"Legalább megpróbáltam, mint Mc Murphy"

Interjú Stuber Andreával

A POSZT tavaly alakult szakmai tanácsadó testületének több tagja beszélt már a közös munkájukról, amely fontos szakaszához ért: a testület elkészítette és írásba foglalja a fesztivál versenyszabályzatát. Ezzel egyidőben a szakmai tanácsot elhagyta a Színházi Kritikusok Céhét képviselő Stuber Andrea. Ezúttal őt kérdeztük a tapasztalatairól és távozásának okairól.

A szakma az elmúlt 10 évben alapvetően a versenyprodukciók kiválasztásáról és zsűrizéséről, illetve a saját megosztottságáról vitatkozott és közben elfeledkezett a valódi problémákról. A POSZT elsősorban nem a szakmai konfliktusok miatt ért mélypontra, hanem azért, mert a fesztiválstruktúra életképtelen. Furcsa ellentmondás, de épp a csatározás tartotta még életben a találkozót – ha nincs feszültség, már alig beszéltek volna róla” – nyilatkozta 2016-ban a fesztivál újonnan megválasztott művészeti vezetője, Szűcs Gábor. Kritikusként és rendszeres résztvevőként te hogy értékeled a POSZT elmúlt éveit?

Stuber Andrea: Az általános vélemény az volt, hogy miután két különböző, a létét más-más szempontból értelmező és a forrásokhoz nem egyformán hozzáférő szakmai szervezet lett a POSZT tulajdonosa, a fesztivál zsákutcába jutott. Nem véletlenül alakult ki az igény, hogy a megmentése érdekében újra kell gondolni, meg kell reformálni.

Miért gondolod, hogy zsákutcába jutott?

Stuber Andrea: Ezt tanúsította a 2015-ös POSZT. A két válogató egyikét a Magyar Színházi Társaság delegálta, másikát a Magyar Teátrumi Társaság. És ők nem tudták a versenyprogramot közös megegyezéssel összeállítani. Ilyen először fordult elő. A részben együtt, részben külön-külön meghívott 14 produkció közül aztán négy visszalépett a versenytől a szintén konszenzusmentes zsűriállítási incidens miatt. A színházi szakma kettészakadt – állapította meg a harmadik tulajdonost képviselő pécsi polgármester, és arra kérte a szakma képviselőit, hogy gondolják át, milyen változásokra lenne szükség.

Miként fogadtad a hírt, hogy létesül a POSZT Szakmai Tanácsa? És hogy érintett a felkérés, hogy a Színházi Kritikusok Céhének elnökeként tagja legyél a testületnek?

Stuber Andrea: Olvastam a POSZT ügyvezetésére benyújtott három pályázatot, elemeztem is egy cikkben. A leendő győztesek pályamunkájából látszott, hogy Magyar Attilát és Szűcs Gábort főként a fesztivál gazdasági, üzleti, turisztikai lehetőségei foglalkoztatják, amihez átfogó szakmai koncepciót, határozott színházművészeti elképzelést nem társítottak. (Például olyan elgondolás is szerepelt náluk, hogy a nézők a színházjegyükkel szavazhatnák be az adott produkciót a versenyprogramba.) Az ügyvezetésnek és a tulajdonosoknak közös szándéka volt a szakmai tanács létrehozása, hogy ez a paritásos alapon összeállított testület dolgozza ki a fesztivál szakmai célját, elveit, rendjét. Tizenhatan kaptak felkérést, kábé ugyanannyian köthetőek a Teátrumi Társasághoz, mint ahányan nem. A meghívás indoklása szerint mindenki képviseli a magyar színház valamely területét – például vidéki színházakat, pestieket, határon túliakat, a színházművészeti felsőoktatást, stb. – bármit jelentsen is a képviselet.

Úgy ítéltem meg, ez egy lehetőség a színházi szakmának arra, hogy maga töltse meg tartalommal a fesztivált. Ezért gondoltam, hogy igent kell mondanom a felkérésre. Van egy ilyen alapállásom: kell tudnom, hogy legalább megpróbáltam, mint McMurphy. Azt sem mondhatom, hogy a Kritikuscéh egyöntetűen támogatta volna a szándékomat. Több kollégám szerint nem kell ebben részt vennünk, mert semmi biztatóval nem kecsegtet. De a céh közgyűlése végül úgy határozott, felelősséget érezvén a minőségi magyar színház legértékesebb teljesítményeinek pécsi megmutatása és elismerése iránt, hogy delegál engem a szakmai tanácsba. A testület megalakult tavaly márciusban, ez a POSZT ügyvezetése számára a pacifikálás demonstrálását is jelenthette, meg időt is nyert vele a dolgok lassú alakításához. A tavalyi POSZT átmeneti volt, a jövő évi után, 2018 végén meg lejár az ügyvezetés mandátuma.

Hogy indult a közös munka és miként működött eddig a tanács?

Stuber Andrea: A feladat az volt, hogy létrehozzuk a POSZT versenyszabályzatát, a válogatás, a lebonyolítás, a zsűrizés és a díjazás rendjét. Első lépésként a szakmai tanács Magyar Attila és Szűcs Gábor leghatározottabb, gazdasági és racionalizálási szempontú elképzelése nyomán elfogadta a regisztráció intézményét. Ami azt jelenti, hogy a POSZT-ra való benevezés pénzes lett. A színházaknak még a produkciók születése előtt regisztrálniuk kell és fizetniük azért, hogy a válogatók megnézzék a bemutatóikat, hogy azok a versenyprogramba kerülhessenek. (Aztán ha a válogatók esetleg nem tudják megnézni a produkciót – ami előfordulhat –, akkor a regisztrációs díjat utólag visszafizeti a POSZT, bár ez az esetleges szakmai veszteséget aligha kompenzálja.)

Nem volt világos, milyen munka fog folyni. Javaslattétel vagy véleményezés? Elemzés, megoldásváltozatok kidolgozása? Opciók mérlegelése, hatástanulmányok készítése vagy megítélése? Elég hamar kiderült, hogy ez a testület mire alkalmas és mire nem. Zömmel elfoglalt színházi alkotókból áll, némelyikük több száz kilométert autózott az ülésekért, ahol aztán csak mérsékelten aktív ötletelés zajlott. E tekintélyes tagok arra valók, hogy döntsenek. Ha van miről. De ha nem folyik előkészítő munka, ha az ötletek nincsenek kidolgozva, a javaslatok tanulmányozva, akkor dönteni sincs miről. Felvetődött többféle válogatási koncepció, ám ezek feldolgozása elmaradt. Amikor a saját válogatói tapasztalataim alapján nekiláttam megvizsgálni egy-egy elképzelést, számításokat végeztem, minek mi a következménye – nézendő előadásszámban, kilométerben, útiköltségben –, akkor ezek a több oldalas beadványaim érdemi reakciók nélkül, talán olvasatlanul végezték.

Hozzávetőleg egy évig folyt ez a laza, egy nagyobb válogatói apparátust foglalkoztató modell felé lassan mozgó tanácskozgatás. Azután az ügyvezetés váratlanul előállt a maga verziójával, mondván, hogy erre van pénz, ezt lehet megszavazni. Eddigre már kicsit fel is őrlődött a testület, kifáradt, szétesett. Sem Hegedűs D. Géza elnök, sem az ügyrend nem tudta mederben tartani a működést. (Jellemző momentum, hogy az ülések jegyzőkönyvét elvileg 15 napon belül kell megküldeni a tagoknak, de az idei számos ülésünk egyikéről sincs ilyenem.) Végül a tavaly májusról idén április 30-ra módosított határidőre megszavazta a tanács az ügyvezetés által felkínált, majd részleteiben itt-ott finomított, pontosított versenyszabályzatot. A válogatási rendszer – két válogatóval – lényegében ugyanaz, mint a régi. A két válogató egy-egy segítőt felkérhet. Erre jutott a szakmai tanács egy év alatt. A fesztivál egyéb vonatkozásairól éppen annyit tudunk, illetve nem tudunk, mint bárki más. Például hogy vajon miért csak egyszer fogják eljátszani idén Pécsen a versenyelőadásokat, ha a bevétel is fontos meg a közönség is. (Annak idején az ügyvezetők pályázatában még az a rokonszenves terv is szerepelt, hogy a versenyelőadásokat online kivetítenék a Zsolnay Negyedben.)

Munkánk végeredményét – ahogy azt a búcsúzó levelemben megírtam a tanácsnak – inkább kudarcnak tartom. Nem tudtuk új és meggyőzően szakmai alapokra helyezni a válogatási szisztémát, amely a POSZT minőségét alapvetően meghatározó tényező. Elszalasztottuk a lehetőséget, ha volt. Ki sem derült, hol lennének a lehetőségeink határai. Megítélésem szerint nem sikerült garanciális kereteket teremtenünk ahhoz, hogy a POSZT-ra fordított sokmillió forint közpénz átlátható módon és kétségbevonhatatlan szakmai indokoltsággal legyen elköltve. Mindez egyébként valószínűleg nem fogja akadályozni azt, hogy a POSZT mint fesztivál, sikeres legyen.

Mit gondolsz a válogatási rendszerről?

Stuber Andrea: Majd elválik, hogy a válogatók képesek lesznek-e teljesíteni minimum 130-140 regisztrált versenyelőadás személyes megtekintését. A jövőben a válogatók között nemigen lesz hivatásos néző, vagyis kritikus, mivel a szakmai tanács nagy része zsigerileg ellenezte a színikritikusok általános részvételét a POSZT-válogatásban. Félreértés ne essék, kívánni sem lehetne jobbat Regős Jánosnál és Térey Jánosnál, a jövő évi POSZT-válogatóknál! Csak én úgy vélem, hogy nekünk a tanácsban rendszerben kellett volna gondolkodnunk, nem egyszeri személyekben.

Miből derült ki számodra, hogy a tanács „irtózik a gondolattól, hogy a színikritikusoknak rendszerszerű szerepe legyen”? És miért tartanád fontosnak, hogy legyen?

Stuber Andrea: Akármilyen válogatási szisztéma került szóba – főválogatók, előválogatói csapatok működése –, alul maradt az a vélemény, hogy aki színikritikus, az foglalkozásánál fogva különösen alkalmas lehet válogatónak. Egyrészt mert sokat látott, tájékozott, nem csodálkozik rá rendezői remake-ekre. Másrészt mert az alkotókhoz képest kevésbé vannak kötődései, összeférhetetlenség-veszélyes kapcsolatai színházakkal. Harmadrészt mert életvitelszerűen jár színházba; nem okoz számára nehézséget behatárolt idő alatt rengeteg előadást megnézni és utána dokumentálni a szakmai véleményét.

A versenyszabályzat megalkotásával és elfogadásával véget ért a testület munkája?

Stuber Andrea: A szakmai tanács megbízatása folytatódik, mivel személyi kérdésekben – válogatók, zsűritagok – a következő évben is dönteni kell. Dacára annak, hogy a céhünk jelöltje bekerült kritikus zsűritagnak az idei POSZT-ra, a zsűri megválasztása mégis arról győzött meg, hogy felesleges részt vennem a testület további munkájában. Mivel az ügydöntő elektronikus szavazást semmilyen egyeztetés, tárgyalás, szakmai alapú konszenzuskeresés nem előzte meg. Néha nem is pontosan azonosított emberekről zajlottak voksolások. Olykor pedig úgy tűnt, mintha a folyamat kontrollálhatósága fontosabb szempont lenne a válogatás minőségénél és szuverenitásánál.

Érdemi diskurzus nélkül a magam részéről nem látom értelmét az ülésezésnek. A feladat elvégzésének ezen a pontján úgy távozom a testületből, hogy a céhünk Kovács Dezső személyében adott egy széles körűen támogatott, válogatói munkáját lelkiismeretesen elvégző kritikust az idei POSZT-hoz. Valamint – voltaképp a szakmai tanács szavazásának kisebb „rendszerhibája” folytán született pozitív döntés eredményeként – delegáljuk fiatal kollégánkat, Puskás Panni kritikust a szakmai zsűribe.

“Egy biztos: elmozdultunk arról a platformról, ahol álltunk. Értelmes szakmai viták alakultak ki” – nyilatkozta nekünk Szűcs Gábor. “Értelmes, felnőtt művészek és nagy színházi tapasztalattal rendelkező, komoly emberek kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet folytatunk” – mondta a Szakmai Tanácsadó Testületről az elnök, Hegedűs D. Géza. “Lehet, hogy új időszámítás indul. Biztató, hogy nem csak ígéret volt, hanem valóban létrejött a szakmai tanácsadó testület és minden tekintetben jelentős előrelépés, hogy a tagjai őszinte, konstruktív beszélgetéseket folytatnak egymással” – fejtette ki Máté Gábor. Keszég László, a Színházi Társaság elnöke azt mondta: “Hiszem, hogy a konfliktuskeresés évei elmúltak, most már szemmel láthatóan mindenki a problémák megoldására törekszik. Ezt bizonyítják a tanácsadó testület eddigi ülései is.” Míg Vidnyánszky Attila kijelentette: „Most jó, sőt, nagyon jó. Mindent el fogok követni, hogy ez így maradjon és a párbeszéd ne csak azon múljon, hogy jobb szelek fújnak-e.” Valamennyien tehát egy örömteli változásról számoltak be. Mi az, amit te kiemelnél a közösen folytatott párbeszédetek kapcsán?

Stuber Andrea: Olvastam én is nyilatkozatokban, hogy a szakmai tanács üléseit jó hangulat, igazi együttműködés, egymásra találás jellemezte. Nincs kétségem a tanács valamennyi tagjának őszinte jobbító szándéka felől, én legtöbbször mégis álpárbeszédként és látszattevékenységként éltem meg az üléseket. Olyan kudarcnak tartom ezt, amiben az én kudarcom is benne van. Nem tudtam támogatást szerezni elvek érvényesítéséhez, amelyeket fontosnak hiszek: a valós szakmai konszenzus, az összeférhetetlenség kizárása, a transzparencia igénye. Részletekhez hozzájárultam, de rendszer szinten nem sikerült tennem azért, hogy a POSZT-ot szakmailag megbízhatónak remélhessem. Hiába készítettem anyagokat és összefoglalókat, hiába törekedtem arra, hogy konstruktív legyek, hiába próbáltam például az összeférhetetlenséggel kapcsolatos határozott elképzeléseimből többet keresztülvinni, nyilván nem voltam képes elég meggyőzően, vagy slágfertigen, vagy rokonszenvesen működni. Biztos bosszantóan hatott például, hogy folyton számon kértem az ügyrendet és a szisztematikus munkát.

Legfőbb érdemem alighanem az, hogy hozzájárultam a testület összekovácsolásához, amennyiben a jelenlétem eltüntette a felek közti frontvonalat. A kritikusellenesség ugyanis az a közös platform, ahol a tanács alkotóművész tagjai rendre egymásra találtak. A testületből való távozásom is bizonyára jó szolgálatot tesz: nem lesz annyi akadékoskodás, befejeződhet az árkok betemetése, ezt-azt elhantolva.

Miért hoztad nyilvánosságra a levelet, amellyel lemondtál a testületi tagságról?

Stuber Andrea: A POSZT szempontjából nincs jelentősége annak, hogy vagyok vagy nem vagyok, mondok vagy nem mondok. Volt a héten egy sajtótájékoztató az idei fesztiválról. Ott ült az asztalnál a szakmai tanács elnöke és több tagja. Felsorolták a testület tagjait, köztük engem is, noha már egy hete bejelentettem és megindokoltam a kilépésemet. Akkor tehát én tartozom a tényközléssel, hogy távoztam. A magyarázatát sem akartam elhallgatni.

Stuber Andrea