Házaspárbaj

Rigócsőr király

Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház

A hetvenes évekre eső gyerekkoromban szerepelt a Magyar Televízió repertoárján néhány kiváló, vagy legalábbis igen emlékezetes külföldi gyerektévéfilm. Ezek egyike volt az 1965-ös, NDK gyártmányú, magyarul Domján Edit és Latinovits Zoltán hangján megszólaló Rigócsőr király. (Másika pedig az Iván Szemjonov három napja című szovjet darab.)

A Rigócsőr királyfi a Grimm testvérek meséi közé tartozik, és érezhető rajta, hogy távoli rokonságban áll Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékával. Mindkét történetben móresre tanít a férje egy olyan, házasságra kényszerített nőt, aki a közeg elvárásához képest túl független szellem, szabadszájú, makacs, fölényes és – ne tagadjuk – arrogáns is. Meg kell tanulnia a mese végére, hogy ha már túl korán lépett frigyre – még a női emancipáció előtti korszakban –, akkor az a sorsa, hogy tűrjön, fogadjon szót, legyen hálás és engedelmes.

Az ilyen típusú nép- és műmeséket ma elég nehéz reflektálatlan interpretációban nézni és hallgatni – mármint a felnőtteknek persze, de az sem mindegy, hogy a gyerekek milyen párkapcsolati relációkkal ismerkednek –, ám a musicalváltozat sokat egyszerűsít és könnyít a befogadáson. Királylány, királyfi, bonyodalom, szerelem, sok zenével. A kecskeméti színházban Sipos Imre rendezésében bemutatott Rigócsőr királyfi-előadás a külalakjával, a világával éppen beleillik abba a musicalszínházi vonulatba, amely elsősorban Szente Vajk révén egyre elterjedtebb, több vidéki színházban is teret nyert. A jellemzői: profizmus, szakszerűség, alapos munka- és energiabefektetés olyan könnyed, látványos és felszínes produkciókba, amelyek az élettől, a valóságtól elrugaszkodott, „felhőtlen szórakoztatás” címkével jelzett műfajt képviselik.

A kecskeméti musical komponistája, Gulyás Levente rutinos színházi zenész Békéscsabáról. Nem először alkotott gyerekeknek való művet földijével, Szente Bélával, aki – ha jól rakjuk össze a fellelhető adatokat – a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatója. A darab gördülékeny, szórakoztató, és egyetlen dallamot vagy mondatot nem tudnék felidézni belőle. Lila, zöld, kék forgó fények közepette tárul fel a Matyi Ágota tervezte színes díszlet, amely rajzolt is, festett is, vetített is. A legfigyelemreméltóbbak a bábok. A kassai királylány kérői – mesei motívumként – díszes ládikákból kerülnek elő, karakteres, enyhén mulatságos bábalakban. Bohemia hercege a Lady Carnevalt énekli karelgottosan, a gülüszemű bajor trónörökösnek érdemrendek, vaskeresztek lógnak bábfelsőtestén. Nem csoda, ha a kevély és szemtelen Ibolyka (Horváth Alexandra) nemet mond nekik. De azt azért egyetlen nagyszájú királykisasszony sem érdemli meg, hogy feldühödött édesapja az első szembejövő koldushoz kényszerítse feleségül. Ez még a papnak is sok. Ez erőszak! – mondja a pap, vagyis a reverendás fiatalember (Mátyási Áron), aki igen kellemes, mély, helyeylászlós hangon adja aztán össze énekben az ifjú párt.

Egyébként a koldus álruhájában rejtőző Gábris királyfinak (Koller Krisztián) sem volt feltétlenül könnyű az élete, hiszen apja, a szögedi király – a jó kondícióban lévő, feltűnően virgonc Gyuriska János – azért ruházta rá váratlanul az uralkodást, mert inkább kiskecskéket szeretne nevelni. Ilyenkor az ember ijedtében bárhová elindul, akár egy másik király udvarába, rémisztő hírű királylány kezéért vetélkedni. Miután koldus képében megszerzi és magával viszi Ibolykát, a mindennapi betevő falat nehéz megszerzése vár rájuk hétköznapi életükben. És bár Gábris megengedhetetlenül bánik hitvesével, közben csak összeszoknak és megkedvelik egymást. Többször majdnem eljutnak az első csókig is.

A cselekménybonyolításban a legszemrevalóbb jelenet talán az, amikor egy kocsmában testbábos szereplők – deréktól felfelé kinőtt bábalakok – fogadják és szánják meg a két, kitaszított hőst: a városból kitiltott koldust és asszonyát. Mutatós a szögedi piaci szcéna is, utóbb az ember lassan már követni sem bírja hőseink vándorlását. Udvarhelyre is eljutnak, Székelyföldre tehát, amit onnan is lehet tudni, hogy ott a szereplők és helyett es kötőszót használnak.  

A főszereplők, Horváth Alexandra erőteljes Ibolykája és Koller Krisztián nem különösebben markáns, alapjában véve kicsit teszetoszának látszó Gábrisa – akit az udvariatlan házikisasszony illetett a címben szereplő gúnynévvel – szemre egy papucsférjesítő mesébe is beleillenének. De az egy egész más történet lenne. Bár elképzelhető, hogy abban is helye volna az előadás legmunkásabb színészének, Lakatos Máténak, aki udvari bolond képében kézen is jár, ha kell, vagy ugrik, vagy szökell, vagy egyéb tornamutatványokat ad elő.

Szente Béla – Gulyás Levente: Rigócsőr király (Katona József Nemzeti Színház)

Szereplők: Koller Krisztián, Horváth Alexandra, Gyuriska János, Kelemen Örs, Magyar Éva, Mucsi Kristóf, Lakatos Máté, Mátyási Áron

Díszlet, jelmez: Matyi Ágota

Mozgás: Szegvári Júlia

Zenei vezető: Károly Kati

Rendező Sipos Imre

Katona József Nemzeti Színház, 2022. február 2., kb. 400 néző

Stuber Andrea