Stuber Andrea

Dömdödöm

Lázár: Négyszögletű Kerek Erdő

színikritika

spirituszonline.hu   2017.VIII.6.

 

Dömdödöm

Négyszögletű Kerek Erdő (Egri Pinceszínház)

 

Lázár Ervin rendkívül népszerű szerző a gyerekszínházi szcénában, és ennek minden bizonnyal számos jó oka van. Az egyik – úgy sejtem – az, hogy a Lázár Ervin meséit kedvelő felnőttek szeretnék valamiképpen átadni a maguk irodalmi élményét a kisgyerekeknek. Ez nem egyszerű feladat, hiszen a Lázár Ervin-mesék legnagyobb élvezeti értékét aligha a drámai cselekmény adja, inkább a nyelvezet, az elbeszélés módja, a mondatfűzés, a narráció bája, humora, a mesélés kedvessége. A színpadra vihető rész ennél kevesebb: a rövid kis történetek mint lírai tanmesécskék és a figurák a maguk fantáziaébresztő különösségükben.

Az Egri Pinceszínház A Négyszögletű Kerek Erdőből készített-szemezgetett 50 perces előadást kicsiknek. Az Egri Pinceszínházról azt kell tudni, hogy lassan két évtizede működő közhasznú egyesületként hoz létre előadásokat, oktatási és kulturális programokat, pszichodrámát, börtönprojektet, fogyatékkal élők társulatát, nemzetközi alkotó- és művésztelepet, és lehet, hogy még ki is hagytam valamit a felsorolásból. Immár a hetedik nyáron rendezik meg az Érsekkerti Nyári Játékokat, amelynek jegyében az Egri Pinceszínház július-augusztusban színházi előadásokat prezentál az Érsekkert nagy parkjában felállított nyári színpadán, részint könnyed kikapcsolódásra vágyó felnőtteknek, részint pedig gyerekeknek. Idén négy gyerekelőadás volt látható az érsekkerti kis tó mellett. Ezenközben az Agria Nyári Játékokon a Babszem Jankó társulat is folyamatosan játszotta különböző produkcióit a Dobó István Gimnázium udvarán, tehát elmondható, hogy az egri kölköknek gazdag és változatos színházi programokat kínált a nyár.

Visszatérve konkrét mintavételünkhöz, az érsekkerti Négyszögletű Kerek Erdőhöz: Pálfi Zoltán rendező az egyszerű, majdnem üres színpadon előadott, tehát ab ovo színészközpontú produkciót vegyes társulatra építette. Gyerekszereplők és felnőtt, profi színészek együtt dolgoznak a színen. Ez rejt magában kockázatot, mindazonáltal az előadás sikerrel veszi az akadályt: a gyerek- és kamaszkorú szereplők kellően természetesek, a felnőttek pedig (többnyire) nem esnek a gyerekszínházas játékmód olyan túlzásaiba, mint például harsányság, túl széles gesztusok, felfokozott mimika. Egybesimul, összepasszol tehát a társaság, a Négyszögletű Kerek Erdő népe: Koncsos Emese virgonc Mikkamakkájától Szívós Győző mamlaszságába beleőszült, nagypocakú, ám kecsesen táncoló Szörnyeteg Lajosán át a legkisebbig és legkedvesebbig: Baráth Ármin Dömdödömjéig, aki, mint egy Dömdödöm nevű kismackó, picit ügyetlenebbül táncol a többieknél (ezt játssza), griberlivel az arcán hallgat nagyokat, és két világoskék farzsebet hord hátul a nadrágja fenekén.

A Négyszögletű Kerek Erdő nyilván izgalmas feladatot jelent a jelmeztervező számára, hiszen a hősök zömmel antropomorf állatok – ló, oroszlán, nyúl, macska –, plusz néha növények, mint Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa, és akkor ott van még Mikkamakka, akiről nem is tudni pontosan, hogy micsoda. Szőke Andrea igen imponáló kosztümöt talált ki a Ló Szerafint játszó vörös sörényű, sudár Várhelyi Orsolyának: aranyvállapos kék-kék egyenruhájának trapézos nadrágszára még a patára is asszociáltat. Kovács Dániel Nagy Zoárdjának farkasfog szegélyű zöld sapkája, gallérja és mandzsettája óvodai tárgymunkákra emlékeztet, Klepács Andrea Vacskamatijának öltözéke iskolai jelmezbálokat idéz, Soós Diána beszédhibás Aromója pedig külleme alapján mintha rajzfilmfigurát elevenítene meg.

Az előadás ismert és kevésbé ismert sztorikat sorjáztat, Szörnyeteg Lajos álmosságától Vacskamati virágján és a fájós fogú oroszlánon át természetesen az elmaradhatatlan költői versenyig. Olykor egy-egy magabiztosan elénekelt betétszám is elhangzik – a színlap részint Darvas Ferencet, részint Kovács Adriánt nevezi meg zeneszerzőként, egyik sem rossz név, és ha már a muzsikát meg nem ússzuk egy gyerekelőadásban, akkor itt szerencsénk van a színvonallal.

A négyszögletű színpadon egyébként úgy kezdődött az előadás, hogy az érsekkerti helyszín háttérzaja, vagyis a park saját madárcsivitelése egyszer csak átúszott az előadás erdei hangkulisszájába. Ebbe aztán a támadó pomogácsok elektromos fűrészének visítása zúgott bele fenyegetően. A pomogácsoknak azonban nyilvánvalóan esélyük sincs érdemben belerondítani a produkcióba, amely épp a kellő mennyiségben tartalmaz suta bájt, karban tartott derűt, mértéktartó játékkedvet és általános életszeretetet.

 

Stuber Andrea