Kézikönyvdráma – DráMai mesék – kortárs magyar gyerekdarabok

Egyszerűen nagyszerű vállalkozás a győri Vaskakas Bábszínháztól, hogy alkalmilag könyvkiadónak állt, s drámaköteteket jelentet meg DráMai mesék – kortárs magyar gyerekdarabok címmel. A 7 részre (mesebeli szám) tervezett, Papp Tímea és Markó Róbert által megbízható hozzáértéssel szerkesztett sorozat első két darabja látott napvilágot idén ősszel, a Régi magyar történetek és a Grimmek újratöltve című. A tematikus összeállítás folytatása is várható, ebben a sorrendben: Legkisebb fiúk; Andersenek újratöltve (láthatólag szeretik a szerkesztők ezt a divatos kifejezést); Tündérek, királylányok, boszorkányok; A halhatatlan Vitéz László; Mai magyar mesemondók.

Talán meglepően hangzik, de a magyar színházak kortársdráma-bemutatóinak többsége gyerekdarab. A báb- és gyerekszínházak azok, amelyek a legfáradhatatlanabbul keresik, hozzák létre és viszik színre az új műveket. Ezek jellemző módon általában adaptációk. Talán mert a mese mint műfaj oly régi, gazdag és univerzális, hogy minden témához-tárgykörhöz támpont lehet, ami a kiskorú közönség érdeklődésére számot tarthat. Hogy az alapmesékből – mondjuk az ezópusiaktól Micimackóig – legtöbbször saját verziójú színrevitelek készülnek, ennek természetes oka, hogy az alkotók a saját megközelítésük mentén szeretik feldolgozni a klasszikus történeteket. De része lehet ebben annak is, hogy nincs könyvtára, gyűjteménye, lelőhelye a korábbi sikeres szövegeknek. Vagyis eddig nem volt. Mostantól azonban a játszók, a nézők, olvasók rendelkezésére áll majd egy tárház, zöld színben játszó könyvek sora (afféle Mini-Spenót), amely felkínálja magát alapanyagként, lehetőségként, játszanivalóként.

Az első két kötetben történetesen ugyanazok a szerzők szerepelnek, ami úgy véletlen, hogy biztosan nem az. Gimesi Dóra, Pallai Mara, Tasnádi István és Veres András. Tasnádi Istvánon kívül valamennyien gyakorló bábszínházi alkotók: színész, rendező, dramaturg. Írói alkotómunkájukban erősen ott van a tapasztalat, a gyerekközönség és a bábszínházi műfaj ismerete.

A nyitódarab Pallai Mara Hanyistókja, amely a Fertő tó környéki valahai lápi gyerek legendájából teremt egyfajta fordított megszelidítés-történetet. Látszólag egy béka- vagy víziszörnyszerű lény nevelődik többé-kevésbé szalonképes gyermekké, de az irány valójában ellentétes: a kapcsolatfejlődés során az elkényeztetett grófkislány kezd Hanyistókban barátot látni, a szolgálóiban, cselédeiben pedig – horribile dictu – már-már embert. Figyelemreméltó és tetszetős a szöveg stílusa, és dicséretes a szerző nyelvérzéke. Egyfelől megőriz olyan kedvesen ódon szavakat, mint például ribillió, galambposta vagy repülősó, másfelől viszont felfrissíti a mesehősök beszédmódját.

Tasnádi István a Ludas Matyi kontra Döbrögi esetet dolgozta fel a maga módján, ésszerű egyszerűsítésekkel és taktikus beavatkozásokkal. Egyszerűsítéseinek némelyike matematikailag értendő: Matyi édesanyjának nem húsz libája van, hanem csak egy, akit nemes egyszerűséggel Lúdnak neveznek. Csökken a botütések száma is: Döbrögi nem ötvenet méret a fiúra, hanem csak 15-öt, evvel jelentős számú botütést spórol meg magának, tekintve a visszaháromszorozást. Tasnádi legromantikusabb és legkegyetlenebb  félig-meddig újítása (Móricz Zsigmond nyomán), hogy beiktat a mesébe egy árvalányt, Klárát, akit Döbrögi nevelt fel, hogy most feleségül vegye. Természetesen a Matyi Lúdját jó szívvel nevelgető Klára végül nem Döbrögi arája lesz, hanem Matyié.

Gimesi Dóra Rózsa és Ibolyája happy enddel végződő Rómeó és Júlia-történet, amelyben jószerével minden aktív, előremutató és sorsirányító cselekvés az Ibolya nevű tündérlányé. A Rózsa nevű királyfi idegesítően, sőt botrányos naiv és tehetetlen. Két általános tapasztalatot vonhatunk le a DráMai mesék kötetbe szerkesztett darabok kapcsán az embertípusokról. Az egyik, hogy nagyon nehéz tevékeny, belevaló királyfi figurát (ki)találni. Ez felmerülhet bennünk Gimesi Dóra Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi című darabja láttán is, amelyből a Csongor és Tünde története sejlik elő. A másik alapvetés (a Rózsa és Ibolya, a Jancsi és Juliska, a Hamupipőke és a Holle anyó nyomán), hogy aki mostoha, az okvetlenül gonosz asszony, mit van mit tenni.

A gyűjtemény legköltőibb darabja kétségkívül Veres András Tündérkeresztanyája, amelyben a szépség mellett ott fáj szinte minden, ami mai és magyar, legelsősorban a nincstelenség.

A második kötetbe, a Grimmek újratöltve címűbe azok a darabok kerültek, amelyek a Grimm testvérek XIX. század első felében összegyűjtött meséinek valamelyikén alapulnak. A könyv végén Hermann Zoltán alapos tanulmányából mindent megtudhatunk ezekről. És ha már a kísérő szövegről van szó, okvetlenül említendő az első kötetet bevezető, szakszerű, tanulságos írás Nánay Istvántól.

Tasnádi István Farkas és Piroska című munkája meglepő és mulatságos átirata a jól ismert mesének: a bíróságon játszódik, ahol a felek a maguk igazságát/hazugságát bizonygatják, eltérő interpretációját adva a cselekménynek. Ebben a többoldalú narrációban minden megtörténhet, attól kezdve, hogy Piroska olyasmiket énekelget az erdőben, amiknek mintha Micimackó lett volna a dalköltője, odáig, hogy Szép Ernő-i stílben rácsodálkozik a természetre: Hogy mennyi szép vadvirágok vannak itten! Azon keresztül, hogy a Farkas szerint Piroska kokit és sallert ígért neki. A Vadászról nem is beszélve, aki valójában pénzbehajtó, és 20 százalékot követel a kürtöskalács bizniszből.

Gimesi Dóra Hamupipőkéje és Veres András Holle anyója egyszerre szabatos és szabad partitúra, amely korrekt lehetőséget kínál a színrevivőknek a darab megszólaltatására és világának elképzelésére. Vidovszky György például meglehetősen egyszerű, sőt kietlen közegbe helyezte a Hamupipőkét a kecskeméti Ciróka Bábszínház 2014-es bemutatójában. Pallai Mara Jancsi és Juliskája – pontosabban maga a történet – eleve sugallja azt a már-már thrillerszerű, majdhogynem horrorisztikus ábrázolást, amelynek leleményes megvalósulása volt a győri Vaskakas Bábszínház produkciója Fige Attila rendezésében 2012-ben.

A Grimm-átiratok legkülönlegesebb és legszellemesebb darabja Gimesi Dóra Szemenszedett meséje, amely könnyedén, poétikusan és humorral fog be életet és irodalmat. (Nagy magyar költők egy-egy sorát frappánsan használva itt-ott.)

A mesék mindenekelőtt arra valók, hogy tanuljunk belőlük. Ezt a funkciót a DráMai mesék kötetei többrendbelileg betöltik. Javára szolgálnak színházcsinálóknak, színháznézőknek, gyerekeknek, felnőtteknek, férfiaknak, nőknek. Hogy mást ne mondjak, itt van például ez az empirikus tapasztalatokon alapuló szenvedélyes megállapítás Fülöp walesi hercegtől Gimesi Dóra Hamupipőkéjében: „Én beszélek latinul, görögül, németül, franciául és megértek bizonyos kelet-indiai dialektusokat. De én ezt a… ezt a… vihogást, ezt a viháncolást, ezt a ’nem mondom meg, mit gondolok, de találd ki’ női logikát egyszerűen nem látom át”.

Hát igen. Nem.

DráMai mesék – kortárs magyar gyerekdarabok

Kiadó: Vaskakas Bábszínház, 2014

Szerkesztők: Papp Tímea, Markó Róbert

A könyvborító tervezője: Csobod Eszter

Stuber Andrea