Egy nap

Borka

KÁVA Színház

A babaszínháznak megvannak a maga természetes életkori korlátai. Ezeket az alkotók elég pontosan ismerik és számolnak velük. Tudni kell például, hogy mennyi ideig lehet lekötni a még mászó, vagy éppen csak járóképes kicsik figyelmét. És persze azt is, hogy milyen tematikát milyen eszközökkel lehet feldolgozni a legkisebb nézők szintjén.

Ugyanakkor valamiféle boldogító szabadság is sajátja ennek a műfajnak, mindkét részről. Behozzák az anyukák a karjukban a csecsemőt, akinek itt még és már – mindent szabad. Én személy szerint legalábbis nagyon helyeslem, ha a babaszínház nézőterén semmit nem erőltetnek rá a célközönségre. Ha a mamák nem nyomják vissza a párnára a kisgyereket, amikor feláll. Ha nem fordítják az arcát makacsul a színpad felé. Elvégre abban sincs semmi rossz, ha a baba nemcsak a játszókat nézi, hanem a nézőkkel játszik. Úgyis meg kell majd tanulnia azt is, hogy a színházban ezekből az ismeretlenekből lesz közönség-közösség.

A KÁVA Színház Borka című előadásában az érkező vendégeket Borka anyukája (Milák Melinda) fogadja. Miután levettük a cipőnket, besettenkedhetünk Borka szobájába, miközben a kislány még alszik. Bartos Letícia látványtervező pasztell színű, nagyobb darabokból összevarrt, sátorszerű leplekből alkotta meg Borka szobáját. Ennek előterében a nézők a díszlettel harmonizáló párnákon foglalhatnak helyet. (Akik már kiöregedtek a földön gubbasztásból, kicsit hátrább székeket is találnak.) Borka anyukája keltegetni kezdi a kislányát. A Borkát alakító Bánky Sára sudár, hosszú barna hajú teremtés, csodálkozó szemekkel, kedves mosolyokkal, kis tetoválással a bokáján. Langaléta alkatú lány, úgyhogy fölöttébb jól állnak neki a hajlongó, nyújtózó, játékos mozdulatok.

A két színésznő anya és kisgyereke reggeli tevés-vevését mutatja be Cseri Hanna izgalmas zenéjétől, hangszerhangicsálásától kísérve. A szokásos, kötelező eseménysor minden ponton igazi játéklehetőségeket kínál. Ébreszteni, gyereket kitakarni, visszabújni, nem hagyni – ez a kukucsjáték bölcsője alighanem. Azután a felkelés után szereplőink első dolga, hogy a textilfalborításra fekete filccel rárajzoljanak egy ablakot, függönnyel és kismadárral. A Bánky Sára rendezte produkcióban igen fontos a két színész összehangolt mozgása már csak azért is, mert a gyerekkel való játszásnak lényeges eleme az egymás mozdulatainak ismétlése, illetve együtt, párban végzése.

A színpadképben felfedezhető néhány tárgy, amely előrevetíti ennek a reggelnek természetes, hétköznapi menetét. Egy fonott kosárból kerülnek elő a felveendő ruhák. Kreatív gyerekekhez illő kreatív mamák mindennel tudnak játszani. A fehér zokni meghúzva nyuszifülnek épp úgy beválik, mint az elefánt ormányának. A kislány fehér szoknyája menyasszonyi fátyolként is szépen mutat. Lehet, hogy ebben az alacsony életkorban első ránézésre nem világos, hogy egy ruhadarabot hová és hogyan kell felhúzni, de a szülő segít. Épp csak ne akadályozzuk őt az öltöztetésünkben a kis kezünk széttárt öt ujjával vagy a lábunk rakoncátlan tartásával.

Hőseink idilli reggele egy ponton elsötétül, amikor nyilván beborul az ég, és mennydörgés hallatszik. Ez Borkát megijeszti, egyben elveszi a kedvét attól, hogy bárhová is menni akarjon ebből az otthonos, puha fészek jellegű sátorból. De nem hiányzik innen az esős időre való felszerelés sem. Így aztán kiderülhet, hogy a fekete gumicsizmával sétálósat is lehet játszani, az átlátszó, keményvonalas esőkabát pedig pont olyannak hat, mintha egy ember magasodna a színen, a láthatatlan lábain viselve a gumicsizmát. Két kinyitott esernyőből egy autó forgó kereke válik, és máris lehet kocsikázni. Azután pillanatok alatt a végére érünk ennek az esős napnak, hogy Borka és az anyukája este még kis lámpákkal csillagokat fényesítsen a leplekre, és árnyjátékkal felrajzolja saját arcélét a szoba textilfalára. A szavakat nem használó eseménysormese befejezése zökkenőmentesen vált át az előadás utáni közös játékba. A nézőcskék lámpát kapnak és maguk is fénylő csillagokat varázsolhatnak Borkáék mennyezetére. Már amelyikük nem megenni akarja a lámpát azonnal.

Stuber Andrea