Szívnek dobogni, meg nem repedni

Szép Ernő: Emberszag

Az író ír. Ennek köszönhetően jelentős szépirodalmi lenyomata van a magyar történelem sötét korszakának, 1944-45-nek. Emlékiratok, naplók őrizték meg az írók tapasztalatait ezekből az évekből. Márai Sándor naplóitól és Föld! Föld! kötetétől kezdve Ottlik Géza Prózáján át Nagy Lajos és Illyés Gyula naplójáig sorolhatnánk az idevágó műveket. Ezeknél is megrázóbbak azonban ama magyar írók memoárjai ebből az időszakból, akiknek származása miatt kirekesztés, üldöztetés lett az osztályrésze. Mint például a bujkáló Fenyő Miksa, Vas István, Heltai Jenő, vagy a gettóba szorított Szép Ernő, Zsolt Béla.

Meglehet, nem olvastam mindent e tárgyban, de az általam ismert írások közül Zsolt Béla Kilenc koffer című könyve hatott a legmegdöbbentőbbnek. Talán azért is, mert Zsolt Béla meglepően tájékozottan és tisztán látva élte meg és írta le a történteket, fekve a gettókórháznak kinevezett nagyváradi haszid zsinagógában a frigyszekrény alatt, várva a nehezen érkező marhavagonokat, amelyekkel a váradi zsidókat koncentrációs táborba szállították. (Zsolt Béla megmenekült; barátai már korábban is trükköztek, segítették, szöktették, s még elérte a Kasztner-vonatot.) Heltai Jenő naplójában egy idős, bölcs ember dokumentálja egyrészt a mindennapjait – a központi kérdéssel, hogy honnan szerezze meg a napi betevő szivart –, másrészt a külvilágot, illúziótlanul. Szép Ernő Emberszag című regénye pedig attól is különleges, hogy elüt a szerző korábbról ismert irályától. Az áradóan szép szavú, sóhajos-könnyes-mosolyos, impresszionisztikus Szép Ernő-stílusnak itt szinte nem is lehet nyomára akadni. (Kicsit azért igen. Amikor például csak egy kis szívet keres az emberek szívében. Vagy amikor pillangót emleget. „De jó nékik, pillangóknak, jegenyének, nyírfának, legelő tehénnek, nékik nem kell zsidónak lenni.”) Az Emberszag már-már szenvtelen próza, amelyből ugyanakkor kiviláglik a szerző éleslátásán túl az alapvetően gyermeki lénye is. („Mindenki tudja rólam, hogy zsidó vagyok, csak én nem.”) Mintha egy szófogadó kisfiú látogatná a szomszédokat a csillagos házban, majd menetelne, ásna árkot figyelve és csodálkozva. Ezek olyan idők voltak, amikor a könnyű út és a helyes út távol esett egymástól. Naplóíróinknak nem sok választás jutott, de abban a tisztesség volt az iránytűjük.

Szép Ernő Emberszag című vékony kis regényét egyszer már felfedezték a színháziak. 2015-ben a Vádli Társulás mutatta be a Szkénében, Szikszai Rémusz rendezésében. Fodor Tamás, Tóth József és Kovács Krisztián hárman játszották Szép Ernőt, de a legemlékezetesebb szereplőnek Simkó Katalin bizonyult, aki hol konferansziéként, hol dívaként, hol áldozatként, hol keretlegényként vitte előre a cselekményt.

Az Emberszag legfrissebb változatával a Madách Színház állt elő. Maga a gondolat, a feldolgozás módja a Covid speciális utóhatásával függ össze. Két évvel ezelőtt ugyanis számos bezárt színházban felkészültek arra, hogy műhely jelleggel dolgozzanak a társulatok, helyszíni publikum nélkül. Több helyütt korszerű stúdiókat rendeztek be, megteremtették a felvétel, illetve a közvetítés technikai lehetőségét. S evvel azóta is élnek, hogy a közönség visszatérhetett a színházak zsöllyéjébe. A Madách Színház még 2020-ban elindította a Madách SzínpadON programsorozatát, amelynek jegyében „film-szín-játékokat” kínál távnézőinek. Ez a műfaj úgy ötvözi a színházat és a filmet, hogy leginkább talán a Magyar Televízió korábbi korszakaiból ismert míves tévéjátékokra hasonlít. A Madách Színház és nézőinek szempontjából fontos előnye a vállalkozásnak, hogy ezekbe a produkciókba olyan alkotók is becsatlakoznak, akik egyébként nemigen fordulnak meg a Teréz körúti zenés színházban.

Az első online bemutató Ady szerelmeit taglalta Nyáry Krisztián forgatókönyve alapján, Horgas Ádám rendezésében, Nagy Sándorral, Botos Évával, Kelemen Hannával és Kakasy Dórával. A másodikat, A két egyetlen címűt Fráter Zoltán írta s a színház igazgatója, Szirtes Tamás rendezte. A direktor a főszerepekre meghívta (úgy képzelem: kéjjel) a Katona kiválóságait: Fekete Ernőt Karinthy Frigyesnek, Jordán Adélt pedig Böhm Arankának. Judik Etelt Fekete Réka Thália alakította. Ez a munka elnyerte a New York-i ONIROS Film Awards egyik díját, ami bizonyára buzdítóan hatott a teátrumra. A legújabb darabot, az Emberszagot Ferencz Győző adaptálta, méghozzá oly módon, hogy Szép Ernő-verseket applikált az író monológ jellegű regényfolyamába. A rendező Harangi Mária Pálos György operatőrrel, társrendezővel dolgozott össze, de egyenlő rangú alkotótársnak tekinthetjük Romvári Gergely díszlettervezőt és Lázár Zsigmond zeneszerzőt is. Együtt teremtettek világot a vászonra a Gyabronka József alakította Szép Ernő köré.

Furcsa kaland volt színházba menni, leülni egy zsúfolt nézőtér szélére, előre meredni, és a színpadon nem élő színészeket látni, hanem filmvetítést. Különös, abszurd vegyülete volt ez a „nem itt, nem most”-nak és a közösségi együttlétnek. Körülményeit tekintve nem mozi, lényegét tekintve nem színházi este. Mindazonáltal tökéletesen kiemelte, fókuszba állította magát az alkotást, ezt az igen magas művészi színvonalon megvalósított film-szín-játékot.

A képi világ szürke, fekete, fehér és zárt. A helyszín azonosítatlan. Megkopott polgári lakásnak látszik, mázolásra érett ablakokkal, régi kilincsekkel. A homályos ablaküveget olykor eső mossa, máskor Duna-híd sejlik mögötte. Néha különös módon felfelé halad valami, mintha egy lift belsejében lennénk. Itt járkál, motoz, tesz-vesz Gyabronka József kócos Szép Ernőként. Csíkos inget, kigombolt mellényt, szemüveget visel. Gyakran látjuk egészen közelről, ilyenkor ránk néz, hozzánk beszél, mintha a fülünkbe súgna valamit. De akkor is értjük, amikor csak int felénk a huncut csillogásra hajlamos szürkéskék szemével. Míg beszél – tárgyilagosan, önsajnálattól mentesen, sőt már-már önmagával szembeni kajánsággal –, egyúttal cipőt tisztít. Gombot varr fel az ingére, s közben megszúrja az ujját. A vércsepp épp abban a pillanatban bukkan elő, amikor az elhajtott zsidók a menetoszlop végéről először hallanak pisztolylövést. Hetvenéves, cukorbeteg ember volt az ott hátul, aki lemaradt. Aztán Gyabronka kivasalja a nadrágját, miután kivette a szekrényből a sötét öltönyt, amelynek zakóján sárga csillag virít. Ekkor úgy vélhetjük, hogy a gettóban vagyunk vele, és az egyidejű elbeszélését hallgatjuk. Nem emlékezést, nem ítéletet, hanem tárgyilagos leírást az eseményekről. Később Gyabronka József lefejti, levágja a ruháról a sárga csillagot, s ez óhatatlanul bizonyos megkönnyebbülést hoz: túléltük a borzalmakat.

De Szép Ernőnk valamire készül. A csap alatt arcot-fület mos. Lassú mozdulatokkal megfeni a borotvakést. Ecsettel vizezi és szappanozza az arcát, s szakszerűen megborotválkozik. Hallani a sercegést, ahogy húzza le a borostát. (Minden egyes tárgy odaillő, szép, régi.) A borotválkozótükre törött, a közepén kirajzolódó repedés megtöri, elrajzolja a képet. Időről időre leül az asztalhoz, régi fényképeket nézeget nagyítóval. Az egyiken mintha Dunai Tamás ágyazódna be egy családi fotóba. A másik Lázár Kati régies igazolványképe, Kertész Béláné svéd menlevelén. A harmadikon nem Kerekes Éva az az elegáns asszony?

Az archívnak ható fekete-fehér kép- és szövegfolyamba ugyanis színes, mai betétek ékelődtek. Balla Eszter egy zebrán átsietve a De szégyen élni című verset mondja el. Tóth Ildikó a Duna-parti cipőknél a Ne hidd-et. Dunai Tamás valahol egy budai utcán, kötött sapkában a Sötét lesz a Duna háta című költeményt szavalja lehengerlő svunggal. Kerekes Éva bundában egy szikla előtt, a Homlokom lassan leáldoz-zal. Fillár István a járda szélén nézi és kérdezi a gyalogosokat, a Mondd szavaival. Csupa egyes szám első személyű vers, csupa lírai alany. Mind Szép Ernők. (Köztük is a Legszebb Ernő Lázár Kati, aki a Ha én ezt tudnám-ot és az Eső-t mondja.) Mi magunk is Szép Ernők vagyunk pillanatnyilag, nem kétséges.

Gyabronka József Szép Ernője végül megköti a nyakkendőjét, haját hátra simítja. Bevillant egyszer-kétszer vaságyon hanyatt, felszegett fejjel, lehunyt szemmel. A hosszú, precíz, gondos készülődésével talán a ravatalra fekvést célozta. Az utolsó képen megáll egy nagy halom levetett ruha, cipő, elhagyott szerény javak közepén, és felnéz a kamerába, ránk. Ott van körülötte az egész. A világ, amire, mint írja, nem figyelt oda, leejtette, eltört. Ki tudja, összeforrhat-e még valaha.

Emberszag. A Madách Színház produkciója. Szereplők: Gyabronka József, Balla Eszter, Dunai Tamás, Fillár István, Kerekes Éva, László Zsolt, Lázár Kati, Tóth Ildikó. Dramaturg: Ferencz Győző. Zeneszerző: Lázár Zsigmond. Díszlettervező: Romvári Gergely. Jelmez: Kárpáti Enikő. Operatőr, vágó, társrendező: Pálos György. Rendező: Harangi Mária. 

Stuber Andrea