Függőbeszéd

Volt a Kádár-korszakban ez a szarkasztikus poén: az értelmiség előtt két út áll. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Úgy alakult, hogy 2023 nyarának közepén a budapesti színházi közönség előtt is két út állt, és mindkettő az alkoholizmushoz vezetett. Az egyik lehetőséget a Városmajori Színpad kínálta, Orlai Tiborral összefogva: a Még egy kört mindenkinek című Oscar-díjas dán film színpadi változatát Paczolay Béla színrevitelében. A másikkal a 6szín állt elő, ahol Bodó Viktor rendezte meg A csoport című öntevékeny darabot.

A Még egy kört mindenkinek című film alkotói – Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm – színházi verziójukban csupán arra a négy tanárfigurára redukálták a szereplőgárdát, aki úgymond tudományos kísérlet keretében folyamatosan növeli az alkoholszintjét. Ebből a szűkítésből egyenesen következik, hogy a színdarab elepikusodott, s meglehetős terhet ró a szereplőkre. Bele sem szabad fogni, ha nincs hozzá négy „A” kategóriás színész. Király Attila, Debreczeny Csaba, Epres Attila és Schruff Milán alkalmas négyesfogat, és kihozzák az anyagból, amit lehet, valamelyest ügyelve arra, hogy végeredményben ne az alkoholfogyasztást propagálják. Elvégre arra a magyar közönség nem szorul rá. Minálunk egyenesen a kormányzat ösztönzi a házi pálinkafőzést. (Egyébként Epres Attila tornatanárján érződik leginkább a hazai íz. Neki még az öltönynadrágja is olyan, gumis derékkal, mintha tréninggatya lenne.)

A Még egy kört mindenkinek-történet lehetséges folytatásának is tekinthetjük A csoport című darabot, amelyben addikt férfiak és nők önsegítő közösségben, terápia jelleggel, szakember vezetésével igyekeznek megszabadulni függőségeiktől. A 6szín nyári bemutatója komoly szakmai fegyvertény a tekintetben, hogy Bodó Viktort nyerték meg hozzá, aki ritkán dolgozik Magyarországon. Legutóbb 2022 őszén A kastélyt vitte a színre a Vígszínházban, de az a korábbi hamburgi rendezése reprízének is mondható. A csoport viszont egyrészt közösségi jellegű produkciónak hat – a szöveg igaz történetek és színészi improvizációk alapján alakult ki Bíró Bence dramaturg segítségével –, másrészt tagadhatatlanul hic et nunc: a mai magyar társadalom jellemzőin, tapasztalatain és adatain alapul. (Azt tudtátok, hogy Magyarországon minden ötödik nő bántalmazó kapcsolatban él? – kérdezi az egyik szereplő a többiektől.)

Tizenhárom fekete szék formáz félkörívet a színpadon, ennyi a díszlet. A szereplők rájuk jellemző lezser viseletben mutatkoznak, olykor ruhát váltanak, ám ez szinte fel sem tűnik. A csoport ülései közt eltelt idő sem érződik: mintha egyhuzamban zajlana a szeánsz, amin részt veszünk nézőként. De például az anorexiás Katát játszó Kádár Kingára nagy, fekete, kapucnis pólópulcsit adott Remete Kriszta jelmeztervező. Az a felső szinte mindent elmond arról, milyen az, ha valaki legszívesebben egyáltalán nem látszana. Ez a lány sem az arcát, sem a zörgő csontú testét nem akarja mutogatni senkinek.

Az absztinenciát célzó, kigyógyulni vágyó 12 fős csapatot Valter vezeti, aki Helfer-szindrómában szenved, tehát maga is függő; neki pont a segítés a drogja. Zsótér Sándor játssza ezt a figurát, szétvetett lábakkal ülve, a maga természetes modorában öööözve. Elég könnyű belélátni egy munkamániás embert, ráadásul a szereplőgárda négy tagja – Gál Réka Ágota, Biró Kristóf, Molnár András, Pigler Emília Zita – az SZFE harmadévet most végzett hallgatója, bár nem Zsótér osztályába járnak, hanem ifj. Vidnyánszky Attila és Hegedűs D. Géza növendékei. Zsótér Sándor őszülő szakállt, szürke nadrágot és drapp ballonkabátot visel, amelynek bélésén piros csík fut. Okos figyelmével kíséri a többiek megnyilvánulásait, reakciói lényegre törőek, és úgy illik bele a szájába, a szövegébe azonosítatlanul Assisi Szent Ferenc imája vagy Weöres Sándor 66 című verse, észre sem venni, hogy nem saját szavai.

A csoport tagjait játszó szereplők sokfelől érkeztek, érdekes válogatottat alkotnak. Akad köztük táncművész (Egyed Bea), felvidéki származású filmszínész (Kerekes Vica), klasszikus színházi színész (Kerekes József), befutott filmszínész (Stork Natasa) pályakezdő frissdiplomások (Kádár Kinga, Szécsi Bence vagy Ujvári Bors) és olyan, nagy múltú, hétpróbás független színész, mint Terhes Sándor. (Aki egyébként most szerződött le az Örkény Színházhoz.) Terhes Sándor az alkoholista Antalt alakítja, s egy jelenetben belezavar a színházban fellépő lánya előadásába avval a meglehetősen pontos, hangos megjegyzéssel, hogy Egy volt pártszékházban riszálja magát. Elvont alternatív szocio nyomorpornó.

A produkciónak, ha van esztétikája, az bizonyos utat igyekszik bejárni. A rendezés a szikár, dokumentarista pszichológiai realizmust próbálja egy-egy ponton viharosan, lendületesen, Bodó Viktor-os kreatív humorral teatralizálni. Felrémlik egy váratlanul kitörő hangos, zenés, apokaliptikus vízió, amelyben Biró Kristófnak úgy viluxolt a szeme, hogy nem akartam hinni az ő szemének vagy az enyémnek. A lényegi elemek azonban a monológok, amelyekben a szereplők elmondják történetüket, bajaik eredetét, motivációjukat, szándékaikat. Nemcsak azért fontosak ezek a szövegek, mert segítenek elhelyezni hőseinket dermesztő világukban, hanem mert leginkább a szólók azok, amik érdemi színészi munkára és hatásos színházi pillanatok megteremtésére adnak alkalmat. Élnek is a lehetőséggel sorra mind: a súlyos terhet jelentő, elnyomó szülőtől szabadulni nem bíró, meleg fiút játszó Bíró Kristóf, a testképzavartól szenvedő, szexközpontú nőt alakító Kerekes Vica, az ismerkedni, csábítani vágyó lányként még a nézőtérre is fesztelenül kijövő Pigler Emília Zita e. h. vagy a társfüggésében elgyengült, önálló döntésekre amúgy tökéletesen alkalmas, Stork Natasa által megjelenített asszony. És sorohatnám tovább.

A cselekményben a folyamat lehet izgalmas, ahogy a zárt, ellenálló résztvevők – mint a balesetet okozó, eltérítésre kötelezett fiú (Szécsi Bence), vagy a teljesen leamortizálódott medikus (Ujvári Bors) – lassan feloldódnak ebben a közegben, amelynek verbális és fizikai standarjai vannak a megértésre, az elfogadásra és a támogatásra. (Először legyen egy növényed, ha életben tudod tartani, akkor legyen egy kutyád, és ha azt is, akkor jöhet egy párkapcsolat – intette őket Zsótér Sándor mint guru.)

A darab végén rövid és már-már illuzórikusan optimista összefoglalót kapunk a hősök további sorsáról. Csak egyvalaki hal meg túladagolásban – nem véletlen, hogy ő, természetesen –, a többiek kilábalnak. Talán soha életükben nem hagyják el a segítő csoportot, egyfajta csoportfüggésben maradnak tehát, de lesz családjuk, életpályájuk, karrierjük. Az egyik biogazdaságot vezet, a másik sikeres start-up céget indított, a harmadiknak építészeti irodája van, a negyedik jógaközpontot nyitott, az ötödik pedig producere lett A csoport című filmnek, amelyből tízrészes sorozatot rendelt a Netflix.

De ez ne vezessen tévútra bennünket az előadás hangvételét vagy a szereplők életét tekintve. Ugyanis mindenekelőtt azt teszi világossá ez a történetegyveleg, hogy a szereplők sorsa milyen mélyen determinált. Végül elénekli és eljárja a játszó csapat Sosztakovics második valcerére az ACE-keringőt. Az ACE (Adverse Childhood Experiences) az ártalmas gyerekkori tapasztalatok tízpontos tesztje:

Gyerekkorában abuzálták fizikálisan?

Abuzálták érzelmileg?

Abuzálták szexuálisan?

Elhanyagolták anyagilag?

Elhanyagolták érzelmileg?

Van szerhasználó a családjában?

Van börtönviselt a családjában?

Elváltak a szülei?

Elveszítette az egyik szülőjét?

Van a családjában mentális beteg, depressziós, vagy olyasvalaki, aki öngyilkosságot kísérelt meg?

Aki hat vagy annál nagyobb ACE-pontszámmal rendelkezik, annál kétszer nagyobb a valószínűsége, hogy kialakul a függő személyiség. Augusztusban jelent meg a sajtóban az a hír, hogy az elmúlt tanévben a budapesti IV. kerületi önkormányzat több mint ezer újpesti középiskolás mentális egészségét mérte fel a teszttel. Mindössze 29 olyan válaszadó diák akadt, aki semmilyen ártalmas gyerekkori élményről nem számolt be.

Lehetnek esetek, amikor egy színházi előadás kapcsán is inkább csak hallgasson együttérzőn, akinek egy ACE-pontja sincs.

A csoport. A 6szín előadása. Szereplők: Egyed Bea, Kádár Kinga, Kerekes József, Kerekes Vica, Stork Natasa, Szécsi Bence, Terhes Sándor, Ujvári Bors, Zsótér Sándor, Biró Kristóf eh., Gál Réka Ágota eh., Molnár András eh., Pigler Emília Zita eh. Dramaturg: Bíró Bence. Jelmez: Remete Kriszta. Rendező: Bodó Viktor.

Stuber Andrea