Stuber Andrea

Szíves kalauz

Pintér Béla

interjú

Fidelio  2017.IV.29.

 

Szíves kalauz

 

A 2015 októberi Fácántánc és a mostani Szívszakadtig között majdnem másfél év telt el. Még sosem kellett ilyen sokat várni a Pintér Béla társulat új bemutatójára.

Én nem éreztem nagynak a szünetet, hiszen az elmúlt évadban is két produkciót készítettem. Ámbár a másodikat, a tavaszit nem a saját társulatommal, hanem a Katona József Színházban, A bajnok című operát.

A bajnoknak zajos volt a fogadtatása. A vihar hamar elmúlt, a közönség érdeklődése viszont kitartó.

Tudatosan nemigen reagáltam az akkori, heves megnyilvánulásokra. Mindössze két nagyobb interjút adtam két, különböző pólusú hetilapnak. Számomra a legfontosabb, hogy ez az egyik legjobban sikerült munkám, igen jól megy azóta is, emelt helyárral, zsúfolt házakkal, várólistával. Ha arra gondolok, hogy bőrdíszművesként kezdtem, aki szeretett volna színház közelébe kerülni, s amellett, hogy a saját társulatommal eredményeket értem el, most sikert arattam a Katona József Színházban is – jó érzés.

A Katonában szerzett tapasztalata változtatott a szemléletén, vagy a munkamódszerén, vagy máson?

Nem. Annyi új történt utána csak, hogy nyáron elmentem nyaralni. A tavalyi nyár volt 18 év után az első, amikor nem dolgoztam, hanem pihentem. Alaposan ki is használtam. Viszont aztán nehezen tudtam újra nekilódulni az írásnak. Talán olyan ez a tevékenység, mint a zenészeké: folyamatosan gyakorolni kell, különben elszokik tőle az ember. Később turnéra utaztunk a Titkainkkal az Egyesült Államokba, így lett a Szívszakadtig márciusi bemutató, két hónapnyi próbaidőszakot követően.

A Szívszakadtig alapötlete honnan származik?

Csákányi Eszter mesélt egy agysebészről, aki szerint a lélek a szívben lakozik. Hátborzongató volt számomra, meg is kérdeztem egy gyermekszívsebészt, aki azt válaszolta, hogy ez hülyeség, bár… És elmesélt három esetet. Ezek el is hangzanak az előadásban. Az egyikben a szívátültetésen átesett emberből, akinek korábban súlyos tériszonya volt, lelkes hegymászó lett. Mint kiderült, a transzplantáció donorjának is ez volt a szenvedélye. A másik esetben az újszíves nő szenvedélyesen nézni kezdte a sportközvetítéseket a tévében, főleg a műlesikló versenyeket. Pedig nem tudta, hogy az ember, akinek a szívét kapta, síelt.

Hisz ebben, hogy a szívcsere személyiségcserével, vagy legalábbis személyiségváltozással járhat együtt?

Utánaolvastam ennek a témának. Vannak arra utaló jelek, hogy a szív és az agy kapcsolata folytán a szívben is lehet lenyomata az agyi tevékenységnek. Tehát tulajdonság, gondolat, érzés vagy információ is rögződhet a szívben. De ha esetleg nincs így, az sem baj, hiszen a színházban mindenféle megeshet. Bármit elhihetünk, ha jól van tálalva. Mindenesetre egy ilyen történetet gondoltam ki, Stefanovics Angélával a középpontban.

A honlapon, a műsorportálokon egyetlen szó sem szerepel az új darabról, nincs előzetes ajánlója.

Szándékos ez, szerettem volna a cselekményt picit becsapós módon kanyarítani. Ehhez szükséges, hogy a nézők lehetőleg semmit ne tudjanak előre a cselekményről.

Orvost játszik az előadásban. Sokadszor írt bele orvosfigurát a darabjaiba.

Az orvos ma olyan hős, mint a Shakespeare-drámákban vagy a népmesékben a király. Élet és halál ura. Azt remélem egyébként, illetve úgy tapasztalom, hogy nem sértő az orvosok számára az, ahogyan a darabjaimban megjelennek. Például A 42. hétben Csákányi Esztert mint doktornőt épp a hivatása, a szakmai kötelességtudata hozza vissza az életbe. Friedenthal Zoltán a listavezető az orvosábrázolásban a társulatban, ő most játszik harmadszor orvost.

Orvosként Friedenthal Zoltán épp csak felbukkan a történetben, viszont van két másik, nagyobb szerepe. Egyik parádésabb, mint a másik. Az egyik egy decens öregúr.

Főbérlőm volt az az okleveles gépészmérnök bácsi, akiről az alakot mintáztam. Éltek még bennem a szófordulatai, könnyű volt megírni őt. A darab befejezésével boldogultam kicsit nehezen. A bemutató előtti utolsó napokban kristályosodott ki, hogy miként zárjuk le a történetet.

És most? Hogyan tovább?

Egy hónap múlva el kell kezdenem írni a darabot, amelyet a Katona József Színházban rendezek ősszel.

Az ötlet megvan már?

Meg. Ascher Tamás Háromszéken, ez a címe. A témáját pedig Máté Gábor nőkkel kapcsolatos viselt dolgai adják.

Uhhh.

Igen. Csak Máté Gábort nem Máté Gábor fogja játszani, hanem egy fiatalabb színész.

Stuber Andrea