Nem mesegyerekek

VIII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé

A szombati díjkiosztóval ért véget az ASSITEJ gyermek- és ifjúsági színházi biennálé Kaposváron, amely fesztivált nyolcadik alkalommal rendezték meg a Csiky Gergely Színházban. Az öttagú szakmai zsűri – Andai Katalin színész, Takács Katalin színész, Hegedűs Sándor tánckritikus, Horváth Péter író, dramaturg és Tóth Miklós rendező –, bőségesen talált kitüntetésre érdemes teljesítményt a 28 versenyprodukció között, ami jelzi, hogy Szűcs Mónika kritikus válogatása értékekben gazdagnak bizonyult.

Az egyik Üveghegy-díjat a Ciróka Bábszínház Lúdas Matyija kapta legjobb gyerekelőadásként, a másikat pedig a Mentőcsónak Szociopolyjának ítélték mint a legjobb ifjúsági előadásnak. Kovács Ildikó-díjat a legjobb gyerekelőadás rendezőjeként Rumi László és Fige Attila vehetett át, előbbi a Mesebolt Színház Az égigérő fa című produkciójáért, utóbbi a Budapest Bábszínház Hókirálynőjéért. Lengyel Pál-díj a legjobb ifjúsági előadások rendezőinek jutott: Hoffer Károlynak Az időnk rövid történetéért (Vaskakas Bábszínház – ESZME) és Fándly Csabának a kaposvári Csiky Gergely Színház Becsületbeli ügyéért. Simkó Katalin, a Nézőművészeti Kft. Soha senkinek-produkciója főszereplőjeként Keleti István-díjban részesült, a Koós Iván-díjat pedig Boráros Szilárdnak ítélték, ifjúsági előadás kiemelkedő alkotójaként. Békés Pál-díjjal a zsűri Juhász Katát és társulatát honorálta, különdíjat pedig a tatabányai Kutyafül, macskakő, egérút előadásért, valamint a győri Az új nagyiért osztottak ki. A Kemény Henrik-díjat két szombathelyi előadás, Az égigérő fa és A hideg szív színésze, Lehőcz Zsuzsanna vehetett át.

Az ASSITEJ Magyar Központ elnöke, Novák János elmondta, hogy az idei fesztivál költségvetése mindössze a fele volt a két évvel ezelőttinek. Ennek következtében például egy nagy meseelőadás kimaradt a műsorból, mert túl sokba került volna a vendégszereplése. Más tekintetben is érződött a pénzszűke, de a lehetőségekhez mérten jól szervezettnek ítélte a rendezvénysorozatot a Kolibri Színház igazgatója, a fesztivál művészeti vezetője. Szűcs Mónika válogató is hangsúlyozta, hogy a meghívásra javasolt produkciók majd’ mindegyike látható volt Kaposváron a szervezők – Szántó Fanni, Tóvári Teréz, Szalai József – jóvoltából, akik nem azzal jöttek, hogy mi miért nem lehetséges, hanem kitartó munkával megkeresték, hogy mégis hogyan valósítható meg mindaz, amit ő elképzelt.

Végül két beválogatott produkció nem tudott bemutatkozni Kaposváron: a Harisnyás Pippi (Magyar Színház – anyagi okokból), ill. a Szélben szállók (Stúdió K és Kerekasztal – színházon kívüli okokból). Csupán prezentáció formájában (bár igen bravúros videótechnikával) lehetett találkozni továbbá a Kolibri kettős:játék című bemutatójával (két párhuzamosan futó, majd egy ponton összeérő előadás), amit technikailag nem lehetett elhelyezni a rendelkezésre álló terekben. Persze ha a kaposvári színház nem olyan bőkezű a saját előadásainak válogatás nélküli delegálásával, akkor talán ki lehetett volna sakkozni a helyeket a produkció bemutatásához – tette hozzá Szűcs Mónika, aki külön hálás azért, hogy a Kabóca egyszemélyes produkciója (A királykisasszony, akinek nem volt birodalma) és a Vaskakas János vitézének különleges bábjai – amelyek kiszorultak a versenyprogramból – Pályi János szervezésében mégis eljutottak Kaposvárra. Pályi János egyébként is fontos szereplője a biennálénak, ő garantálja az utcai produkciók, az általa szervezett utcaszínházi programsorozat (BábSzínTér) minőségét.

A résztvevők egyike, Tengely Gábor, a győri Vaskakas Bábszínház főrendezője szintén méltatja a fesztivál magas szakmai színvonalát. A korábbi évek biennáléihoz képest minőségi ugrást érzékelt a válogatásban. Néhány régebbi biennálé annak idején sok kérdőjelet hagyott benne, most viszont üdítő élmény jelentett számára szinte minden esetben pontosan érteni, hogy a produkció miért van jelen. Ugyanakkor a korábbi évekhez képest azt tapasztalta, hogy az előadások sajnos nem találkozhattak Kaposváron a saját közönségükkel. Kevés volt a néző, különösen a megfelelő korú nézőkben szenvedett hiányt az idei eseménysorozat. Előfordult, hogy a Csiky Gergely Színház nagyszínpadának nézőterén 30-40 szakmabeli érdeklődő ült csupán, és a színházi nevelési programokon is nemegyszer fájóan hiányzott az érintett korosztály.

Novák János szerint a fesztiválon jól érzékelhető volt: elért bennünket az a néhány évtizedes európai tendencia, hogy a gyerekszínház az ifjúsági színház felé tolódik el, a nagy mesejátékok lassan kimennek a divatból, csökken a jelentőségük és az arányuk. Volt idő felkészülni erre a változásra. Novák János a Kolibri Színházban arra törekedett, hogy a továbbra is húzóágazatként működő mesejátékszínházat megújítsák. Amit saját területükön megtehették ennek érdekében, megtették. Ma már nálunk is az ifjúsági színházban történnek az izgalmasabb dolgok, ez a válogatásban is kifejeződött.

Szűcs Mónika felhívta a figyelmet a szakmai beszélgetések eredményességére: „A szervezők (Vidovszky György és Sándor L. István) igyekeztek az esti beszélgetésekre az aznapi előadások által felvetett problémákra érdemben reflektálni tudó szakembereket (Nánay István, Bérczes László, Cziboly Ádám, Pályi János, Hegedűs Sándor, Sárközi Angéla, Gombos Péter, Benedek Judit, Kozák Katalin) felkérni. Nagyon fontos eredménynek tartom, hogy ezek a beszélgetések nem ragadtak meg a ’szerettem–nem szerettem’ meglehetősen nárcisztikus felvetésénél, hanem érzékenyen, elemző módon, olykor tágabb nemzetközi vagy bölcseleti keretbe ágyazottan folytak.”

Tengely Gábor úgy találta, hogy a zsűri mindenekelőtt a hagyományos vagy klasszikus történetvezetésű előadásokat díjazta, mint amilyen például a Hókirálynő, a Lúdas Matyi, az Égigérő fa vagy Az időnk rövid története és a Becsületbeli ügy. De fogékony volt a díjosztó grémium az olyan meglepő produkcióra is, mint a Mentőcsónak Szociopolyja, amelyre – társasjáték lévén – számos szakmai vendég óvatosan, sőt kissé talán ódzkodva ült be, azután elképesztő élményt jelentett mindenki számára. És kitüntette a zsűri a Kutyafül, macskakő, egérút előadást is, amely Tengely szerint attól is különösen jól sikerült, hogy nem mesegyerekekről szól, hanem igaziakról, mai módon. Izgalmas bábos beavatószínház kerekedett belőle, és nevetni is lehetett rajta, ez jólesett annyi szomorú tematikájú produkció után. A rendező kiemelte még Juhász Kata Társulatának Bemelegítés című előadását, amelyet a maga részéről az elmúlt tíz év ifjúsági produkcióinak top háromja közé sorol.

Takács Katalin zsűritag rutinos vendég a biennálén, két évvel ezelőtt is tagja volt a testületnek. Akkor tapasztalta meg, mennyire élvezi a jó gyerekelőadásokat és ifjúsági produkciókat. Valamennyiüket lenyűgözte a Szociopoly, amely a mélyszegénység valóságát osztotta meg a társasjáték résztvevőivel, a közönséggel. Nagy igénnyel készült, pompás színházi jelenetekből állt össze Fábián Gábor rendezése. Folytatva a legjobb versenyprodukciók lajstromozását: döbbenetes erővel hatott rá a Soha senkinek. A mű kamaszlány főhőse a családon belüli erőszakról beszél, amelynek kisgyerekkora óta áldozata. A színésznő zsűritag nagyra értékeli, hogy Scherer Péter rendező megtalálta és feldolgozta az alapanyagot, s segítette Simkó Katalin rendkívüli erejű színészi teljesítményét. Ráadásul az előadást követő foglalkozás is jól ment, remekül szóltak hozzá a Kinizsi szakközépiskolás lányok.

A díjnyertes előadásokat mindenhová el kellene vinni és mutogatni – mondja Takács Katalin. – Ez elősegítené, hogy az új nemzedékek kíváncsiak, a színház iránt érdeklődőek legyenek.

Stuber Andrea