Nőttön nő

MagdaFeszt ötödször

A Csokonai Színház 2017-ben úgy ünnepelte Debrecen becses írónője, Szabó Magda születésének századik évfordulóját, hogy MagdaFesztet rendezett. Nemcsak felújította és eljátszotta repertoárjának Szabó Magda-darabjait, hanem vendégelőadásokat is hívott. Méghozzá annak jegyében, hogy női alkotókat – írókat, rendezőket, vagy egyáltalán: nőket, főhősnőket – állítson reflektorfénybe. Ami jó, az jó, tehát a Csokonai Színház megtartotta a MagdaFesztet, megteremtette mint hagyományt, s idén ősszel immár ötödik alkalommal kínálta ezt a speciális egy hetet.

Az ötödik MagdaFeszt abban különleges, hogy először adott otthont neki a néhány hete megnyílt Csokonai Fórum Színház. Ez az a színházépület, amelyet Latinovits Színházként kezdtek el építeni még a 2000-es években, 2009-ben már szerkezetkészen állt, aztán mire sok hányattatás után elkészült 2022-ben, addigra odalett a neve. A Csokonai Fórum színház a Fórum bevásárlóközpont oldalában a 350 fős Latinovits Zoltán teremmel, a 180 férőhelyes Kóti Árpád teremmel, valamint egy a jövőben kialakítandó, 50 nézővel számoló stúdiószínházzal várja a közönséget, bár az utóbbiból lehet, hogy étterem (is) lesz. A bevásárlóközponttal való közvetlen szomszédság talán furcsa, de vannak előnyei, például hogy az áruszállító teherliftekkel a díszletek is utaztathatók.

Az új színház mellett épp újul a régi is, a 157 éves Csokonai Színház, amelynek rekonstrukciója és modernizálása tavaszra készül el. Elképzelhető, hogy az átadásával megvárják a fűtési szezon végét. Lázas és alapos munka folyik az épületben, újrafestenek minden szép cizellát, falfestményt, szobrot, s közben a lehető legkorszerűbb színpadtechnikát szerelik be. A színpad, mint mondják, a legnagyobb a magyarországiak közül. A helyi legenda úgy tartja: az 1860-as években, a színház építésekor (ami mindössze öt évet vett igénybe) az volt a cél, hogy egy hatlovas hintó meg tudjon fordulni a színpadon. Ha a hatlovas hintó most nem is konkrét követelmény, de 54 tonnás, 26 motor által működtetett színpad épül, amelyen lesz forgó két ívben és vagy 21 süllyedő. Az is igen hasznos újítás, hogy a zenekari árok háromféle funkciót tölthet be különböző magasságokba állítva: zenekari árok, előszínpad és a nézőtér kibővítése. Természetesen a nézőtér is komfortosabbá válik, például eltávolították az oszlopokat, amelyek számos ülőhelyről takarták a látványt. A zsöllyén végzett munkát ne pusztán úgy képzeljük el, hogy kivették a széksorokat, aztán visszateszik, mert az első félévben jószerével csak ástak a földszint alatt: hat méter mélyre, hogy ott helyezzék el a teljes gépházat. 140 méternyi alagút fölött fogunk ülni.

Visszatérve az új színházhoz, a Csokonai Fórumhoz – amelynek közönségforgalmi terei tágasak, nyitottak, és némiképp a multiplex mozikra emlékeztetnek –, az épületavató nyitóelőadás nem meglepő módon egy Szabó Magda-premier volt. Ősbemutatónak nevezhetjük a Für Elise-t, amely az írónő azonos című regényéből készült; Adorján Beáta alkalmazta színpadra és Ráckevei Anna rendezte. Nők az alkotók, tehát a Für Elise telibe találja a MagdaFeszt profilját. Telibe találja a nézőket is – túlnyomórészt középkorúnál idősebb debreceni lányok, asszonyok –, akik számára nemcsak Szabó Magda és családtagjai ismerősek, de a helyszínek is. A produkció a Cili nevű énekesnő szereplő iránti figyelmességből némiképp zenés (Dargó Gergely komponált hozzá muzsikát), és felvonultatja szinte a teljes társulatot. Nem is akárhogyan: igen jó képet mutat minden egyes résztvevőről, a gyerekszereplőktől a felnőtteken át a kórustagokig. (Na, talán egyedül a fodrász nem volt csúcsformában, amikor a gyermek Cili szőke parókáját csinálta.) A Für Elise Szabó Magda egyszerre valós és fikciós története a családjáról: Szabó Elek tanárról, aki Bakota Árpád megformálásában maga a megnyugtató és könnyelmű apai szeretet. Mellette Majzik Edit zárt, szigorú, hűvös, és mégis napsugaras Jablonczay Lenkéje a tartóoszlop. Természetesek, karakteresek a gyerekszereplők, s finom, érzékeny az összjátéka a fiatal lányoknak: a szőke, lágy Mészáros Ibolya Cilijének és a barna, érdes Hajdu Imelda Magdájának. S mint egy őrangyal, úgy figyeli a játékot a színpadról az írónő idősebb kori alakja, Varga Klári, aki a magyar színház legrutinosabb Szabó Magdája, hiszen Az ajtóban is alakította a szerepet. A Für Elise előadása szívmelengető este, tökéletes nyitány egy új színházban.

A MagdaFeszten egy még frissebb bemutatóval is előállt a Csokonai Színház: az első napon láthatta a közönség először Pierre Notte Gyászúton – vidám sirató két hölgyre, egy zongorára című színdarabját, két jeles színésznő, Oláh Zsuzsa és Majzik Edit felléptével. (Az Örkény Színház Két néni, ha megindul címmel játszotta a művet.) Szabó K. István rendezésében a szürreális a reálissal keveredik: egyfelől szellemesen, csivitelve elmókáznak a színésznők egy nézőtéri sorban, miközben zenészpartnerük (Dargó Gergely) a színpadon sántít, kesztyűket vesz le a kezéről, hármat egymás után, majd tekegolyót gurít. Másfelől viszont a színpadra lépve úgy fest a két nő a szalmasárga, illetve égővörös hajlobonccal, különös arcfestéssel, mintha állatfejük lenne. Csak később, a festék leolvadásával válnak emberibbé, miközben épp a halottaik okán vándorolnak, inkább képzeletben, mint valóságosan. Vékonyka az írói alapanyag, de Oláh Zsuzsa és Majzik Edit kitűnő páros a nővérek szerepére. Két masszív alt hang, a kaján nevetésük még hasonlít is egymásra.

Visszajáró alkotó a Csokonai Színházban Pass Andrea, aki először a DESZKA fesztivál díszvendégeként érkezett Debrecenbe, majd az Imágót rendezte itt, a mostani MagdaFeszten pedig a Finálé című tudatipari végjátéka volt látható. Ebben Ráckevei Anna általános iskolai igazgatót játszik, aki bajba kerül, mivel az egyik diákja öngyilkos lett. A darab által felvetett oktatásügy és pedagóguskérdés kiváltképp elevenbe vágó téma a fesztivál napjaiban, ám a Finálé másfelé ágazó szála az erősebb, amely a modern nyilvánossággal foglalkozik. Influenszerek, tiktokolók, jutyuberek fékezetlenül habzanak fel előttünk. Ennek ábrázolásában Réti Adrienn alighanem felülmúlhatatlan mint értelmezhetetlen celeb. A szépen teljesítő színészcsapatban a másik meglepetésvendég Gelányi Imre, akit eddig mindig életszagú, kicsi, naturál szobaszínházi produkcióban láttam. Most a nagyobb térben is teljes szakszerűséggel működő színésznek bizonyul.

Szintén visszatérő a MagdaFeszten az E-Mancik Színházi Manufaktúra, amely ezúttal a Válogatáskazi – avagy szomjas fiúk tolják a kakaót című előadásával érkezett. Dobra Mara, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda, Tarr Judit, a zenész Nyitrai László és a rendező Máthé Zsolt alkotják a csapatot. Maguk írták a szöveget (irodalmi igénnyel és eredménnyel), emlékeik, verseik, gyerekkori naplóik alapján. A tárgy: a lányok szerelmi élete 3 és 17 éves kor között. Négy fehér blúzos, sötét szoknyás, hasitasis kislány sorakozott fel a színen, s előttünk váltak boldog, felelőtlen, szerelmes óvodásból zűrzavaros szerelmes bakfissá. Az elsöprően nőnemű közönség harsány örömmel szolidarizált és nosztalgiázott a színpadon viruló társnőkkel.

A MagdaFeszt, ahogy az egy rendes színházi fesztiválhoz illik, nemcsak előadásokat kínált. (Az eddig említetteken kívül a Magda, a Szabó címűt Krajcsik Nikolett és Mészáros Tibor játékával, a Szecsuáni jóléleket az Y Csoporttól és a házigazdáktól Visky András A test történetei – Lina és Teréz című produkciót.) Rendeztek kiállításmegnyitót – Törőcsik Mari nemzeti színházi pályáját bemutató fényképek kerültek fel a Csokonai Fórum falára –, volt zenés est Feleségek és szeretők címmel Szűcs Gabival és Szervét Tiborral, közönségtalálkozó és pódiumbeszélgetés nőírókkal. A Kulisszák című sorozatban Ráckevei Anna szokta kérdezgetni közönség előtt egy-egy produció alkotóit. Ezúttal őt faggatták – és további 6-8 színészt – mint a Für Elise rendezőjét. Erre a délutáni beszélgetésre eljött a még bejáratós színházépületbe 40-50 érdeklődő. Egyebek közt ebből is megtudhattam, hogy a Csokonai Színház otthon van Debrecenben, a debreceniek pedig otthon vannak a színházukban.

Stuber Andrea