt telt ház. (Láttuk ám mi ezt a musicalt nyolc éve az avignoni fesztivál egyik off-programjaként.) Túl van beszélve a darab. Mivel hogy oly sok a szereplő, s mindnek muszáj (?) énekszámot adni. Az első jelenetben azonnal látható volt, hogy Szinetár Dóra – aki ellen egyébként semmi kifogásom nincs – meghaladta már azt a kort, állapotot, alkatot, amikor még Júlia lehet egy színésznő, és ezt voltaképp ő is tudja. Ezért aztán a legrosszabb történik, ami történhet: megpróbálja eljátszani a kislányt. Dolhai Attila rendben volna, még fiús báj is fellelhető benne, hanem mindjárt az elején van egy tömegjelenet, amikor ujjatlan pólóra vetkőzik, s lihegő cicikkel ugrókötelezik néhányat.  Ki lehet ez a gonosz jelmeztervező – kérdeztem magamtól –, aki így megmutatja, amit enélkül nem vettem volna észre? Mármint hogy kissé puha ez a fiatalember. Aztán a szünetben kiolvastam, amit amúgy tudtam, csak váratlanul elfelejtettem – Velich Rita a jelmeztervező (egykori szomszédunk), hát hiszen ő juttatott be minket az előadásra. Bereczki Zoltánt még a kamaraszínházi A pókasszony csókjánál megvettem, nem volt rossz vétel. És ott van még Mészáros Árpád Zsolt mint Benvolio – a darab vagy az előadás súlyos hitelrontást követ el Benvolióval szemben –, csak ámultam. Én őt Mészáros Árpikaként ismerem még Nyíregyházáról, és sosem hittem volna, hogy egyszer majd az Operett színpadán látom viszont, amint nagy magabiztossággal, a sztárság teljes tudatában játszik túl minden szót – mint egy igazi, elviselhetetlen Honthy Hanna –, és a közönség imádattal csügg rajta. Nem említettem még Janza Katát, aki Capuletné szerepében kábé ezt alakítja: „Vajon miért Szinetár Dóra a Júlia, amikor én sokkal jobb vagyok nála?” 

Kerényi Miklós Gábor rendezésében kifejezetten meglepő dilettantizmusok ütötték fel a fejüket. Pl. Horgas Péter Atlantisz színházi Rómeó és Júlia díszlettalálmányának öööö…  átvétele, valamint hatástalanítása az alkalmatlan világítás által. Aztán az öngyilkosság! Ekkora baromságot színpadon ritkán látni. Szegény Rómeónk a búcsúdala közben hosszasan küzd avval, hogy a magával vonszolt Júlia hátán becsatolja a biztonsági övet, mivel hozzákötöződve fogja felakasztani magát. (Ráadásul a csajszi ruhája fehér, az ejtőernyős cucc meg fekete, jól látszik az egész. Én a tizenharmadik sorból nézve végigröhincséltem az akciót.) Hogy valami pozitív kicsengjen a végén, Náray Erika tetszett mint Dajka. Komoly nő, komoly énekhanggal.

vissza a lap tetejére

7. csütörtök

A Tour de France tegnapi, ötödik szakasza Chambord-ból indult, és sűrűn mutogatták a tévéközvetítésben a második legkedvesebb kastélyunkat.

Mai:

HALLGATÓ ASSZONYT SZÓRA NE BÍRJ, PUSKA CSÖVÉBE NE NÉZZ!

vissza a lap tetejére

8. péntek

Szüleimnek ötvenedik házassági évfordulója lesz mindjárt. Elég bizonytalanul állítják, hogy a Lenin körúton volt az esküvő, az egyik tanúra meg egyáltalán nem emlékeznek. Na, gondoltam, utánanézek. De nem úgy van az! Akkora ám a védelem, hogy kikezdhetetlen biztonságban vannak a személyes adataik. Amikor felhívtam az illetékes hivatalt, rögtön közölték, hogy az anyakönyvbe való betekintésről szó sem lehet. (Én meg naivan azt képzeltem, hogy talán majd le is fényképezem nekik a bejegyzést.) Ha nagyon ragaszkodóak lesznek a szüleim, esetleg kaphatnak kétezer forintért egy másolatot a házassági anyakönyvi kivonatukról, amelyben a nevük szerepel meg az időpont, bár ezeket tudjuk.  Az aláírásukat viszont – meg a tanúkét – annyira őrzi az állam, hogy a szemük elé sem kerülhet többé. Biztos, hogy akik az adatvédelmet kitalálták, pont így képzelték el a dolgot?

Mai:

SÓDER, SÓDER, ALABAMA, LATGALAMBOM,

AKI ITT A LEGSZEBB, TŐLEM CSÓKOT KAP.

Volt ez az izgalmas társkereső játék gyerekkoromban. Évtizedekig úgy tudtam, hogy ez a szövege. A latgalambot minden bizonnyal egy galambfajtának képzeltem el. Békegalamb, postagalamb, latgalamb.

vissza a lap tetejére

9. szombat

vissza a lap tetejére

10. vasárnap

vissza a lap tetejére

11. hétfő

vissza a lap tetejére

12. kedd

Pénteken kisebb nyaralással egybekötött színházazás gyanánt elmentünk Egerbe. Hair a Líceum udvarán, annyira szörnyű csak nem lehet! – biztattam kedves férjemet, aki már óvatos, de voltaképp nem lett igazam, mert elég szörnyű volt. Valahogy elmulasztották eljátszani a darabot, csak sorjáztak a számok egymás után, mérsékelten színvonalas ének- és táncprodukció formájában. Hoztak Jolly Jokernek egy lányt az Operettből, de tévedett Csizmadia Tibor rendező, amikor úgy gondolta, hogy az valami, ha Kékkovács Mara majd mindent elénekel, amit a többiek nem tudnak. Színházilag legfeljebb az a pár perc számított, amikor a jószerével statisztaszerepet játszó Kovács Paci előadta a Frank Millsről szóló dalt. (Egyébként is elérzékenyülök ettől a lánytól általában.)

A Hotel Egerben éjszakáztunk és nappaloztunk a wellness jegyében, aztán másnap kirándulva indultunk hazafelé, felmásztunk például a siroki várba. Jártunk már ott, amikor a gyerekek kicsik voltak, és nagyon tetszett nekünk. Akkor még meredek erdei ösvényen kellett felkapaszkodni, mostanra azonban gyalogút készült terméskőből, szépen elrendezték és felújították az egészet, miközben nem rontották el magát a helyet, a várromot. Tábla hirdeti, hogy mindez a Széchenyi Terv keretében történt – jószerével ez az első alkalom, hogy meg vagyunk elégedve az Orbán-Torgyán-kormány valamely pénzköltésével.

Nem haza tartottunk onnan, hanem Verőcére, ahol a rossz időre való tekintettel aludtunk két napig. Néha elmentünk Frédikével sétálni. Van a Török-patak melletti tisztáson két feketeszederfa. Kicsit későn értünk most oda, mert az elérhető ágakról már mind leette a szedret a lakosság vagy az állatok. Na de rajtunk nem fognak ki! Kedves férjem a nyakába vett, és onnan még bőven le tudtam legelni a legszebb, legérettebb szedreket.

vissza a lap tetejére

13. szerda

Gondoltam, megpróbálkozom személyesen evvel a titkos esküvői információhalmazzal. Kettő és negyedórát töltöttem el ma az I. Központi Házasságkötő-terem anyakönyvvezetőjének hivatalában. Háromnegyed 11-kor álltam be egy ötfős sorba, és amikor délben épp én következtem volna, megjelent a magasban az anyakönyvezető és közölte, hogy most egy óra ebédszünetet tart. (Erről természetesen sem telefonon, sem táblácskán nem tájékoztatják a kuncsaftokat.) Még megkérdezte, hogy mindenki esküvői bejelentkezésre vár-e. Mondtam, hogy én nem. Hát mit akar? ­– kérdezte. Mondtam, egy kérdést szeretnék feltenni. Mi a kérdés? – kérdezte. (Ez már nyilván maga az adatvédelem, hogy én tíz vadidegen várakozót is avassak be a kérelmembe.) Mondtam, egy korábbi esküvőre vonatkozóan. Mondta, várni kell, majd távozott. Miután visszajött az eléhezett fiatalember, kerek egy percet töltöttem bent nála. Mondtam, egy ötven évvel ezelőtti esküvő iránt érdeklődöm. Mondta, nem adnak ki információt. Mondtam, félreérti a helyzetet, én adom az információt: a szüleim itt kötöttek házasságot 1955. július 19-én. Azt szeretném, ha megerősítené. Erre elővette az 1955-ös anyakönyvet, és fellapozta a szükséges helyen, megkérdezte a szüleim nevét, majd gyorsan összecsapta a könyvet, hogy én ne lássam. Igen, itt házasodtak, szögezte le. Megmondaná, kik voltak a tanúk? – kérdeztem. Milyen okból akarja tudni? – firtatta igen szigorú arccal. Hogy tudassam velük – mondtam­ –, mert elfelejtették. Ezen az indokon röviden, de alaposan elgondolkodott, majd újra kinyitotta a könyvet és felfedte a tanúk kilétét. Verpeléti – nevezte meg az egyiket. Ezen elcsodálkoztam, mert ilyen nevű ismerősről nem tudok. De aztán helyesbített az anyakönyvvezető úr: nem a tanú neve Verpeléti, hanem az utcáé, ahol lakott. Megköszöntem a fáradozást és távoztam.

Összességében véve lélekben elég közel jártam ahhoz, hogy bombát akarjak robbantani az Anyakönyvi Hivatalban. Bár ez így Londonnal együtt elég nyomasztó ötlet.

vissza a lap tetejére

14. csütörtök

Délutánonként Panka és kedves férjem konditerembe járnak mostanában, és a tegnapi kurzusuk után, este elmentünk a Széchenyi fürdőbe. Én úgy nyolcadikos koromban, osztálytársakkal voltam ott legutóbb, és valami bizonytalan kellemetlen emlék mocorog bennem, fogdosós pasasokról. Most elnézve, szép hely, jó hely. Sokszemélyes kádban ülve sötétedett ránk az ég. Hanem annyit mondok: a sétáláson kívül nincs olcsó program egy négyfős családnak. Másfél órányi úszás és fürdőzés, 4800 forint. Még szerencse, hogy a büfé már zárva volt.

Mai:

Nem találom az e havi Mozgó Világot, de abban olvastam, az egyik naplóíró ember idézte mint mondást:

A POLITIKUS A KÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOKAT AKARJA MEGNYERNI, AZ ÁLLAMFÉRFI A KÖVETKEZŐ NEMZEDÉKEKET.

vissza a lap tetejére

15. péntek

Gyulára mentünk tegnap a Kritikus Céh szervezésében kisbusszal öten. Craiovai Nemzeti Színház Vízkeresztje, Silviu Purcarete rendezésében. Hát jó. Persze minden tehetséges benne, de nem találtam átütőnek. A díszlet tetszett. Kibelezett üveges szekrények, a tetejükön hetven kertitörpe. A beharangozott éjfél helyett 11-kor befejeződött, amitől lelkesen lehetett tapsolni a végén.

Épp most ment el a Tour de France mezőnye a római kori vízvezeték, a Pont du Gard mellett. Ilyen a híd magában és a fiúk interpretálásában.

vissza a lap tetejére

16. szombat

vissza a lap tetejére

17. vasárnap

vissza a lap tetejére

18. hétfő

Szombaton érettségi bankettecskét rendeztünk Máté tiszteletére. Ez alkalomból bevezettünk a tágabb családba néhány új embert. Panka Béláját, Ervin unokaöcsém Dia barátnőjét és Áron csecsemőt meg az édesapját, Zsoltot.

Tegnap Zsámbékon jártam, Nasztaszja Filippovna-előadáson. Határon túliak: Tompa Klára, Sebestyén Aba, Veres Albert. Veres Albert: igen. Még ha oroszlánvadásznak öltöztették is, még ha úgy is festett, mintha élemedett korában majd álommanó kívánna lenni a régi NDK-s rajzfilmből, akkor is benne rejlik egy Miskin herceg. 

Amúgy nem Fáy Miklós estéje volt ez, annyi biztos. Már csak az első sor és a lábam előtt, a hideg betonpadlón jutott neki hely. Kényelmetlen lehetett, alaposan összekoszolódott, fel is fázhatott éppenséggel, és mert a szereplők folyton eléraktak két széket, ráadásul nem is látott szegény.

Mai:

Tandori Dezső: Bocsássatok meg

ILYEN SZŰK VAGY, ILYEN SÉRTHETŐ, ILYEN KERÍTETLEN, ILY ELHAGYOTT?

(De nem Fáy Miklósra gondolok, hanem magamra. És főként: ily unalmas?)

vissza a lap tetejére

19. kedd

Leadtam a szavazataimat a Kritikus-díjra. Főleg a legjobb magyar drámával nyüglődtem sokat, mert a felhozatalból semmi nem tetszett eléggé. Pedig még Hubay Miklós Elnémulás című darabját is elolvastam, hátha szavaznivaló lesz, de nem. Igyekeztem minden rubrikát kitölteni, még ha csak relatíve legjobbakat találtam is. Azt gondolom ugyanis, hogy minden említés (vissza)jelzés értékű és elismerés, akkor is, ha díjat nem ér, csak egy voks, vagy csak egy pont, vagy egy szóba hozatal csupán.

Megnéztem tegnap a Filmmúzeumon Fábri Zoltán Az ötödik pecsétjét. Uramisten, mekkora film! Nyomott lettem tőle nagyon. Arra gondoltam, hogy pont így gondoltam: az ember nem tudja, hogy ő maga Gyugyu-e vagy sem. Ha szerencséje van, meg sem tudja egész életében. Őze Lajosról mondanék még annyit, gyerekként nem volt szemem arra, hogy milyen erős férfiszínész volt. Most látom.

vissza a lap tetejére

20. szerda

A Stuber házaspár tegnap szűk családi körben megünnepelte 50. házassági évfordulóját. Így képzelted? – kérdeztem apukámat. – Nem képzeltem – mondta –, nem gondoltam, hogy elélek idáig.

vissza a lap tetejére

21. csütörtök

Annyira lógatom a lábamat, hogy a kezemet is – így nem írok.

Mai:

A törékeny öregúr mondja az Amélie csodálatos életében:

A SZERENCSE OLYAN, MINT A TOUR DE FRANCE. SOKAT KELL VÁRNI RÁ, ÉS HAMAR OTTHAGY.

vissza a lap tetejére

22. péntek

Voltaképp a tejekből veszem észre, hogy repül az idő. Ma olyan tejet vettem, ami július 27-én jár le. Az már hónapvég szinte.

vissza a lap tetejére

23. szombat

Attól tartok, én már sosem fogom átérezni, mi a jó a kertes házban. Munka van vele folyton. Verőcén csupán a füvet lenyírni, az két óra. Mire hazaértünk tegnap este, már csak a Kárhozat utolsó félórájához tudtam csatlakozni. (A Duna tévé adta.) Imponálnak nekem nagyon a Tarr Béla filmjei. A legjobban a zenéjüket szeretem. Egyik legkedvesebb cédém Víg Mihály filmzenéi a Tarr Béla-filmekhez. A csúcs a Kész az egész a Kárhozatból. Az körülbelül olyan, mintha én énekelném a saját temetésemen.

Mai:

Elolvastam az Angyalok és démonok című Dan Brown-könyvet. Tévedésre bukkantam benne kéjesen.

A TEMPLOM A PIAZZA BARBERININ VAN – MONDTA OLIVETTI, LEÁLLÍTVA A SZIRÉNÁT ÉS ELLENŐRIZVE AZ IDŐT. – KILENC PERCÜNK VAN.

Viszont a templom (a Santa Maria della Vittoria) nem a Piazza Barberinin van, mondom én. Hanem több háztömbnyire onnan. (Jártunk ott tavasszal, láttuk a Bernini-szobrot, a Szt. Teréz extázisát.) Csak annyiból érdekes ez, hogy a szerző erősen hivalkodik az elején avval, hogy minden teljesen tényszerű, amit leír. Még elnagyolt Róma-térképet is mellékel. Ez azonban nem von le semmit abból, hogy a könyv halál izgalmas.

vissza a lap tetejére

24. vasárnap

Tegnap a Tour de France-ban igazán örömöm telt, mivel Lance Armstrong úgy döntött, hogy szíves kérésemre nemcsak az összetett versenyben győz, hanem nyer egy szakaszt is. Így aztán mindenkire rávert a hosszú időfutamon. Azon tűnődtem, a gyerekeinek nyilván van oroszlánszobája. A sárga trikós ugyanis minden szakasz után kap egy helyes kis játékoroszlánt, azt szokta magasba emelni a dobogón. Hét Tour alatt Armstrong összegyűjthetett vagy nyolcvanat. Elnézve az Eurosport adásait számolgattam azt is, hogy ez a Knézy Jenő – akinek volt kitől örökölnie a sértődékenységét, az elfogultságát meg a közhelyességét – legalább négy éve közvetíti ezt a versenyt. Ennyi idő alatt egy átlagos képességű ember már meg tud tanulni franciául, ha ez szükségesnek látszik. Ez az sportriporter viszont e pillanatban ott tart a francia nyelv elsajátításában, hogy nincs tisztában a főnevek nemével, különben nem mondana egy idős férfit masseuse-nek.

A mai nap viszont csöppet sem örömteli: egy agyérgörcs nyomán kórházba vittem anyukámat. Nem állítom, hogy jó szívvel hagytam ott, ugyanazon a neurológiai osztályon, ahol két éve apukámat lenullázták. Kapnak még egy esélyt. Kérdés, hogy mire.

vissza a lap tetejére

25. hétfő

(Most apukámmal lakom.)

Tegnap Zsámbékon jártam a BelemenekülŐk esten. Öngerjesztő kultusznak tűnik ez a két éve végzett Máté Gábor osztály körül. Rengeteg ember volt, szemmel láthatólag kétszer annyi, mint amennyi hely. (Méltányolható, hogy ezt felmérve rögtön beígértek egy ismétlést.) Kellemes a dolog, de már-már restellkedni kezdtem, hogy én messze nem tudok annyit nevetgélni, mint a többi néző. Az a felismerés meg kissé kínosan érint, de nemigen tagadható már magam előtt, hogy Jordán Adélt nem kedvelem. Mindig azt játssza, hogy ő egy szép nő, és ha véletlenül valami mással próbálkozik, akkor is túloz.

Mai:

NEM SÁNTA AZ, AKI

EGYÜTT LELKENDEZIK A CSÚSZKÁLÓKKAL!

(József Attila: Ti jók vagytok mindannyian)

Legfeljebb én vagyok sánta, aki velük csúszom, de nem lelkendezem.

vissza a lap tetejére

26. kedd

Mivel Panni meg napok óta mindent kihány, elvittem (volna) tegnap a háziorvosunkhoz. De szabadságon van, így csak a helyettesítőjéhez fordulhattunk. A két orvos egy időben szokott rendelni, és bármilyen tömeg van a váróban, gyanús módon egyetlen olyan ember sem szokott akadni, aki a másik doktorra vár, mindig mindenki a miénkre. Most tehát összeakadtunk vele, nem sokat pepecselt vizsgálattal, mindjárt közölte, hogy szerinte ez már el is múlt, túl van rajta a lány, nem kell semmit csinálni, pihenjen és igyon sok folyadékot. Ennek örömére hazamenvén Panka mindjárt hányt egy alaposat.

vissza a lap tetejére

27. szerda

Döbbenten álltunk éjjel a számítógép és a felvételi ponthatárok előtt. Máténak pont annyi pontja volt, amennyi tavaly elég volt a közlekedésmérnöki karra. Most tizenkét ponttal feljebb került a határ, vagyis nem kis híján nem vették fel, hanem nagy híján. (Ha így áll a dolog, jövőre sem lesz esélye, még ha közben meg is szerzi az angol nyelvvizsga mellé a franciát is.) Végignéztem az összes egyetemet, azt lehet mondani, hogy nemcsak az ún. slágerszakok esetében, de mindenhol 120 pontnál több kellett a bejutáshoz. A 120 pont, az színjeles gimnáziumi bizonyítványt és színjeles normál érettségit jelent. Ez idén kevés. Kellett az emelt szintű érettségi, nyelvvizsga is. Aszongya Magyar Bálint, hja kérem, mit csodálkozunk, hogy az egyetemhez emelt szintű érettségi kellett, hiszen voltaképp az felel meg a felvételi vizsgának. Csak éppen ezt eddig nem mondta senki. Az iskolában direkt lebeszélték a gyerekeket az emelt szintről. Ezért is történhetett, hogy a vártnál jóval kevesebben, ha jól emlékszem, mindössze 16 ezren érettségiztek emelt szinten. De ha a 150 ezer jelentkező közül csak ennyien vizsgáztak ilyen módon, ráadásul a kétségkívül számszerű előnyt élvező tavaly érettségizettek sem voltak sokan – mert ezt is állította a miniszter –, és csupán 24 %-nak van nyelvvizsgája (most olvastam ezt az adatot), akkor honnan lett ennek a rengeteg gyereknek ez a rengeteg pontja? Felfoghatatlan.

Mint vert sereg, úgy vagyunk most.

vissza a lap tetejére

28. csütörtök

Ruszt József halálhírének vételekor az volt az első gondolatom, hogy vajon Szervét Tibor elment-e hozzá a kisfiával. Ruszt amolyan atyamesterféle volt Szervét számára jó darabig. Követte, majd fellázadt ellene, elhagyta, és sok évvel később, amikor beszélgettünk róla, azt mondta, úgy gondolja, egyszer majd el kell mennie hozzá a kisfiával.

Közben Panka meggyógyult, anyukám is rendben van, tegnap hazavittem a kórházból, így én is megint itthon vagyok.

Slattyogtam ma az Andrássy úton, a Színházi Szövetségbe tartva, és az jutott eszembe – ami szokott, arrafelé –, hogy amikor újságíró-iskolás koromban megjelent az első cikkem az Esti Hírlapban, doktor Perecz-cel sétáltunk végig a Népköztársaság útján és minden szembejövő újságárusnál vettünk egy Esti Hírlapot. Mi lehettünk az eladott példányszám döntő tényezője.

Mai:

AHHOZ, HOGY AZ EMBER LEGALÁBB EGYSZER AZ ÉLETÉBEN SZERELMES LEGYEN, ELŐBB AZT IS KI KELL PRÓBÁLNIA, HOGY MILYEN ÉRZÉSEI HASONLÍTANAK LEGINKÁBB A SZERELEMRE. (Nádas Péter: Évkönyv)

vissza a lap tetejére

29. péntek

Érző lélek számára a hajléktalanok léte és látványa kínos, zavarba ejtő és ambivalens, de roppant mód le tud egyszerűsödni a viszonyulás, ha az ember ablaka alá beköltözik néhány. Hónapok óta itt laknak a Belváros közepén, a telefonos ház árkádjai alatt, és abból élnek, hogy elirányítják a téren parkoló autókat. Általában kapnak is némi aprópénzt kéretlen szolgálatukért, mert elég kellemetlen a külsejük és a fellépésük ahhoz, hogy a sofőrök a kocsijuk biztonsága érdekében jobbnak látják adakozni. Eddig is kissé zavaró volt a jelenlétük, mert lármásak, pláne van köztük egy nő, aki rikácsolva veszekszik folyton a többiekkel. Most azonban ráadásnak beszereztek két kutyát. Azok egész éjjel ugattak. Még egy ilyen éjszaka, és kitörőrohamot kapok. Most akkor mi legyen? Velük? Velem?

Mai:

A lapjukról egyelőre nem mondok le. Kedves férjem veszi mindig a saját, állandó terjesztőjétől a Petőfi-hídon. Kisgyerekek nyilatkozatai a szeretetről, felmérés keretében, egy csokornyit idéz belőlük az Új Fedél Nélküli.

A SZERETET OLYAN, MINT AMIKOR EGY KICSI ÖREG NÉNI ÉS EGY KICSI ÖREG BÁCSI MÉG MINDIG BARÁTOK, MÉG AZUTÁN IS, MIUTÁN JÓL MEGISMERTÉK EGYMÁST. (Tomi, 6 éves.)                   

vissza a lap tetejére

30. szombat

Örültem ám a Debrecen BL-sikerének! Szimpatikus kis csapat. Azt is pozitívan értékelem, hogy a Manchester United jut ki nekik. Amikor három éve hasonló ügyben a zalaegerszegieknek volt dolguk a MU-val, apósom pont a két meccs, az oda- és a visszavágó között halt meg váratlanul. Máig némi kis jó érzéssel tölt el, ha eszembe jut: az ő számára végleg úgy maradt a dolog, hogy a ZTE legyőzte a Manchestert. (Az ismeretlen Koplárovics Béla góljával. Akinek már a neve is olyan, mintha Moldova György találta volna ki.)

Úgy jöttünk Verőcére, hogy tettünk egy kerülőt, és meglátogattuk Veresegyházon a medvemenhelyet. Kiérdemesült, nyugdíjazott cirkuszi medvék találtak itt otthonra egy szép nagy, fás, lombos, dombos, tavacskás, elkerített területen. Körbejártuk, és volt szerencsénk megszemlélni 15-20 mackót. A nagy meleg ellenére sokan egészen aktívak voltak. (Többen meg csak heverésztek háton, pont úgy, felhúzva az egyik térdüket, mint én szoktam.) Végtelenül rokonszenves hely ez a medveotthon. Békés, méltóságteljes, és tökéletesen mentesnek látszik az üzletiességtől. Alighanem odajárók leszünk.

vissza a lap tetejére

31. vasárnap

Az is eszembe jutott a vízilabdás lányok világbajnoki győzelme láttán, hogy ha én vízilabdázó lány volnék, minden bizonnyal szerelmes lennék a kapitányba. Jól emlékszem Faragó Tamásra még játékos korából, abból az időből, amikor Montreálban olimpiát nyertek. (Az az 1976-os olimpia 16 évesen ért, és teljesen benyelt.) Lenyűgözően festett – ez egyébként még most is látszik rajta –, keveredtek az arcán egy görög isten és egy orangután vonásai.  1978-ban vagy ’79-ben Moszkvában egy szovjet-magyar vízilabdameccsen mi, diákok alkottuk a magyar szurkolótábort. Az eredményre már nem emlékszem, csak arra, hogy a játékosok utána együtt söröztek a büfében az egyetemistákkal. Mérhetetlenül helyesek voltak. Mi lányok azt sem tudtuk, hová tegyük a szemünket: az impozáns Faragó Tamásra, a szőke szekrény jellegű Csapó Gáborra vagy az angyalarcú Gerendás Györgyre.

Verőcén vagyunk különben. Tegnap áteveztünk szembe a Szúnyog-szigetre, mert Frédi nagyon szeret ott a lakatlanban kószálni. Volt módunk megtapasztalni, milyen találó a sziget elnevezése. Csapatban támadtak, mint a raptorok. Fejvesztve menekültem.

Ma a ribizlilekvár-főzés című hajtépős project keretében a nyár egyik legforróbb napján órákon át küszködtünk, hogy ipari mennyiségű gyümölcsöt ledaráljunk egy pocsék darálón. Felmerül a kérdés, amit illendőségből az ember mégsem tesz fel a saját anyósának, hogy ugyan mi a túrónak kell ribizlilekvárt főzni, amikor családunk ribizlilekvár-fogyasztása éves szinten nem éri el a 0,00001 dekát. Ha meg valamelyikünk mégis abszolválni akarná 0,00001 deka ribizlilekvár megevetelét, annak készséggel hozok a boltból egy üveggel. És nehogy bármely olvasóm most megszólaljon és közölje, hogy „De az nem olyan!”

(A minap összefutottam egy naplóolvasóval, aki azt mondta, hogy biztos ilyenkor csinálok izgalmas dolgokat, amikor naplószünet van.)

vissza a lap tetejére

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra