Anyavádirat

Diótörő herceg és a patkányok (Harlekin Bábszínház)

A Diótörő jól bevált karácsonyi darab, és annak, aki csak egyszer is találkozott vele, később már nemigen okoz meglepetéseket. Nem úgy az egri Harlekin Bábszínházban, ahol meglehetős metamorfózison ment keresztül a mű. Egyrészt változott a története, másrészt átalakult a műfaja: musical lett belőle, mégpedig úgy, hogy maga Pjotr Iljics Csajkovszkij avanzsált musicalszerzővé benne.

Igen, talán meglepő, de Éry-Kovács András zeneösszeállítói és dalszövegírói, valamint Zádori Szilárd zenefeldolgozói, hangszerelési munkája nyomán Csajkovszkij-zenedarabok szólalnak meg musicalbetétként. Komolyzenei örökzöldek slágeresedtek ki az alkotók keze alatt. Hőseink például az 5. szimfónia egyik tételének dallamára éneklik, hogy „Végtelen tenger, fény vesztett ember / Kitör a fény, fény, fény, s újra van remény / Van még talán… van még talán… van még talán”. A szimfónia másik tétele a Diótörő szabadságdalában hangzik fel: „Eljön majd a szabadság / Megszűn végre a rabság, / Harcra fel hát gyerünk! / Patkány, ki ellenünk!” (Itt meg kell jegyeznem, hogy a patkány ez esetben nem az ellenség szidalmazása, hanem szó szerint értendő, ugyanis az egri változat egerek helyett patkányokat szerepeltet a mesében. Rémisztő patkány/had/sereg áll elénk, patkány anyakirálynő vezérrel, seggédtisztekkel /sic!/, egyenruhájukkal munkásőrökre emlékeztető közkatonákkal.) S ugyan mi lehetne alkalmasabb egy hatásos fináléra, mint a B-moll zongoraverseny dallama, amely ezt a verbális alakot nyerte el: „Viharként tombol a szél / Elsöpör mindent az útból / Felhőtlen szép lesz az ég, ragyogó égszínkék, / Tündöklő napfény süt ránk, szabadon élünk tovább, / S az ég kitárja titkait, s az álmaink beteljesülvén, öröm / és béke száll le ránk…”

Ami a történetet illeti, az egri Harlekin Bábszínház nyilván hazabeszél kicsit, amikor Diótörő-előadása gyermekhősei mellé egy távollévő művészanyát képzel(tet) el. Egy énekesnőt, aki karácsonykor is fellép, így a gyerekei otthon kicsit elkeseredetten, kicsit sértetten, magukban várják a szentestét. A másik anyavonulat – a patkánycsaládban – nem kevésbé traumatikus, ott ugyanis az autokrata patkánykirálynő a fiát is elnyomja és terrorizálja, aki ennek következtében el is árulja anyját és uralkodóját az emberellenségnek.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit akarnak a patkányok? Miért háborúznak a már-már horrorisztikusnak ható állatszereplők, akiket patkánycsoportokat mozgató, patkánymaszkot viselő színészek elevenítenek meg? Nos, az összes gyerek összes játékának összegyűjtésére és megsemmisítésére törekszenek, ebbe a hadjáratba esik bele címszereplőnk, a Diótörő is. Egyébként az előadás legdekoratívabb és leglendületesebb jelenete az, amikor patkányhonban mintegy futószalagon elindulnak a játékok, hogy a csatornában végezzék. További látványosságokkal nemigen szolgál a színpadkép: oldalt szürke takarásfalak, alul ívelt, piszkosszín fémpadlózat, elöl kietlen falak három ablakkivágattal. Minden elem takar, így Bábinszki Ágnes szívfájdítóan szép Tündér-Anya figuráját eleinte valószínűleg csak azok látják, akik a nézőtér legközepén ülnek.

Az egri Diótörő főszerepeit gyerekek játsszák, jó darabig csak ők vannak a színen, a bábok és a felnőtt profik később jönnek játékba. Nem könnyű helyzet ez egyikünk számára sem. Fakardos Mishyként Antal Csanád laza, ugyanakkor kicsit esetlen, félreérthetetlenül civil jelenléte óhatatlanul ellentétbe kerül a Maryannt adó Koós Kincső elszánt, tudatos, már-már túlzásra hajlamos színészi ambíciójával. A két gyerekszereplő felfogásbeli különbözősége a dalok eléneklésében is megmutatkozik. Kettejük közt az arany középúton látszik járni a Diótörőt megformáló fiú, László Bence, aki a bábjával is imponálóan bánik: tiszteletteljes összhangot teremt vele. A Diótörőt és a meseházat hozó Max bácsi (Herein János) jóvoltából felbukkanak további színes figurák: Hiszterika (Szűcs Réka), Majmonka (Mészáros Pancsa) és Zenebona (Szabados Böbe), akik több méretben is felbukkanó bábok, de azért az igazi sztárok alighanem a patkányok, Bencze Mónika Patkánykirálynője vezetésével, mert mindig úgy szokott lenni, hogy a jók kicsit sápatagok, a gonoszok pedig energikusabbak és sikeresebbek.

Stuber Andrea