Mint száműzött, kivándorol

Ha az ember a 1213 számsort látja, akkor előbb gondol PIN-kódra, mint évszámra. De a Bánk bán cselekményének dátuma ez, ekkor játszódik a mű. Hogy Katona József ehhez mérten régies nyelvezetet használt-e, amikor 1819-ben megírta drámáját, azt filológusok, nyelvtörténészek tudják megítélni. (Egyes források szerint már a születése idején is olyan bonyolultnak hatott a szöveg, hogy még egy Arany Jánosnak is gondot okozott némelyik sor vagy szó megfejtése.)

Egy biztos: kétszáz év alatt a Bánk bán textusa úgy megöregedett, hogy alig ismerni rá. Személyes véleményem szerint mint olvasmány revelatív és magával ragadó. Egyrészt mert rendkívüli svungja van a történetnek, másrészt mert Katona számos megfogalmazása, archaikus kifejezése, hőseinek szenvedélyes kitörése igazi delikátesz: élmény ízlelgetni a szájban. Ámde színpadon előadni, az több mint kétes vállalkozás – ezt elismerem, bár nem szívesen. Igen nehéz feladat a színész számára e szöveg értelmes és értelmező elmondása, még nehezebb a nézőnek, akinek egyszeri fülhallásra kell felfognia, mit is beszélnek a szereplők.

Érthető tehát, ha számos próbálkozás történt, hogy a Bánk bánt könnyebben befogadhatóvá tegyék a közönség számára. Hevesi Sándor 1928-ban felvetette a darab átdolgozásának szükségességét, amivel meglehetős vihart kavart, még a képviselőházban is felszólaltak az ilyes kegyeletsértés ellen. (Pedig már ekkor is túl voltunk néhány javított verzión, például Nagy Ignác 1840-ben megjelent, stilisztikailag frissített kiadásán.) Illyés Gyula 1967-es átigazítását nem egy színház játszotta a múlt század utolsó évtizedeiben. Szabó Borbála modernizált változata a legújabb időkből való; 2011-ben mutatkozott be Kecskeméten. Nádasdy Ádám 2019-es prózai – az ötödfeles jambusokat elhagyó – fordításával is megismerkedhetett a közönség 2020-ban a Pécsi Nemzeti Színházban, Vilmos Noémi egyetemi hallgató vizsgarendezésében. Kár lenne békétlenkedni amiatt, hogy az érthetőség kedvéért a lévnyalóból talpnyaló lett, szerelme-féltőből féltékeny, vagy „Tű asszonyok kezében, nem királyi pálcánk” helyett a magyar urak ma azt mondják, hogy „Fakanál való a nő kezébe”.

Szabó Borbála verziójához nyúlt Markó Róbert rendező – és Nagy Orsolya dramaturg –, amikor a veszprémi Petőfi Színház, a veszprémi Kabóca Bábszínház és a temesvári Csiky Gergely Színház közös produkciójában mutatták be a nagy nemzeti drámát. Bánk bán helyett Bánk címmel. A cím rövidüléséből joggal következhetünk arra, hogy a dráma öt szakasza is hozzárövidült az előadáshoz: az utolsó már csak egy kurta gyászbeszéd, pár versszakos kórusmű (Katona József és Szabó Borbála mellett Cseri Hanna is társalkotó zeneszerzőként és dalszövegíróként), végül pedig Nádasdy Ádám versét mondja el Endre király A hazafiúi hűségről.

A temesvári színház az Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt részeként alakított ki szakmai kapcsolatot a két veszprémi teátrummal, ennek jegyében hozták létre közös előadásukat. Temesváron és Veszprémben is játszották az elmúlt évadban, nyáron pedig vendégszereplésre hívta őket a Gyulai Várszínház, az Erdélyi Hét nevű rendezvénysorozatra. Kedves véletlen egybeesés, hogy a gyulai várszínház szignálja a „Hazám, hazám, te mindenem” Erkel Ferenc operájából, erre a dallamra hívták be a közönséget a Bánk-előadás nézőterére is. A helyszín a Tószínpad, annak is a színpada, minthogy a pástszerű díszlet kétoldalán elhelyezett három-négy soros nézőtéri tribünök kényelmesen elférnek itt. Az Árvai György tervezte díszlet anyaga talán fa, pozdorja, talán nem, de mindenképpen rozsdás fémes benyomást kelt. Mintha egy leszerelt gyárcsarnok félreeső helyén vagy raktárában játszódna a történet. Ugyanakkor a szereplők teátrálisan elegánsnak hatnak Szűcs Edit jelmezeiben: fekete-fehér, opart jellegű szetteket viselnek a nők, a ruhák fehér csíkjaiban kézírás sejlik fel. A férfiöltözékek szürke-fekete-barna kockáit szürke szőrök díszítik – még Tiborc zsebére is jut egy kopott darab –, ám térd körül az összes nadrág és szoknya vörösbe-barnába vált, mintha sárban vagy vérben gázolna itt mindenki.

Az előadás kamarásított: mellőzi a tömegjeleneteket, maguk a békétlenkedők sincsenek többen össze-vissza négynél. Közelről kell nézni, hogy a hatalmasok miként intézik a maguk ügyeit meg a másokét. A magyarokét. A rendező egyfajta rohanvást tragédiát vezényel le, szarkasztikus mosollyal. De ebbe a lendületes, vigyori játékba beleférnek mély, ravasz csendek is, például amikor Bánk (Sebestyén Hunor) és Gertrudis (Éder Enikő) szembenéznek egymással egy csikorogva guruló asztaldoboz felett, amelynek kerek székkinövését alighanem trónnak tekinthetjük. Vagy amikor a kis létszámú teljes udvar felvonul a királyné kvázi-síremléke mellett. Várják a hazatérő II. Endrét (Balázs Attila), aki a gyulai tószínpadra csónakkal érkezik, fehér liliomot hoz magával és egy búgócsigát.

Ettől a friss, kortalan küllemű, mégis nagyon maias előadástól ha idegen valami, az a pátosz. Fogékonyabb a színrevitel a bizarra, a groteszkre, a fájdalmasan gunyorosra. Már eleve az is ironikusan hat, ahogy a magyar nyelvet törve beszélő bojóthiak, Simon bán (Molnos András Csaba) és Mikhál bán (Aszalos Géza) és Petur magyar nemes (Bandi András Zsolt) dalolva, borozva, bordalozva azon búsonganak, hogy mi lesz a vén, büszke Európával. A hanyatló szép hazáról nem is beszélve, amelyre igazán ráférne már egy hullám, nem csak mindig a völgy. Berta Csongor Biberachja sportos és muzikális, s egészen könnyű dolga van, amikor az orránál fogva vezeti Miller Patrik nyüzüge, selypes Ottóját, aki Melinda kapcsán szívszerelmet emleget, akár egy Molnár Ferenc-hős. Biberach az ominózus éjszakára két, egyforma gyűrűt ad a királyné öccsének, egyikben az ajzószer, másikban az altató. (Vajon mi lenne, ha ez a mafla fiú összecserélné a kettőt? Melinda békésen átaludná a veszélyes éjszakát, Gertrudis pedig kit ostromolna meg felkorbácsolt kéjvágyában? De lehet, hogy ez már a Szentivánéji álom.)

Sebestyén Hunor nagyváradi színész, s most vendégként játszik főszerepet Temesváron. Bánkja még ólálkodásában is komoly, komor, tekintélyes alaknak hat. Amikor leveszi a kapucniját, árnyalja a képet a frizurája: körben erősen felnyírták, s a feje tetején a haj mintha kis sipka lenne. A sötétben bujkáló nagyúr látja Ottóval a feleségét, de nem mutatkozik. Siethetne Melindához, aki Taba Dorottya Luciának köszönhetően fiatal, szép és igazul szenvedélyesen ártatlan. Tisztázhatná a helyzetet, megvédhetné asszonyát a rámenős udvarlótól, de inkább a békétlenekhez megy haladéktalanul. Ami annyiból érthető is, hogy az összeesküvők leszerelése egészen kiváló szcéna. (Arany János így fogalmazta meg: Bánk jelenete a békétlenekkel művészileg van kivíve.) A nagyúr józan érvei hatnak a Gertrud, takarodj!-ot skandáló lázadókra – színpadi csoda.

Közben még betoppant Tiborc is, aki a temesvári díszletpást alatti részben, mintegy a szuterénben tartózkodik lopási szándékkal, s nagyot csattanó, felhajtható rácsos csapóajtón dugja ki a fejét, amikor udvarbeliekkel találkozik. Tiborcot Tokai Andreára kellett bízni, ez egyértelmű. Majdnem mindegy, hogy az öreg, becsületes, tolvajlásra kényszerülő szolgát férfi vagy nő alakítja, s az okvetlenül előnyére válik a szerepnek, ha olyan nagy formátumú, jelentős színészegyéniség játssza, mint amilyen Tokai Andrea. Bánk pénzt adna Tiborcnak, de ő nem fogadja el. A tízezresek, amelyeken az Éder Enikő megformálta kemény, határozott Gertrudis arcképe látható, a földre hullanak.

Amikor a nagyúr egy rácsos ablakrés mögül leskelődött, észrevehettük, hogy nem messze tőle, az ajtónyílás fölött egy rövid zsinóron tőr lóg. Gondolhattuk, hogy ez lesz majd Gertrudis balul elsült fegyvere, de nem. Ottó tépi le, hogy Biberachra támadjon vele. A királyné viszont egy borosüveget kap fel, avval ütné le Bánkot, s töri a hátán össze a palackot. Ha szándékosan történt, hogy épp az üveg nyaka maradt épen, akkor bravúros volt a színpadi akció, mert Bánk végül a borosüveg tört nyakával vágja el Gertrudis torkát. A halott királyné ott marad a kis kerek széken, s a többiek a magyar nemzeti lobogóval takarják le a testét. Nyomják is a talpazatra rögtön a névtábláját a születési és halálozási évszámmal. Endre király s mind a többiek néma tiszteletadással vesznek búcsút a meráni királynétól. Nem olyan nagy ügy egy pillanat alatt átírni történelmi helyet, szerepet, eseményt, értékelést. Mire felocsúdnak a népek, már pont azt fogják hinni, amit kell. Ahogy a befejezésül elhangzó Nádasdy-vers mondja: Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni, mert olyan az, mint az édesanyánk.

Bánk. A veszprémi Kabóca Bábszínház, a temesvári Csiky Gergely Színház és a Veszprémi Petőfi Színház közös produkciója. Főbb szereplők: Sebestyén Hunor m.v., Balázs Attila, Éder Enikő, Tara Dorottya Lucia. Díszlet: Árvai György. Jelmez: Szűcs Edit. Zene, dalszöveg: Cseri Hanna. Rendező: Markó Róbert.

Stuber Andrea