Szentséges húsosfazék!

A papucsszaggató királykisasszonyok

Magyar Népmese Színház

Amikor kétfős társulás játszik gyerekeknek, olyankor a báb segíthet kibővíteni a darab szereplőinek körét. De van más lehetőség is a színészhiány pótlására: például szereplőket hívni be az előadásba a gyereknézők soraiból. Evvel a megoldással él a Magyar Népmese Színház a Papucsszaggató királykisasszonyok esetében, amit nem is előadásként határoz meg, hanem interaktív mesének nevez.

A papucsszaggató királykisasszonyok népmeséjét Benedek Elek gyűjtötte be, és a Népmese Színház – logikus módon igazodva a címhez – a lányokkal indítja a történetet. Az eredetiben kezdettől fogva a szegény juhászlegény a főszereplő, aki váratlan javai birtokában – úgy mint: soha meg nem telő tarisznya és láthatatlanná tévő felsőruha – kilesi és besúgja az éjszakánként bulizó királykisasszonyokat, vagyis megoldja a rejtvényt, hogy mi módon mennek tropára a királylányi papucsok.

Az is kézenfekvő, hogy ebben a színpadi verzióban a szegény királynak, akit alighanem az újabb és újabb papucsjavítások fognak állami csődbe juttatni, nem tizenkét lánya van (24 darab papuccsal), hanem csak három. Ennyi lelkes, avagy szabódó nézőkislányt mindig színre lehet szólítani. Szükség van továbbá három suszterinasra, aki a papucsok megjavítását imitálja majd, és végül, de elsősorban a szegény juhászlegényt játszó gyerekre, aki megteszi, amit hősünktől megkövetel a király hazája. Meg kell mondanom, hogy az általam látott előadáson kiválóan castingolt a mesét mondó Zanotta Veronika, amikor a csekély számú jelentkező közül egy Ágoston nevű kisfiút választott. Őrá került a szegény juhászlegény kalapja, mellénye, tarisznyája és köpenye, s ő spontán módon kiegészítette a jelmezét egy rendkívül huncut, fülig érő mosollyal, amivel már-már alakítássá kerekítette részvételét a produkcióban.

A Magyar Népmese Színház két színésze, Zanotta Veronika és Balázsi István elsődleges funkciója talán az, hogy zenélnek: előbbi ütőgardonon játszik, utóbbi furulyán. Népzenei kísérettel látják el a népmesét: Hull a szilva a fáról, illetve Cickom, cickom adja a ritmust a szereplők vonulásaihoz, és a bátrabb nézők maguk is éneklik biztatásul a dalokat. Zanotta Veronika adja egyfelől az untermann szerepeket: udvarmestert, öregasszonyt, őröket, másrészt ő igazgatja a behívott szereplőket. Úgy kezdi, hogy a három, frissen kinevezett királylány fejére koronát gumiz – nyári szabadtéri előadás lévén a melegebb gálaruhától megkíméli őket -, majd pontos instrukciókkal irányít. Kibontakozási lehetőségeket nem hagy: szóról szóra közli, mit kell mondaniuk és csinálniuk. Az világos, hogy mindkét színész nagy rutinnal rendelkezik ebben a fajta játékban. Valószínűleg nem állhat elő olyan helyzet a színpadon, az interakciókban, amire ne tudnának magabiztosan reagálni.

Amit a készségeiken kívül hozzátesznek még a meséhez, az némi szerény, jelzés értékű díszlet és kellék. A királyi trón egy kék szék, a réz- és további nemesfémerdőket kisebb festett lepel ábrázolja. A papucsok nyeles sámfára feszített színes, mintás topánnak látszanak, és úgy szakadnak, hogy tépőzárral nyílik a felsőrészük kétfelé. A nézőtérről nézve ez a technikai megoldás még épp elmegy – a „széttáncolt” papucsok pántja szanaszét lifeg –, de ha én lennék a játékba szólított suszterlegények valamelyike, kicsit zavarba ejtene, hogy papucsragasztás jelszóval tépőzárakat illesztek össze.

Balázsi Istvánnak jutott a papucsproblémával küszködő király szerepe, akinek retorikai készletéből kiemelkedik a címben idézett káromkodás. Tagadhatatlanul jól áll ennek a griberlis, kedves arcú férfinak a párducmintás galléros királyi palást. Ugyanakkor akadhatnak olyan királylányok, vagy a fellépő királylányoknak olyan hozzátartozóik, akiknek rosszul esik a szereplő önkéntesekkel szemben tanúsított uralkodói, hogy ne mondjam: diktátori stílus, hangvétel, modor. Persze játékból szidja ő le az éjszakánként a palotából kiszökdöső lányait, de akkor sem öröm azt hallani, ha valaki (helyettünk) olyanokat mond nekünk/gyerekünknek/unokánknak, hogy hallgass, vagy: ne feleselj, vagy: mars a szobádba.

Persze lehet, hogy az ilyesmi egy népmesébe pottyant gyereknek meg sem kottyan.

A papucsszaggató kisasszonyok (Magyar Népmese Színház)

Szereplők: Zanotta Veronika, Balázsi István, Ágoston, kislányok, kisfiúk

Látvány: Rumi László

Díszlet: Zámori Eszter

Rendező: Rumi László

Strandszínpad, Verőce, 2022. július 9. , kb. 60 néző

Stuber Andrea