Színikritikusok díja 2017

38. alkalommal adtuk át a Színikritikusok díját. 15 kategória győzteseit és az életműdíjas Radnóti Zsuzsát köszöntöttük a Budapest Bábszínházban a Göttinger Pál rendezte ünnepélyes gálán. A díjátadó létrehozásában céhtagok, pártoló tagok, kollégák, színházi alkotók, egyéni támogatók és magánszínházi támogatók vettek részt. Kritikus szemmel nézve szép este volt. (Ezt megelőlegezzük – tekintettel a Színház októberi számának nyomdai átfutási idejére.)

Az idei kritikusdíj odaítélésében a Színházi Kritikusok Céhének 18 tagja vett részt. 18 tapasztalt, gyakorló kritikus, aki legalább 90 bemutatót látott a 2016/17-es évadban. A szavazók száma a tavalyihoz képest hárommal csökkent, és elérte azt a minimumot, amire eddig egyszer, 1999-ben volt példa.

A Színházi Kritikusok Céhének 50 fős a tagsága, közülük szűk negyvenen praktizálnak. Ehhez képest kétségkívül kevés a 18 szavazó. De nézzük máshonnan. A részvételhez legalább 90 bemutatót kell megtekinteni az évadban. A 18 szavazó tehát minimum 1620 előadásnézést teljesített. E tevékenységük akkor lehetne legalább önfenntartó, ha az 1620 nézést 1620 színikritika publikálása követte volna (az általánosnak mondható 10-15 ezer forintos honoráriummal). Ez a színiévad tíz hónapjára vetítve havi 162 színikritika megjelenését feltételezné. Nyilvánosság elé jut havonta 162 színikritika? A töredéke. A színikritikusi működés tehát csak önerőből, rendesen fizető főfoglalkozással, jól szituált családi háttérrel, lottó főnyereménnyel vagy hasonló megoldásokkal tartható fenn. De persze nem is kötelező színikritikusnak lenni. Az csinálja, aki annyira szereti a színházat és ezt az elköteleződést iránta, hogy nem tudja/akarja abbahagyni. Elkezdeni még nehezebb. A fiataloknak úgy kell sokat befektetniük ebbe, hogy valószínűleg soha nem fog megtérülni.

Ideális körülmények között a kritikusok szakmai egyesülete, a Céh nyilván anyagilag is támogatná, hogy tagjai minél körültekintőbben és tájékozottabban végezhessék a feladatukat és adhassák le szavazatukat. De erre, tagdíjakból fenntartott, állami pénzekre eredménytelenül pályázó szervezet lévén sajnos nincs módunk.

Számíthatunk viszont azon színházak együttműködésére, amelyek úgy vélik, hogy jó, ha látjuk a munkájukat. Vannak színházak, amelyeknek e gesztusai – a nézhetés biztosítása, pl. tiszteletjegy vagy szimbolikus árú szakmai jegy, vidék és határon túl esetén utaztatás és/vagy szállás felajánlása – belelátszik a voksokba, másoké pedig nem. Ebből arra következtetünk, hogy az a döntő, mit látunk, nem pedig az, hogyan és kinek a jóvoltából. Ezért e tekintetben nem vagyunk aggodalmasak, és továbbra is, egyre inkább igénybe vesszük a színházak belátó segítségét.

Az idei díjazottak közé csupán egyetlen vidéki színházi produkció került, határon túli pedig egy sem. Ez – a szavazók csökkenő számával együtt – nyugtalanító tény. Muszáj arra gondolni: szinte biztos, hogy nem jutottunk el elegen minden fontos előadásra. (Számoljunk megint kicsit. Milyen jó lenne, ha a kritikus által látott 90 bemutatóból mondjuk legalább 30 vidéki lenne. Ennek útiköltsége azonban mintegy 35-40 kritika honoráriumának összegét emészti fel.)

Maguk a szavazatok a győzteseken túl további sok-sok értékes produkciót felmutatnak és nagyobb összefüggéseket, tendenciákat is kirajzolnak.

A 18 kritikus szavazataiban 158 bemutató fordul elő, 95 különböző színház/társulat/csoportosulás produkciójában. A voksot kapott 95 színház közül 66 budapesti – ennek pedig több mint a kétharmada (!) független –, 19 vidéki és 10 határon túli. 261 alkotó neve szerepelt a rubrikákban, köztük 120 színészé, 27 pályakezdő művészé.

A kritikusok által kitöltött táblázatok alapján öt színháznak volt különösen erős évada a tavalyi. A Katona, a Radnóti, Miskolc, a Vígszínház és a Stúdió K Színház vitte el a szavazatok közel 30 százalékát. Az Örkény Színháznak a díjak szempontjából ezúttal pechje volt, mert bár a József és testvérei-bemutató több kategóriában is számos szavazatot kapott, első hellyé nem állt össze a sokrétű elismerés.

Az, hogy a Színikritikusok díja a jelenlegi, évtizedek óta működő formájában fenntartható-e a jövőben, vagy pedig változtatnunk kell a módszerén – tekintettel ezernyi körülményre, többek között a kritikusok megfogyatkozására és/vagy specializálódására is –-, megfontolandó. Szeretnénk, ha minél több és minél többet látó kritikus véleményét integrálhatnánk a közös díjunkba, amelynek szakmaisága és függetlensége elvitathatatlan érték. A folyamatosan zajló átgondolások eredményeként egyelőre egy apró részleten változtattunk most: visszavettük a Legjobb zenés/szórakoztató előadás kategórianevet.

Minden más a jövő bonyolult, titokzatos és egyelőre lekottázhatatlan zenéje. De már elkezdtük nézni éhesen, felajzva a 2017/18-as évad bemutatóit.

Jászay Tamás, Stuber Andrea (szavazóbiztosok)

Stuber Andrea