Színek és érvek

Hartai Petra

„Akkor érzem magamat biztonságban, ha hamar és százszázalékosan felkészülök. Például gyorsan megtanulom a szöveget. Úgy tudok jól haladni. A szó minden értelmében fel vagyok készülve mindig a munkára. Hogy ne miattam ne jöjjön össze, ha nem jön össze.”

Amikor Hartai Petra gyakorlatos kaposvári színinövendékként először lépett a szombathelyi színház színpadára, eleve jólesett ránézni: szőkés, szép, lágy, nőies fiatal színésznő. Azután szerepről szerepre bővültek a mind vonzóbb vonásai: Székely Csaba darabjában, a Vitéz Mihályban Velikát játszotta feltűnően karakteresen. Az Ahogy tetszik Rosalindája a játékosságát és az energiagazdálkodását tette próbára, A kripli Helenjeként különleges érzékenységgel és árnyaltsággal formálta meg a világvégi ír falusi kislányt. A Ványa bá előadásában Szonya szerepe már díjat is hozott – a legígéretesebb pályakezdő színésznőnek járót a Tháliában a vidéki színházak fesztiválján. Ezt egy évre rá ugyanott megerősítette a legjobb női alakítás díja az Ivanov Szásájáért.

Gyorsan ment minden. Igaz, korán is kezdődött, hiszen a rákoscsabai kislány tizenegynéhány évesen már filmet forgatott (Mi, szemüvegesek), majd a Vörösmarty Gimnázium drámatagozatáról Kaposvárra vitt az útja, Kocsis Pál osztályába. A diplomázás óta eltelt hat évben meglepően sok színházban meglepően sok szerepet játszott meglepően sok(féle) rendező keze alatt. Közben filmek, sorozatok ismertté tették a szélesebb közönség előtt. Hat évnyi pálya még nem tesz ki sok mérföldet, de azért vannak kis mérföldkövei. Például a Réthly Attila rendezte Ványa bá, vagy A salemi boszorkányok, amely után Alföldi Róbert rendező nem engedte el a kezét: ő volt az, aki először kínált szerepet Hartai Petrának Budapesten, miután a színésznő a szabadúszást választotta.

Jelenlegi, budaörsi korszaka hozzávetőleg úgy kezdődött, hogy mellesleg két főszerepet eljátszhatott a kecskeméti színházban is, a Leonce és Lénában, valamint A mi kis városunkban. A Latinovits Színházban pedig a Figaro házassága Suzanne-ját követte a Születésnap Piája, a Szentivánéji álom Hermiája, s egy feminista Székely Csaba-hősnő az Öröm és boldogságban. Tavaly jött a fegyelmezett, mindent lefojtó Katharina Blum. Ez utóbbi alakításával a színikritikusok elismerését is kivívta.

Hartai Petra minden alkalmat megragadott a munkára szabadúszóként, de anyaszínház mellett is bármikor beszáll egy-egy független színházi Kutyaportékába vagy Mady Babybe. Vagy éppenséggel szabadtéri, csatangolós Négyszögletű Kerek Erdő Küldetésbe, Kókai Tünde szabadcsapatával. Igaz, azt a járvány és az eső is elvitte, de az alkotók bizakodva néznek a jövő nyárba.

Mostanra mintha megsötétedett volna Hartai Petra haja. A színészete színesedik, a személyisége gazdagodik. Sok mérföld és sok mérföldkő várja.

Stuber Andrea