Ördögük van

A zöldszakállú király

Ziránó Színház

A gyerekszínháznak van néhány speciális előnye más színházakkal szemben. Az egyik, hogy sokkal jobban viseli az időt, mint a többi. Egyrészt mert a mesék és tanulságaik általában hosszú életűek, ha ugyan nem örökérvényűek. (Ennek azonban nem mond ellent, hogy számos olyan gyerekelőadás születik, amely a jelenből indul ki, kortársi érzetet kelt, mai helyzeteket, horribile dictu: problémákat ábrázol.)

Másrészt a gyerekszínház közönsége sosem fogy el: egy generáció kinő belőle, de máris érkezik helyébe a másik. Így aztán nincs mit csodálkozni azon, ha fényesen bevált produkciók több évtizedes szériákat futnak. Például a Bábszínház Misi mókus vándorútonja, a Kolibri Bors nénije vagy a Vígszínház A padlása teljes joggal teremthetett efféle belső igényt bármelyik nézőben: ha én láthattam és szerethettem az előadást, akkor hadd lássa és szerethesse a gyerekem/unokám is!

Hogy az olyan, mozgékony családi truppok, mint a Ziránó Színház (vagy a pécsi MárkusZínház, de sorolhatnánk tovább) ugyancsak műsoron tartanak régebbi előadásokat, az is rendjén való. Az egyetlen szükségszerű mércéje ennek, hogy sikerül-e a múló idő dacára frissen tartani a produkciót. Márpedig a Ziránó Színház A zöldszakállú királya esetében az erre a kérdésre adott válasz: hangos és lelkes IGEN!

2016-ban mutatta be a hottói bábos kettős, Pfeifer Zsófia és Varga Péter a Veres András írta és rendezte A zöldszakállú királyt, a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közösködve. Az azóta eltelt évek legfeljebb annyiban érhetők tetten, hogy feltűnően kiérlelt a színészpáros játéka. Amikor például rendszeresen kórusban mondják az egyik szereplő szövegét – ez a különös, nem közönséges hanghatás már csak kijár az ördögnek! –, akkor minden megszólalásuk tévedhetetlenül pontos. Úgy beszélnek egyszerre, hogy a ritmus, a tempó, a szavak, szótagok kiejtésének hossza tökéletesen egyezik.

 A szellemes történetben egy népmesébe integrálódott fiók-Odüsszeusz 17 évig kalandozik a világban, hogy aztán alkut kössön a víz alatt lakó főördöggel, az ördögök királyával. Diskurzusukban azt állítja az örökké úton lévő szakállas uralkodó, hogy képben van a birodalmát illetően, mindenről tud, ami ott történik, ismer mindent és mindenkit, aki országában él és mozog. Amit/akit mégsem, azt vigye el az ördög a pokolba – így szól nagyvonalú ajánlata. Pechére arról nem informálódott, hogy otthon maradt felesége az ő távozása után megszülte gyermeküket, a kis zöldszakállú-utódot, aki lassan tizenhét éves. A királyfi tehát elindul felkeresni a víz alatti ördögkirályt, hogy helyt álljon atyja szaváért.

Szerencsére az ördög sem gyermektelen; az ő nagyon határozott, karakán lányát az isten és Grosschmid Erik tervező is arra teremtette, hogy a zöldszakállú trónörökös párja, sőt társa legyen. Pompás a megjelenése kacsa és dongó alakjában is, de az az igazi, amikor teljes bábtesti valójában látjuk, a gyöngyös-fonatos frizurája tetejébe szolidan beépített ördögszarvacskáival. Az ördög-királykisasszony a háromszoros próbatételnek kitett zöldszakállú-fiú segítségére siet, érzelmi és talán hatalompolitikai indíttatásból. Ügyes a végső megoldás is, a kaland lezárása, amely felhívja a gyerek és felnőtt nézők figyelmet az adott szó megtartásának fontosságára.

Az előadásban a nagyvilágot – úgy is mint földgömböt – a kerek zöld pódiumon álló, vagyis forgó zöld karika jelképezi, egyik oldalán a zöldszakállú király ágas-bogas szakállú fejbábjával, másikon felesége arcmaszkjával. Középen kifeszül az ördög mint háló vagy akadály. A színes, lendületes, üde humorú előadásnak alapeleme a férfi-nő nézet és vélemény különbözősége. Ez derűs huzakodás formájában nyilvánul meg, de alaposabban belegondolva teljes joggal felmerülő értelmezési kérdések jönnek szóba. Hogy például „vándorol vagy kóricál vagy csavarog az a király, aki tizenhét évig haza se néz”?

A szakállas Varga Péter duzzogásra hajlamos királyfija és Pfeifer Zsófia lányosan bájos, tisztán, kétség nélkül elkötelezett ördöglánykája nagyszerű páros. Egy húron pendülésüknek hangja lágy és vidám. Átütő színpadi jelenlétükhöz hozzájárulnak a dalok is, a Takács Dánielnek köszönhető színvonalas zene. A végén egyfelől felvillanyozva, másfelől megnyugodva távozhatunk a nézőtérről. A zöldszakállú országának lakossága nyilván megszenvedte, hogy királya tizenhét évre a sorsára hagyta. De talán reménykedhetnek az emberek a leendő utódban, aki mellett ott áll támogatóan egy belevaló ördögivadék asszony.

A zöldszakállú király (Ziránó Színház, Mesebolt Bábszínház)

Játsszák: Pfeifer Zsófia, Varga Péter Róbert

Tervezte és készítette: Grosschmid Erik

Írta, rendezte: Veres András

Verőce, Vízi színpad, 2023. augusztus 19.

Stuber Andrea