Megemlegettetett

Ha az ember végigtekint a 72 éves Koltay Gábor életművén, akkor látja, mely témák foglalkoztatták, és ezeket hányféle módon sikerült újra meg újra elővezetnie. Voltak évtizedek, amikor főleg az Illés együttes, Szörényi Levente és az István a király körül lombosodott a rendező életműve. (Olykor a magyar futball mezejére is lépett egy-egy opusz kedvéért.) Legutóbbi tetemes korszakában a történelmünkkel foglalkozik, a Honfoglalás-filmjétől a Sacra Coronán át Trianonig és Horthyig. Ahogy régen, úgy témáit most is maximálisan kiaknázza: filmjéről könyvet ír, könyvéből színházat csinál, színházi előadását filmre veszi – vagy más praktikus sorrendben forgatja elénk műveit. Hozza-viszi matériáját egyik műfajból a másikba.

Ami a Trianon tematikát illeti, arról 14 részes dokumentumfilm-sorozatot és kétórás moziváltozatot készített, a film történetéről két könyvet adott ki, majd az anyagot szabadtéri zenés történelmi játékhoz használta fel, azután színházi verzió született belőle. Ez utóbbinak díszbemutatóját a trianoni békeszerződés 101. évfordulóján, 2021. június 4-én tartották a békéscsabai Jókai Színházban. A produkciót 2022 februárjában a budapesti érdeklődők is megtekinthették a József Attila színházbeli ünnepélyes vendégjátékon, ahol inkább a közösségbe forrasztó, lelkesítő, buzdító energiák hatottak, mint a mű ismeretterjesztő jellege, vagy pláne a számottevőnek nem mondható esztétikai értéke.

Pályafutása során Koltay Gábor meglehetős gyakorlatra tett szert nagyszabású, tömegeket mozgató, énekeseket, táncosokat, lovakat, járműveket, zászlókat, pirotechnikát és attrakciókat felvonultató események szervezésében. Talán nem emlékszünk már minden látványos megemlékezésre, ami a nevéhez fűződik, de az biztos, hogy 1985-ben Itt élned, halnod kell címmel, A hazáért és a haladásért a honfoglalástól a felszabadulásig alcímmel állami ünnepségként a KISZ KB égisze alatt zenés történelmi visszatekintést rendezett a Hősök terén, nyilván az akkor elvárható pártszerűséggel ábrázolva a nemzeti múltat. Trianon helyén Gábor Andor Vissza című verse szerepelt. (A fellépők sorában István király: Pelsőczy László, Dózsa György: Vikidál Gyula, Széchenyi István: Bács Ferenc, Kossuth Lajos: Bessenyei Ferenc, Petőfi Sándor: Varga Miklós, Károlyi Mihály: Avar István.)

Harmincegy év elteltével ugyanevvel a címmel és hasonló koncepcióval újra hatalmas produkciót vitt Koltay Gábor a Hősök terére, ismét felidézve a magyar történelem sorsfordító pillanatait. 2016-ban talán nem egészen azonos szemszögből és megítéléssel, mint 1985-ben. Egyedi műfajú előadásként, az ’56-os emlékbizottság támogatásával jött létre az esemény. „Tizenöt rockénekes, tucatnyi színész, félszáz lovas, kétszáz táncos, hagyományőrző, cirkuszi artista és statiszta. Több mint 1100 évnyi történelem, 120 percben” (100 millió közpénzzel – toldhatjuk a szlogenhez.) A zeneszerző alkotótárs Koltay Gábor testvére, a kormorános Koltay Gergely, s hasznosították a rendező időközben készült történelmi tárgyú filmjeit is.

Két évre rá, 2018-ban zajlott a legközelebbi kivonulás a Hősök terére, ahol Koltay-Koltay közös alkotásként ezúttal a Trianon című rockoperát kínálták. A fejlődés számokban: „tizenöt sztárénekes, húsz színész, kétszáz táncos, száz statiszta, harminc lovas, negyven artista”. Koltay Gábor nyilatkozata szerint ebben a műben nem a történelmi személyekre, hanem a névtelen emberekre koncentráltak, de ezt nem tudjuk visszaigazolni. Az anyag nagymértékben a Trianon dokumentumfilm-sorozatra és annak moziváltozatára támaszkodott, tehát politikusok és irodalmárok szavai, írásai hangzottak el, valamint idézték a kamera előtt megkérdezett történész szakértőket – mindenekelőtt Raffay Ernőt és a rendező által mentoraként tisztelt Nemeskürty Istvánt. Csak ízelítőül: Ady (Nekünk Mohács kell), Juhász Gyula (Trianon), József Attila (Nem, nem, soha!), Kós Károly, Edgar Wallace, Papp-Váry Elemérné Magyar Hiszekegye Szeleczki Zita előadásában, Szabó Dezső, Tormay Cécile, Márai Sándor, Horthy-beszéd, Rákosi-beszéd, Nagy Imre-beszéd, Kádár-beszéd, Antall-beszéd, Illyés Gyula, Csurka István, Tőkés László gondolatai. A dramatikus történelmi jelenetek sematikussága az Ettore Scola A bál című filmje nyomán készült Össztánc című magyar színdarabéval vethető össze.

Körülbelül ugyanaz a merítés a Trianon 2021-es színházi változatában is. Pedig nem lett volna muszáj ismételni az ebben a formában már többször ismertetett, árnyaltnak aligha nevezhető historikus összefoglalót. Trianonról a centenárium kapcsán nem egy új könyv jelent meg, köztük a revelatív Trianon arcai: naplók, levelek, visszaemlékezések. Ez a kötet pontosan megfelelt volna annak a célnak, amelyet az író-rendező kitűzött: a személyes oldalról, az egyes emberek felől közelíteni meg a békediktátum nemzeti tragédiáját. De végül is maradtak annál Békéscsabán, ami már megvolt a szerzőnek. (Vannak persze nüansznyi változások. A 1918-as és 1919-es forradalmak rész rövidebb és átfutóbb, mint korábban. Elképzelhető, hogy 1919 rész történelmileg és színháztörténetileg is kínos kicsit. Egyrészt mert az ezeréves határok megvédéséért épp a magyar Vörös Hadsereg katonái harcoltak, másrészt mert az 1985-ös Itt élned, halnod kellben a Tanácsköztársaság még mint népünnepély játszott.) És kimaradt például a musicales stílben megzenésített Miatyánk imádság. (Esetleg szerzői jogi bonyodalom miatt, mit lehet tudni.) A magam részéről a trianoni panaszra átírt József Attilát, a Tiszta szívvelt is szívesen elengedtem volna.

A Jókai Színház előadását úgy kell elképzelni, hogy egy zsúfolt, alaposan beépített színpadon hullámzik a tömeg. Elöl régi, megdőlt sírkeresztek. Kétoldalt fémállványból emelt kétszintes beltér, balra szerkesztőség – Koltay Gábor a sajtót mintegy vezérfonalnak látja, láttatja –, jobbra talán vendéglő, az emeleten letámasztva egy bicikli. Nem olyan, mint egy csehovi puska, mert nem sül el – érintetlen marad, épp csak takar előadás-hossziglan. Szélre szóló jeggyel nem látni ettől az építménytől a hátsó frontot, ahol alighanem a Kárpátok magasodnak, és jőnek szónokok, aki felmásznak oda.

A negyven-ötven fős szereplőgárda a Millennium ünnepségei alatt kezd gomolyogni a színpadon, és végül a 2001-es státusztörvény után fejezi be lendületes, zenés-táncos zarámbolását. A Ha én rózsa volnék dallamára éneklik a summázó finálét – a vendégszövegek mellé stílszerűen vendégdallamok is társulnak. Reményik Sándor Ha nem lesz többé iskolánk című versének zárószavát, a „Megemlegettetünk”-et hagyja az előadás a néző fülében.

A produkció annak rendje és módja szerint felsorakoztatja Koltay Gábor ismert rendezői eszközeit, szinte leltárszerűen. Tömegek zúdulása piros-fehér-zöld reflektorfényben, zászlólengetés, néptánc (koreográfus: ifj. Mlinár Pál), gyertyákkal vonulás, gyertya nélkül vonulás, gyertyák vonulás nélkül. A Hősök terei Trianonban fellépő lovakról, hintóról, katonai járműről, oldalkocsis motorkerékpárról sajnos a színházban le kell mondani, a bicikli is csak dísznek van. De az emberi erőforrás kárpótolhat, a nemzeti hevület felforrásáról nem is beszélve. Koltay Gergely zenei stílusa a népzene vegyítése a musicalzenével, s az előadásban fellépő, beavatottnak bizonyuló fiatalok inkább az utóbbi világában hallatszanak otthon lenni. Míg például egy olyan idősebb, tapasztaltabb színész, mint Katkó Ferenc (Idős férfi / Karinthy Frigyes / Székely ember) inkább a színészi előadásmódra épít, és az valóban hatásosabb, erőteljesebb, mint a mégoly szakképzett musicaléneklés.

Koltay Gábor sokadik, nem táguló, nem bővülő és nem mélyülő Trianonjának egy szerencséje van Békéscsabán: Dariday Róbert. A Jókai Színház 94 éves örökös tagja az előadás legelején és a legvégén lép színre, hogy elmondja Padányi Viktor visszaemlékezését 1920. június 4-re. Az idős színész nehezen jár, bottal, és nem egykönnyen melegszik be a beszélőkéje. Ám ahogy felidézi, miként élte meg a 14 éves egri diák az osztályban, tanóra alatt, tanulótársai társaságában azt az elképzelhetetlenül szörnyű napot, egyre dinamikusabban és nagyívűbben mondja a szöveget. Ahogy felépíti a monológot, avval régi színházi iskolát idéz. Furcsa nézni és hallgatni, ismeretlen ez már, kicsit idegen, de van levegője, sodrása, patinája. Egyszerre zavarba ejtő és lenyűgöző. Ott van a színpadon, végre, a személyes és a történelem.

Koltay Gergely – Kormorán – Koltay Gábor: Trianon. A békéscsabai Jókai Színház előadása. Főbb szereplők: Dariday Róbert, Bartus Gyula, Tege Antal, Katkó Ferenc, Nagy Erika, Liszi Melinda. Díszlet: Igaz-Juhász Katalin. Jelmez: Vesztergombi Anikó. Rendező: Koltay Gábor.

Stuber Andrea