Sarkvidéki burleszk

Csalimese

Kabóca Bábszínház

A csalimese szó utalhat arra, hogy vigyázzunk a várakozásainkkal, mert esetleg be leszünk csapva kicsit. Másrészt az is lehet, hogy a csalimese végig fenntartja az érdeklődésünket, és a lezáratlanságával vagy lecsapatlanságával arra csábít, hogy várjuk a folytatást, netán azonnal szívesen beneveznénk a csalimese 2.-re. A veszprémi Kabóca Bábszínház Csalimese-előadását felnőtt távnézőként okvetlenül a második kategóriába sorolnám.

A Szántó Viktória dramaturg és Varsányi Péter rendező által kacskaringóztatott Csalimese formás, üde, humoros és elgondolkodtató előadás. Szép erénye, hogy hagy helyet a nézői fantáziának is. Magam alig tudnám rendszertanilag azonosítani a négy szereplőt, csak annyi biztos, hogy állatok, mert a színészek különböző színű szőrös kezeslábast viselnek, hátul más-más fazonú farokkal, a pomponformától a lengőig és lígő-lógóig.

A mesemozaik helyszíne földgömbünk valamelyik sarka: fehér, kékes, havas vidék. Molnár Anna tervező félkörívnyi téli panorámával övezi a játékteret, de a díszletfal részelemei elmozdíthatók és sok mindenre jók. Ki-beközlekedéshez tárulnak, szélben lengenek, mint a nyitva hagyott ajtó, sőt önálló járásokat, folyosókat képezni is is képesek, amivel bohózati kergetőzésekre adnak alkalmat.

A négy színész alapadottságai jellegzetesek, ám nem feltétlenül meghatározóak, hiszen sokféle kis történettöredékbe keverednek. Taba Dorottya Lucia a legkisebb, világoskék szőrlény, a rengeteg fekete hajával. Hibátlanul hoz például egy azonnal sértődő, hüppögő, hisztiző szőrgyereket. A rózsaszín jelmezt viselő Benkő Zsuzsanna csodálatosan tud a képzeletbeli szélben küzdeni egy magenta színű lepedővel, amit leteríteni szeretne, de állandóan rácsavarodik. A két színésznő később fekete, tüskéshátú, sünszerű állatként is megjelenik, de lehet, hogy voltaképp csak egy állat ők, és annak az egynek a tükörképe. A jól megtermett Mészáros Ágoston nagy darab, szeretetreméltó, melegbarna plüssruhát hordó, szemüveges figuraként olyan, jámbor mackónak hat, aki látogatóba jött a jegesmedve rokonsághoz, és itt ragadt. Berta Csongor zöld szőrben siklik, miután szert tett egy golyós talpú, gurulós edzőcipőre. De kézen is könnyedén jár. Úgy tetszik, az erős mozgásigényű produkcióban ő a legképzettebb, legatlétikusabb szereplő. De a többiek szintén helytállnak, amire szükség is van, mert akár mozgásszínházi vállalásnak is tekinthetjük a veszprémi Csalimesét.

Már csak azért is, mert az előadás nonverbális; mindössze zene szól, Szászi Petra jóvoltából. Talán egyszer a fekete dobozból kihallatszik a világvége szó. Előbukkan ugyanis a díszletből egy fekete doboz, amelyet időről időre megnyitnak hőseink, és kikerülnek belőle különböző dolgok.

A fekete doboz afféle terülj, terülj dobozasztalkámként kínál tárgyakat, amelyek újabb és újabb mesécskékhez vezetnek. Mészáros Ágoston nagymedvéje hozzájut egy pár jókora, magas sarkú cipőhöz, amitől még nagyobb medvének látszik. Benkő Orsolya rózsaszín strandpapucsát ellopja Berta Csongor zöld szőrmókja. Az eredeti tulajdonos nem hagyja annyiban a dolgot, üldözés következik – egy részét visszafelé is eljátsszák –, végül az alkalom szülte tolvaj tettét megbánva visszaszolgáltatja a lábbelit. Találnak hőseink a dobozban sok mindent, sárga síptól vekkeróráig. Aztán valahonnan a díszlettájék mögül előhoznak egy gumicsónakot is, amelyben valószínűleg menekülni kezdenek az olvadó jégtáblák közül. Ám az elhaladó tengerjáró hajó csak dudál meg hullámot csinál. Ezenközben éjjel rejtélyesen eltűnik az elemózsiás kosár tartalma, és csak az nem tudja, mi lett az útravalóval, akit felelősségre vonnak a többiek. 

Felnőttnézői szemmel ez a fekete doboz akár valamiféle segélyszállítmány is lehet, amit buzgó jóakarók dobtak le a veszélyeztetettek számára. Akár iróniát is felfedezhetünk abban, hogy a dobozban a rózsaszín Benkő Orsolya napszemüveget és pálcikás jégkrémet is talál. 

Az előadás végén a négy szereplő kinyitja a dobozt a nézőtér felé, láthatja a közönség, hogy teljesen üres. A nevetés volt benne, most már biztosra veszem.

Csalimese (veszprémi Kabóca Bábszínház)

Dramaturg: Szántó Viktória

Tervező: Molnár Anna

Zene: Szászi Petra

Rendező: Varsányi Péter

Stuber Andrea