Menni vagy nem menni?

Körkérdés az Újszínház bojkottjáról

Lesznek kritikák, cikkek az Újszínházról, vagy folytatódik a csend - most, hogy jelentős számú pályamű ellenére a Főváros ismét Dörner Györgyöt nevezte ki a színház élére? Kulturális újságok szerkesztőit kérdeztük.

Stuber Andrea - a Színházi Kritikusok Céhe elnöke, a spirituszonline.hu főszerkesztője

Ha egy kritikus a lelkiismerete szerint bojkottálja az Újszínházat – elfogadom. De az összes kritikus, vagy szervezetileg a Színházi Kritikusok Céhe – nem teheti meg. Mert a mi dolgunk, hogy rögzítsük, dokumentáljuk, mi folyik a színpadon. Nekünk kell a szakmai látleletet felvenni és megőrizni írásban. Érthető persze, ha a feladat kevéssé vonzó, hiszen a tapasztalt kritikus a darab és az alkotók ismeretében már előzetesen mérlegelhet. Ráadásul az Újszínház nem könnyítette meg a kritikusi munkavégzést, a félárú szakmai jegyeivel. A színikritika mai üzleti helyzete mellett nem várható el, hogy a kritikus az Újszínházra áldozza a pénzét és az idejét, a szűkös forrásokból működő orgánumok pedig a színházművészet szempontjából irreleváns újszínházi premierekre fordítsanak a honoráriumkeretükből. Úgy tűnik, az állam rendkívül bőkezűen támogatja ezt az intézményt. Arra viszont nemigen kíván költeni, hogy a színházra szánt közpénz nyilvános szakmai kontrollját – ti. a színikritikát és fórumait – finanszírozza.

Egy évadnyitó sajtótájékoztatót és három bemutatót láttam Dörner György színházában. Kritikát nem írtam (csak naplót), a spirituszonline.hu főszerkesztőjeként pedig egyszer küldtem szerzőt az Újszínházba gyerekelőadásra.

Megdöbbentő és lesújtó, hogy a Főváros nem ragadta meg az alkalmat új igazgatót kinevezni a pályázók gazdag és ígéretes kínálatából. Természetesen akkor is ugyanez történt volna, ha az elmúlt években publikáltunk volna sok rossz kritikát az újszínházi bemutatókról. De nem a hatalomnak írunk, hanem a nézőknek-olvasóknak. Nekik maradtunk az adósuk.

Stuber Andrea