Naivától vámpírnőig

Junior Prima-díj: Barta Ágnes

„A közösség ereje a legfontosabb számomra. Nem nagyon hiszek az egyéni teljesítményben, a saját jogon, egyedül elért sikerben. Mindig a csapat érdeme, ha egy színész ki tud emelkedni az előadásban.”

Vannak színészek, akiken rögtön látszik, hogy a tehetségük túlmutat az alkati adottságokon; többre hivatottak a külsejük kínálta szerepköri skatulyánál. Barta Ágnes kicsi, törékeny fiatal lány nagy, fájdalmasbarna szemekkel, hosszú barna hajjal. Amikor osztálytársnőivel heten játszották Psyché szerepét a Vidnyánszky Attila rendezte kaposvári vizsgaelőadásban, azonnal őt kellett megjegyezni a libbenő fehér ruhás lányok közül. Talán a költőiségbe oldódó szenvedélyessége miatt.

Zilahon született, Szolnokon gyerekeskedett. Az első kaposvári Vidnyánszky-osztályban tanulta a színészetet, s aztán a Nemzeti Színházba vezetett az útja, ahol a társulat idén neki ítélte a Szörényi Éva-díjat. Ahogy színháza, igazgatója a Junior Prima-díj kapcsán megfogalmazta: „Barta Ágnes annak a kaposvári színész nemzedéknek a tagja, amelynek derékhada követte mesterét, Vidnyánszky Attilát, és 2015-ben a budapesti Nemzeti Színházba szerződött. Barta Ágnes azóta évadról évadra megmutatja sokszínű tehetségét. Szertelen és önfeledt játéka magabiztos mesterségbeli tudással párosul. A szenttől a profánig képes szerepformálásra: egyaránt nagy kifejezőerővel alakítja Mária Magdolnát a Csíksomlyói passióban, Cecey Évát az Egri csillagokban, vagy éppen Hellát A Mester és Margaritában.”

Hogy Barta Ágnes hiteles az olyan naivaszerepekben, mint Cecey Éva vagy Boróka a Vitéz lélekben, az szinte természetes. Különösen felvillanyozó volt viszont, amikor sárga műanyag jelmezben temperamentumos Suzanne-t játszott Sardar Tagirovsky futurisztikus Figaro házasságában. Vagy amikor Vidnyánszky Attila a Rocco és fivéreiben Nadia főszerepét bízta rá, egy sokrétű, izgalmas és nem feltétlenül pozitív hősnő megformálását. Amikor pedig ifjabb Vidnyánszky Attila Sztalker Csoportja beköszönt a Nemzetibe a Woyzeck átütő előadásával, abban is Barta Ágnesre várt az ambivalens érzéseket keltő, tragikus sorsú Marie figurája.

A fiatal színésznő szerencsés, amiért a Nemzetiben számos különböző rendezővel dolgozhatott. Legutóbb például Alekszandar Popovszkival, aki Hellát osztotta rá A Mester és Margaritában. Úgy érzi, felszabadító, inspiráló próbaidőszakot dolgoztak végig a rendezővel, vissza is várják őt a következő évadban.

Filmek és tévésorozatok is hoztak elismerést Barta Ágnesnek – a Mellékhatásért a legjobb mellékszereplő díját nyerte el a televíziós újságíróktól –, de a legfontosabb mégis a színház. Ott – mint mondja – játszók és közönség körbe veszik egymást. Együtt élik meg a színházi estét, s minden olyan pillanat, amikor a szemébe nézhet valakinek a színpadon, kiváltságos helyzet számára.

Stuber Andrea