Közjáték pelusban

Tengertánc

Veres1 Babaszínház

Amikor babaszínházi előadásról írok, mindig kikívánkozik belőlem a műfaj születésének története. Hogy ugyanis egy norvég írót, aki elvesztette féléves gyermekét, egyebek közt azért tette vigasztalhatatlanná a tragédia, mert úgy ítélte meg, hogy a kisbaba hamar lezárult életéből teljeséggel kimaradt a művészet. Ez a felismerés vezetett aztán el a kezdeményezéshez, melynek nyomán 3 évesnél fiatalabb közönségnek is kezdtek előadásokat készíteni a színházi alkotók. Járulékos haszon, hogy az ilyen produkciók ritka és megható alkalmat kínálnak arra, hogy az apróságoknak közös nyilvános kulturális programjuk legyen az izgatott szülőkkel/nagyszülőkkel. 

Ma már nálunk is jól bevált színházi részterület ez, és a műfajt nemcsak a bábszínházak, gyerekszínházak művelik – élen az úttörő Kolibrivel –, hanem például egy olyan, alapvetően szórakoztató színházi profilú magánszínház is, mint a Pest közeli Veres 1 Színház. A Márkus Judit és Janik László vezette kis műhely négy éve fogott hozzá a működéshez. A Tengertánc volt az első bemutatójuk, amely most az Eötvös10 művelődési házban vendégeskedett.

A csecsemőszínháznak a praxisban kialakult jellemző jegye, hogy az előadást türelmes ráhangolódással kell kezdeni. Amikor a kísérők kézben, ölben vagy kézen fogva behozzák a közönséget, időt kell hagyni nemcsak a körülnézésre, az elhelyezkedésre, hanem arra is, hogy a nagyszülők telefonnal lefényképezgethessék a színházi térben a kisunokát. Csak utána adhatják meg a színészek a kezdőhangot. Hangot emlegetek értelemszerűen, mert ebben a színházban még nem a tartalom számít, hanem csak az elsődleges hatások. A szöveg hangzása, a ritmus, a zene, a színek, a mozgások szele és energiája, a történések megragadó látványa.

A Tengertánc-előadás megkapóan kezdődik: a két színész bebújik egy égmintás huzatú paplan alá, amit aztán hangocskákat hallatva meg-megemelnek a lábukkal. Majd kibújik a takaró végén a zoknis lábuk, a zokni talpára festett vagy varrt vidám és szomorú arcocskákkal. Ezek a „lábbábok” a lehetőségek közepette ritmikus táncot járnak – egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz. A kis nézők egy része megbűvölten nézi a dolgot, a másik része nem, számukra viszont irányadó a szülőnézők arcán felderülő mosoly.

Mondókák, gyerekversek hangzanak el barátságos közvetlenséggel, tenger, víz és víz környéki állatok tárgykörben. Közben egy nagy műanyagdobozból előkerülnek polifoamból készült, bábszínházi forma tárgyak, játékok: albatrosz, bálna, szitakötő, hajó, halak egy halas táskából. Ezekkel a színészek részint animálnak, részint megjáratják a gyerekek között, de ott is hagyják középen játéknak, a füves térre emlékeztető zöld szőnyegen. Tamkó-Sirató Károly magától értetődően alapanyaga az előadásnak, a Ha ez a tó enyém lennétől Tengerecki Pálig, Orbán Ottó is beköszön, de Aranyosi Ervint is találhatni a szövegben. A vizes tematikához illően a színészek matrózosnak ható fekete-fehér csíkos pólót viselnek. Mondjuk az én szememnek és konzervatív ízlésemnek jobban esne, ha Márkus Judit a felsővel inkább harmonizáló nadrágot viselne, nem pedig ennyire elütő, nagymintás kék-fehéret. De ez rajtam kívül bizonyára nem zavar senkit.

Az előadás egy problémába ütközött, amely tulajdonképpen meg is határozta a menetét. Arról van szó, hogy a helyszín, az Eötvös10 Lurkó Kuckó nevű kis szobája csinos, jóízlésű gyerekbirodalom. A falakon színes madarak, és amerre a szem ellát, csupa játék a földön, a polcokon, a dobozokban. A produkció csak egy rövid ideig tudott versenyben maradni a túl nagynak bizonyuló a konkurencia mellett. A csecsemők mászni, totyogni, menni kezdtek a tárgyrengeteg felé, hogy magukhoz vegyenek hol ezt, hol azt. Kialakult némi babynetworking: az apróságok ismerkedni kezdtek, elvenni a másét, kórokozók cseréje útján erősíteni egymás immunrendszerét, ilyesmi. Állandóvá vált a mozgás, a zsizsegés, a beavatkozás: a szülők visszatérítő igyekezete. A színészek elvesztették a publikum jelentős részének érdeklődését. Talán ha a Tengertáncban több a ritmikus zenélés, az ének – amikor Márkus Judit rákezdett a Baj van a részeg tengerésszel című dalra, azonnal visszatért a figyelem! –, ám a színészi jelenlét nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy az előadás ne váljon aktív csecsemők elhanyagolható háttérszínházává.

Tengertánc (Veres 1 Színház)

Játsszák: Márkus Judit, Janik László

Eötvös10, 2023. szeptember 16.

Stuber Andrea