Trip

Mimózáék / Hököm Project

Még el sem kezdődött a Mimózák című előadás a 6szín Teátrumban, máris szerezhettünk némi kedvezőtlen benyomást. A színpadkép lakásbelsőt jelzett, a lehető legszerényebb módon. Két barna szék, köztük asztal funkcióval egy más színű hokedli. Az ülőbútorok mögött a szoba falát gurulós, fém ruhaállványok játszották, a rájuk kötözött gyűrött, színes, tapétamintás textillel. Ez a provizórikus és kietlen enteriőr okvetlenül arra utalt, hogy a színrevivőknek nem volt sok pénzük a produkcióra, és ami volt, azt nem a látványra szánták. De jelez ez bizonyos alkotói igénytelenséget is, a vizualitás elhanyagolását. Onnan is lehet sejteni ezt, hogy a hokedlit, amely gyakran útban volt, ki sem vitték, legfeljebb kicsit odébb tették. Amikor hőseink képzeletbeli tengeri búvárkodása során az első, mutatósabb szcénát hozták össze a játszók – színes, halas leplek kiaggatásával –, akkor még csak félre sem tolták a más színű hokedlit, pedig ahol állt, ott csúful belelógott a tengermélyi képbe.

Az sem tűnt biztatónak, ahogyan a mese indult. Elsőre bejött egy fiatalember, Inoka Péter, aki idős úrnak adta ki magát, eléggé elnagyolt módon. Szemüveget, csokornyakkendőt, nadrágtartót, kardigánt és bakancsot viselt, és bottal a kezében öregesen totyogott, hosszas nehézkességgel tudott csak leülni a székre. Kisvártatva megjelent a felesége (Széplaki Szilvia), aki szintén toporgással jelezte hajlott korát, valamint nagyothallással. Rendre félrehallotta, amit a férje mondott neki. Ez egyrészt humorforrásul szolgált Vitéz László módra, másrészt biztosította, hogy a házasfelek egyre ingerültebben és mind marakodósabban ne értsék egymást. A szűkre szabott, kétszereplős helyzet avval fenyegetett, hogy itt ez fog menni, ami elég ijesztő perspektívának látszott.

Szerencsére azonban hőseink – akiket Mimózáéknak hívnak, bár ez az előadásból talán ki sem derült, hiszen korrektül Gézának és Rózának szólították egymást – hamarosan kaptak egy bőröndöt oly módon, hogy valaki letette az ajtajuk elé. A bőröndből a saját tárgyaik, játékaik kerültek elő régről, még a gyerekkorukból. Vécépapír-gurigából készült távcső, karton fényképezőgép, iránytű, törölköző jellegű térkép. Valamint Momó, a krumpliforma játékállat (vagy játéknövény), akit annak idején Róza varrt, majd őrá bízta a bőrönd tartalmát.

Kardigánt, botot, szemüveget eldobva visszakerültünk hamar az ötven-hatvan évvel ezelőtti múltba, Mimózáék megismerkedésének idejébe. Innentől kezdve ingáztunk velük. Hosszas és funkciótlan sötétek álltak rendelkezésükre a jelzésszerű visszafiatalodásukra és visszaöregedésükre. Mimózáék eljátszották, miként ismerkedtek meg gyerekkorukban egy sátorállító táborban, és ott a kis Róza hogyan kezdeményezett barátságot és fantáziautazásos kalandokat a magának való kisfiúval. A leosztás meg is felelt a színen látható viszonyoknak: a szőke Széplaki Szilvia tűnt színesebb, elevenebb, energikusabb játékosnak, míg Inoka Péter inkább az untermann szerepét töltötte be. Bár az okos vagy okoskodó fiú alakjában az is neki jutott, hogy ismeretet terjesszen; különböző állatokról mondjon el szócikkeket, akárha valamiféle Gyerek-állatenciklopédiából.

Hőseink utazásai közül a csendes-óceáni bizonyult a leghangulatosabbnak, amikor is néhány üres petpalack segítségével Gézának oxigénpalackja került a búvárkodáshoz. (– De nem hagyjuk a műanyag flakonokat a tengerben! – Nem! – egyeztek meg hőseink, amit csak helyeselhetünk.) A nagyobb darab nejlonok közé csomagolt égőből pedig kifejezetten dekoratív és szépen úsztatott medúza vált.

A játszók és Kovács Henrietta rendező viccesebb ötletei közé tartozott az az epizód, amikor hőseink Dél-Amerikára böktek rá a térképen, s ott a dzsungelben bennszülött indiánokkal, a kisseprűfejű kajapókkal találkoztak. Grönlandon újabb lepleket engedtek le a ruhafogasról, fehéreket, jéghegyeseket, és szőrös mellények is jutottak eszkimóvá átlényegülő hőseinknek. Az előadás mélypontján a két szereplő már félpercenként jelölt ki valamely helyet a térképen. Oroszország! kiáltották – kalinka, davaj. Spanyolország! – bikaviadal. Olaszország! – pizza és cappuccino. Így jártuk be velük a világot, egyre kalandtalanabbul.

Úgy tűnt ugyan, hogy a produkcióba minden szempontból keveset feccöltek az alkotók, mindazonáltal a történet végül kedvesre kerekedett ki. Mimózáék maguknak küldték el a bőröndöt valaha, s az járt is sok helyen, még a grönlandi jégbe fagyva is hosszan időzött, mire most hazakeveredett. Az remélhető tőle, hogy a zsémbelő idős házaspár újra kedvet kap a képzeletbeli közös utazásokhoz.

Mimózáék (Hököm Project)

Írta: Kovács Henrietta, Széplaki Szilvia, Inoka Péter

Látványtervező: Szabó Luca

Mozgás: Gulyás-Dienes Ildikó

A Momó figura tervezője: Felföldi Szofi

Rendező: Kovács Henrietta

6szín Teátrum, 2022. május 9., kb. 80 néző

Stuber Andrea