Aase-díj 2023 – Felhőfi-Kiss László

    Felhőfi-Kiss László az a színész, akire Gobbi Hilda az Aase-díjat kitalálta. Nem osztanak rá főszerepet, de ha ott van, akkor nélkülözhetetlen része az egésznek. Az alkata, a fizimiskája a kisember szerepekre predesztinálja, a kis keszeg emberekre. Úgy játssza el ezeket, hogy markáns vonásokkal érzékelteti a figura jellemét és megjeleníti a sorsát karakteresen, ironikusan, akár parodisztikusan. Mély belső humor a tragikusban, fájdalom a viccesben; igazi, gazdag lelkű színész, bámulatos alázattal a szakma iránt – ezt Ascher Tamás mondta most Felhőfiről, olyan pontosan, hogy már nehéz lenne másképpen megfogalmazni.

    Színészi pályája viszonylag tipikusan indult: nem került be a főiskolára, így a Nemzeti Színház Bodnár Sándor-féle Stúdiójában kezdett ismerkedni a szakmával. Elejétől fogva két úton haladt: egyrészt az Utolsó Vonaltól kezdve fontos, mindenoldalú alkotója az alternatív színháznak – ír, rendez, játszik, társulatot alapít és vezet –, másrészt vidéki teátrumokban műveli a kőszínházi színészetet. Békéscsaba, Miskolc után Nyíregyháza lett az a hely, ahol Verebes István igazgatása alatt színészként kibontakozott. Volt Kuligin a Három nővérben, Fűrész Róbert a Koldusoperában. A Kicsengetésben egy zűrös tanárt játszott, akinek a második részre rendeződik a családi élete. Az előadások előtt Felhőfi a rá jellemző gondossággal napokig gyűjtötte arcára a borostát, hogy aztán a szünetben megborotválkozzon, s így is kifejezze hőse konszolidálódását. A revizorban Dobcsinszkij-Bobcsinszkijt adták Róbert Gáborral, mintegy megelőlegezve, hogy mennyit „süketelnek” majd ők ketten Mohácsi János rendezéseiben. Felhőfi-Kiss László Az itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult nyíregyházi bemutatója kapcsán találkozott Mohácsival, és azonnal egymásra találtak. Közös nevezőjük lehet például a humor – az mindkettejük számára alapeleme a színháznak. Mohácsival ment aztán vendégszínésznek kaposvári előadásokba (pl. Csak egy szög!), a Nemzetibe (pl. Sárga liliom!), és még a Vígszínházba is eljutott (Istenítélet), amely színházban ifjúkorában már dolgozott: az emeleti büfében. (Meg is nézte ennek folytán vagy ötvenszer a Körmagyart meg a Csókos asszonyt.)

    Az utóbbi években osztályt vitt a Pesti Magyar Színház Akadémiáján, és az Örkénybe hívják hol Mohácsi-, hol Mácsai-, hol Ascher-rendezésbe. Szükség(ünk) van rá.

Stuber Andrea