Belemenős

Mintha egy korabeli Videoton Fortuna televíziót néznénk, fekete-fehérben, hetvenes évekbeli szereplőkkel. Aztán megszínesedik a kép, és közelebb jön az egész. Bemegyünk a hősök közé, bele a korba, a korabeli elnevezésű utcákba, az akkori helyzetekbe, nyomorító és nyomasztó világba. Mivel Pintér Béla egy belemenős. És visz magával bennünket is.

Teljességgel érthetetlen egyébként, hogy Pintér Béla – az író, a rendező és hab a tortán jelleggel a színész is – honnan tud ennyi mindent arról az időszakról. A farzsebben dagadó briftasnitól kezdve a kinyúlt magnószalag hangján át a kényszerügynök alibijelentéseinek veszélyeiig. És ki merne belegondolni abba, mit él át főhősünk, Balla Bán István, akit Friedenthal Zoltán pontosan kiszabott belső feszültséggel, hibátlan ízléssel, éppen elviselhető erővel ábrázol? És milyen zavarba ejtő, hogy valamiképpen viszonyulnunk kell Szamosi Zsófia derék újságírónőjéhez, aki őszintén hisz – mikor, miben. És micsoda briliáns ötlet a csodálatos Stefanovics Angélával kamaszfiút játszatni – egy zseniális, érzékeny ifjú zongoraművészt. És hogyan tagadhatnánk meg a megtagadandókat Csákányi Eszter Pánczél elvtársától, akinek talán magányból fejlődtek ki a hatalmi praktikái, s míg sanyargat, néz ki nagy, szomorú szemekkel Csákányi László szemüvege mögül? És mit mondjuk Enyedi Éva és Roszik Hella egymásra drámaian süket anya-lánya párosáról? Vagy Thuróczy Szabolcsról, aki megtestesíti a vendéglátóipari antiszolgáltatást, és még egyéb megbocsáthatatlan bűnei is vannak?

A 15 éves társulat csúcsteljesítménye a Titkaink. Pintér Béla változatlanul arra az élet- és színházszemléletre alapoz, hogy a tragédiának is a humor a haja, amelynél fogva ő kiránt bennünket a legmélyebb mélységből is.

Kedves Thealterista! A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezzen meg más nézőket vagy engem. Az előadás alatti heves rekeszizommozgást követően huszonnégy órás nehézlégzés, gyomorszorulás és agyi aktivitás várható. Ugyanakkor megtisztulás, felemelődés és elragadtatás.

Stuber Andrea