Támad a Hold! - Doktor Proktor avagy a Holdkaméleonok (Kolibri Színház)

Ha az Univerzális Munkaügyi Központtól azt a feladatot kapnám, hogy a bolygónkra érkező földönkívülivel ismertessem meg a színház varázsát, tudnám, hol kezdjem. Elvinném az illetőt a Kolibri Színházba, nézze meg a Doktor Proktor avagy a Holdkaméleonok című előadás legelejét. Nézhetjük persze tovább is, a legvégéig, ha nem nagyon sietős a dolgunk, és nem túl zsúfolt a programunk. De mégis az első pillanatok a legmámorítóbbak, amikor a színpadra hóesés képét vetíti a rendező Novák János. A gyerekközönség, amely épp elhallgatott a kezdésre, a látványtól halk morajlásban tör ki. Ebben a morajlásban benne van a meglepetés, az elragadtatás, az öröm, az izgalom, a felismerés, a rácsodálkozás, egyszóval mindaz, amiből a színház csodája összeáll.

Persze ha a rám bízott földönkívüli történetesen egy Holdkaméleon, akkor nagyon óvatosnak kell lennem. Mert a Holdkaméleonok – mint az Jo Nesbø művéből megtudható – nem jó szándékkal érkeznek hozzánk: le- vagy el akarják fogyasztani az emberiséget. A Kolibri Színház Jo Nesbø-Petrikovics Edit-Kárpáti Péter jegyezte verziójában a Holdkaméleonok intervenciójának első jele, hogy zoknik tűnnek el nyom nélkül. A következő különös jelenség, hogy helyesírási hibák ütik fel a fejüket mindenfelé. Dupla mássalhangzók szaporodnak el ott, ahol semmi keresnivalójuk (például: vésszkijjárat). Ebben vállalnám az ellenállást: vendégem, a Holdkaméleon aligha tudna leigázni e téren. De ezenközben furcsa beszédhiba is terjed: embertársaink váratlanul s hangként kezdik kiejteni a szó eleji k betűket. Ha a fertőzés kijut a Solibri, izé, Kolibri Színházból, az beláthatatlan következménnyel járna egy ilyen sicsi országban is, mint a miénk. Mert egyébként Norvégiában vagyunk a darab szerint, ahol – úgy érződik –, az életre-halálra szóló világközi háborún túl akad némi szomszédos évődés is skandináv szinten, dán királyfival meg BABA-slágerekkel.

Az alapmű szerzője, Jo Nesbø eredetileg népszerű rockzenész, aki éppen ismertsége miatt kezdett álnéven írni krimiket. Azután már sikeres krimiszerzőként a kisgyermeke kedvéért fogott bele a Doktor Proktor-könyvek írásába. A Kolibriben látható mű alapja a sorozat harmadik, Szeleburdi világvége című darabja, amelyből egyébként – Novák János szíves közlése szerint – Disney-filmet forgatnak hamarosan. A műből készítendő mozit igazi hollywoodi gyerekfilmként éppúgy elképzelhetjük, mint társadalombírálatba oltott szatirikus scifiként. A megszállásunkon fáradozó Holdkaméleonoknak ugyanis van egy vezéralakjuk, aki karmesternek álcázva magát megnyeri a televízióban zajló kóruscsatát. Miközben vezényel, hipnotizálja a közönséget, amely ki is szavazza a királyt, s a kimondhatatlan álnevű Holdkaméleont teszi meg államelnöknek. Az új vezető politikusok szájába illő programbeszédet intéz bódult népéhez. Szép szavakat mond, de gyanús a szólama, tapasztalt állampolgár számára nem sok jót ígér. Seserves siszolgáltatottság sorszaka sövetkezik. Azaz következne. De Doktor Proktor tudós és feltaláló két értelmes gyerekkel, Büllével és Lisével szövetkezve végül is legyőzi a veszedelmes ellenséget.

A Kolibri Színház Orosz Klaudia tervezte előadásában a Holdkaméleonok mérsékelten félelmetesek: arcukon mintha kozmetikai pakolás ülne, végtagjaik mintha celofánba lennének csavarva és majomszerű mozgásokat végeznek. Vezérüket Szanitter Dávid játssza lenge bájjal, vörösesszőke női parókában és karmesteri frakkban. Győzedelmes kóruscsatájában enyhén unortodox módon vezényel, szinte nem is a kórust. Valahogy maga felé hajtja a zenét. Muzsika persze van bőven, hiszen Novák János mestere ennek, az egyszerű, könnyed, fülbemászó, minőségi gyerekelőadás-zenének. A szereplők kiállítanak magukból egy egész kis fúvószenekart. A produkcióban a rendező változatos eszközökkel él: vetítés, árnyjáték, perspektivikusan kicsi bábfigura-változat szolgálja az elbeszélést. Tóth József doktor Proktora nem egészen eviláginak tetsző, jóságos, bölcs, kíváncsi, és irigyletes az átlátszó bakancsa. A Büllét játszó Bárdi Gergő igen meggyőző hangfekvésben és tónusban adja a kiskamasz fiút, és feltűnően jól viseli, hogy a fején, kötött sapkája alatt egy színes, műanyag perui szívópók lakozik. Jószerével csak az elragadóan vörös, bongyor, szemüveges Lise, vagyis Andrusko Marcella jelmezével nem vagyok elégedett. Én ugyanis példamutatóbb, ízlésformálóbb öltözködést várok el egy lánykaszereplőtől: ne sugallja a nézőtéren ülő kislányoknak, hogy színre és mintázatra való tekintet nélkül fel lehet venni bármit bármivel. Persze lehet, hogy a kifogásom épp oly időszerűtlen, mint a Holdkaméleon-vezér ellen szavazni.

Jo Nesbø-Petrikovics Edit-Kárpáti Péter: Doktor Proktor avagy a Holdkaméleonok

Dramaturg: Horváth Péter:

Díszlet, jelmez, báb: Orosz Klaudia

Koreográfus: Lakatos János

Zene, rendezés: Novák János

Kolibri Színház, 2014. szeptember 26., 240 néző

Stuber Andrea