Szabó Márta

Szabó Mártát Verebes István találta a kilencvenes évek elején és vitte színésznőnek Nyíregyházára. Az egyszerre lírai és drámai alkatú, kiváló mozgáskultúrájú, jó humorú fiatal lányból a Móricz Zsigmond Színházban lett a rendezők és a közönség számára is izgalmas színésznő. Volt bohóc-Nyina a Sirályban Verebesnél, Mohácsi-hősnő (A mandátum Varvarája, és kézen közön Gruse is a Krétakörben), és mindenekelőtt Szász János alapszínésznője. Ha hozhat előnyt az, hogy valakinek kimarad pályája elejéről a Színház- és Filmművészeti Főiskola/Egyetem, akkor ez Szabó Márta sorsában tetten érhető. Ugyanis két egymás utáni évben csodálkozott rá elragadtatottan az országos színházi találkozó szakmai zsűrije. Előbb A vágy villamosa Stellájaként kapta meg a legjobb női mellékszereplő díját, majd a következő évi találkozón a Ványa bácsi Szonyájáért.

A színésznő Bárka-korszaka, úgy tűnt, jól indul egy ígéretes kétszemélyessel Spolarics Andrea társaságában, de aztán az az éra – a kívülről néző néző számára legalábbis – mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Koltai M. Gábor rendezései hoztak újabb viruló nyíregyházi korszakot Szabó Márta színészetében: a Kétfejű fenevad Báthory Susánnája, a Tigris és hiéna, majd az Énekes madár. Közben Szász János keze alatt Charlotte Corday is megszületett, majd az űzött Margarita a Nemzetiben, s következett néhány szép munka független csapatokban: Szabó Réka Tünet együttesében vagy a Hopparttal. 2013 óta ismét Nyíregyházán telnek díjazottunk évadai, változatos szerepekben.

Tulajdonképpen az a helyzet, hogy a magyar színházművészet adósa maradt Szabó Mártának, ennek a különleges tehetségű színésznőnek, aki sokkal többet, jobbat, szebbet tudott volna alkotni, mint amennyi feladata jutott. A korábbi Domján Edit-díj és a mostani Aase-díj mint a szakmai elismerés pecsétje, fedje be jótékonyan a hiányokat, a fájóan kimaradt részeket.

Stuber Andrea