Gazsó György

Gazsó György színészi pályája természetesen nemcsak epizódokból áll, hiszen főszerepek sokaságát játszotta el Hendrik Höfgentől Tartuffe-ön, Shylockon és Acdakon át például Poche-ig, ami eleve kettős főszerep. Az olyan abszolút főszerepről nem is beszélve, mint amikor dr. Hőgyes Endre egészestés monológjával egy egész színházat nyitott meg, a Bárkát, a Díszelőadás keretében.

Gazsó György több szempontból is skatulyázhatatlan, avagy könnyen félreskatulyázható színész. Testes alkata alapján lomha joviális karakternek nézhetjük, de valójában fejlett mozgáskultúrájú, fizikumát igen kifejezően használó színész, aki egyáltalán nem véletlenül kapott táncos, illetve fizikai színházi főszerepet Horváth Csabától. Szívesen osztanak rá vicces lúzereket – nagyszerűen megoldja az ilyen feladatokat –, ugyanakkor intellektuális is, és verbális készségével, humorával nemegyszer tette ünneppé partnerei számára némelyik Mohácsi-produkció minden egyes estéjét, amikor újabb és újabb poénokkal állt elő például a Nemzeti Színház Sárga liliomjának műtéti jelenetében.

Gazsó György erdőmérnökből lett színész, és ennek bizonyára van köze ahhoz, hogy süt belőle az élet és a természet szeretete. Színészi pályája Kecskeméten és Szegeden indult, Zalaegerszegen értek be az első eredmények, majd Szolnok után a nyíregyházi korszak volt a kiteljesedés ideje, a Verebes István rendezte Kicsengetés St. Johnjától a Tasnádi Csaba rendezte Svejkig. Azután a Bárka, majd a Nemzeti következett, 2009 óta pedig a Radnóti Színház társulatát erősíti, ahová eljön olykor Mohácsi, hogy lerendezze neki a Csillagos eget vagy a Buborékokat. Jó helyen van a Nagymező utcai kis művészszínházban, szakmai biztonságot és emberi melegséget áraszt. Szabadidejében Csuszik Zsigát játssza Orlainál a Vőlegényben. Mert az otthonos, könnyed, harsány csibészség, az is jól áll neki.

Stuber Andrea