Sötét verem

A szerző kétszáztíz éve halott, neki már minden mindegy. Carlo Gozzi tulajdonképpen brahiból lett drámaíró, mivel annyit kritizálta Carlo Goldonit a komédiáiért, hogy végül megkapta a „Csinálja jobban, ha tudja!” felszólítást. Hozzá is fogott, és az 1760-as években megírt tíz fiabát: mesejátékot. Volt nézői igény Gozzi kicsit mesterkélt, arisztokratikus, egzotikus, fantasztikus történeteire is, nemcsak Goldoni harsány, eleven, tenyeres-talpas, vásárias komédiáira.

A kínai császárkisasszony, Turandot meséjét eleve ismerjük, ha máshonnan nem, a Puccini-operából. A szívtelen lány, akinek útját találós kérdéseken elbukott kérők levágott feje szegélyezi, s aki aztán maga is találós kérdésen akad fenn. Végül a szerelem mindent legyőz, az állhatatos Kalaf herceg elnyeri az elnyernivalókat. A Radnóti Színház Turandot-előadása nem egészen így fest. Tulajdonképpen alighanem magyarországi ősbemutató zajlik a Nagymező utcában, mert az eltelt évszázadokban az eredeti műnek különböző átiratai szerepeltek nálunk színpadon. Most Térey János megalkotta a mű modern magyar szövegét, és gyanús, hogy picit talán bele is nyúlt. (Lehetséges volna különben, hogy a Radnóti Színházba most visszalátogató Csankó Zoltán Pantaleonéja „Az milyen egy szar hely!”-nek minősítse Nápolyt és Ferrarát, egyedül Anconát illesse elismeréssel?! Jó újra látni ezen a kis színpadon Csankót, az egykori anconai kávéháztulajdonost.)

Juronics Tamás rendező XX. századi diktatúrába helyezte a történetet – Martin Márta szürke egyenruhája egyenesen maoista viseletnek hat –, ahol Altoum császár mintha földalatti bunkerben, esetleg egy kiselejtezett, rozsdás űrállomáson élne. Czigler Balázs tervezte a kongó hangú díszletet, amely első pillantásra a Horváth Csaba rendezte Oresztész színpadi világát idézi, de ez lehet egyszerű véletlenje a mai díszlettervezési trendeknek. Járatok, lyukak, csövek, neonok. (Később még egy átlátszó üvegkalicka kerül be, amely idegen elemnek hat és esetlen a behurcolása-kicipelése.) A hátrafelé eltekergő folyosón fegyveres fekete sereg járőrözik és őrködik, a katonák arca ki sem látszik a fekete maszk mögül.

Bálint András Altoum császára, a legfőbb hadúr fehér egyenruhában feszít bizonyos joviális kedéllyel – mondják róla, hogy lágyszívű –, miközben a tévéképernyőn kongresszusi beszédek, katonai seregszemlék, vastapsok vagy épp utcai harcok híradójelenetei futnak. Íróasztalán négy, élénk színben pompázó vezetékes telefon, szolid kabarészám keretében lehet össze-vissza felkapkodni a kagylókat. A miniszterelnök és egyéb rangos államhivatalnok commedia dell’ arte típusfigurák, maszkot is hordanak, mind ugyanazt a nagy, buta álarcot.  Mögé rejtőzik a kecskeszakállas Pantalone (Csankó Zoltán), a dadogós Tartaglia (Gazsó György), a tájszólásos Brighella (Rétfalvi Tamás) és a főeunuch Truffaldino (Pál András), akinek hosszadalmas, félrenőtt magánszáma van egy répával.

Ebben a bizarr és rideg közegben nevelkedett tehát a kegyetlen, vad, kevély Turandot hercegnő, akinek színpadra vitelét minden bizonnyal a dekoratív Petrik Andrea erős és pengeéles színpadi személyisége inspirálta. (Ugyanakkor érdemes lenne vigyázni arra, hogy a tehetséges fiatal színésznő ne ragadjon bele a hideg és hisztérikus hősnők szerepkörébe. Végtére is világos szemében, esengő nézésében annyival több van a karcos vonásainál, hogy arra is lehetne alapozni.) Leendő hitvese, Kalaf herceg úgy érkezik, mint egy akciófilm hőse. Szatory Dávid felülről ereszkedik alá, beszökik a bázisra laza menetfelszerelésben, hosszúkás katonazsákkal. (Formailag rárímel erre a tárgyra harcias Turandotunk fehér bokszzsákja, amellyel a lány a második rész elején szenvedélyes kűrt mutat be.) Kalaf, szerencséjére, összefut régi barátjával és főudvarmesterével, Barakkal (Schneider Zoltán), aki úgy mászkál ezen a támaszponton, szerelve és robbantgatva, mintha ő lenne a fő karbantartó. Mellette lesz Szatory Dávid hevülékeny Kalafja szerelmes egy Turandot-portré láttán, majd jelentkezik a rejtvényfejtő versenyre. Ezenközben nagyon szépen kidolgozott, véres nyakú levágott fejek lógogatnak hőseink feje fölött a színpad magasában.

A férfigyűlölő Turandot hercegnőnek két nő a társasága, s mindkettő okosabbnak látszik nála. Kurta Niké Zelimája olyan gyengéd aggodalommal figyeli úrnőjét és Kalafot, mint aki sokkal többet tud annál, mint amennyit tudni szabad. Martinovics Dorina Adelmája pedig józan és rafinált. Voltaképp az egész titokfelfedő stratégiát ő találja ki a semmiféle ötlettel nem rendelkező úrnője helyett.

A mérsékelten mulatságos és tanulságos előadást végigűzi Bartók Béla zenéje, A csodálatos mandarin. A boldog vég helyett durva, drasztikus, fenyegető események zárják a történetet. Az este legszebb pillanataként azt rögzítem, amikor Martinovics Dorina felkínálkozó Adelmájának mezítelen háta rátapad az üvegkuckó falára.

Stuber Andrea