Kézről kézre – Miskolci Nemzeti Színház

Hamvai Kornél elegánsan magyarra fordított Feydeau-ja Keszég László rendező gyengéd, óvó, gondos keze között formálódott. Az előadásban sokkal több az élvezetes, mint a nem. Stílusosan játszó színésznők (Ullmann Mónika, Czakó Julianna), helyénvaló férfiak (Kocsis Pál, Pásztor Pál) és a legszeretnivalóbb bénázók: Rusznák András, Zayzon Zsolt.

Lenni vagy nem lenni – nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

A mű – eredetileg Lengyel Menyhérté – abból az időből való, amikor nagyon tudtak jól működő, szórakoztató, tiptop filmet/színdarabot írni. Színház a színházban – és esetünkben az életben is: Varsóban 1942-ben. A produkció a rendező Puskás Tivadar szakavatottságát, a nagyszerű Horváth László Attila színészetét és az összes többi játszót és alkotót dicséri.

Hosszú út az éjszakába – kecskeméti Katona József Színház

Zsótér Sándor – mint egy reformbányász – nem először próbálja meg az igazi életet kifejteni az eleve klasszikusnak írt amerikai drámákból, Tennessee Williams, Eugene O’Neill műveiből. A kincs, amit most színre hozott, mindenekelőtt a gyönyörű, képességes, jó érzékű Trokán Nóra, kékben, ciklámenben, nagypöttyösben. 

A vágy villamosa – tatabányai Jászai Mari Színház

A legújabb magyar színtársulat még tavalyi, vendégekkel dúsított Tennesse Williams-előadása Guelmino Sándor rendezésében látható, Cziegler Balázs díszlettervező szédítően forgó színpadán. Egy nagy színésznő Pestről – Kerekes Éva mint Blanche – és egy nagy színész Újvidékről – Balázs Áron mint Stanley – a helyiek kitűnő társaságában.

My Fair Lady – székesfehérvári Vörösmarty Színház

Legszívesebben a székesfehérvári Pillangó-előadást ajánlanám, mert Horváth Csaba és színészei-táncosai olyat tudnak, amit a mai magyar színházban senki más, de a színház honlapján nem látszik, hogy a Pillangó tovább menne. Ez esetben a My Fair Ladyt javaslom, főként mivel az Eliza Doolitle-t játszó Radnay Csilla egyszerűen tökéletes.

Stuber Andrea