Kivont összegzés

Az emberi viszonyoknak – legyenek nő-nő, férfi-férfi vagy nő és férfi alapúak – megvannak a maguk sztereotípiái. Különösen az utóbbi, vegyes verziónak. Ha ezeket a viszonyokat sűrítetten, színházi formában akarjuk ábrázolni, nyugodtan kiindulhatunk a közhelyekből. Egyrészt mert a közhely empirikus megfigyelésekből kivont összegzés, másrészt mert a privát ráismerés aktusát a néző mindig örömmel éli meg. (Kivéve, amikor fájdalommal.) Mindenesetre nem árt úgy csinálni ezt, ahogy a szabadkai társulat, Tasnádi István írói és rendezői irányításával: szellemesen és invenciózusan.

A Tapasztalt asszony című előadás előzetes klipje – amelyben a gitárt pengető Pálfi Ervin dalban buzdította szülésre a lányokat, asszonyokat, ellenkező esetben maga fog nekilátni a nemes feladat teljesítésének – úgy hatott az októberi bemutató idején, mintha zenés komment lenne a parlamenti naplóhoz. Most, amikor az előadás eljutott Budapestre, a határon túli színházak fesztiválja keretében a Thália Színházba, megtudhattuk, hogy a Népszaporulati Bizottság etűd csupán egy a számos virgonc jelenet közül. A Tapasztalt asszony-előadás műfajilag meglehetős pontossággal neveztetett el genderrevünek, s ennek megfelelően kínál válási bankettet, leánybúcsút, kanmurit, feminista könyvbemutatót, háziasszonyi útmutatást, szülést, mindezt ironikus közszemlére tétel formájában. A megközelítés tapasztalati szarkazmusa nyilván annak is köszönhető, hogy sok tudást összegezhetnek a jelenetek, nemhiába alkotója a darabnak Tasnádi mellett a társulat is, valamint Góli Kornélia és Brestyánszki Boros Rozi dramaturg. A humor ellentpontjaként, elcsendesülésként néhány monológ is része a szövegnek. Ezeket a társulat színésznői rögzítették, vajdasági asszonyokkal való beszélgetések során. E három vallomást Pesitz Mónika, Pámer Csilla és Vicei Natália adják elő. Az autentikusságot, az empátia erejét a délvidéki tájnyelv ízeivel is érzékelhetővé teszik számunkra. Különösen Pámer Csilla felvonászáró betétje hat revelatívnak és utánozhatatlan bájúnak.

Az előadás képi világa arra emlékeztet, mint amikor a mérsékelten nagyvonalú cégvezető elhívja alkalmazottait egy elegánsnak látszani akaró étterembe. A Szilágyi Nándor tervezte díszlet néhány bútordarabból áll: hosszú asztal, fehér abrosz, fehér textilbe burkolt székek bordó övvel. A szereplők elegáns szürke menedzserkosztümök színpadra bolondított változatát viselik (jelmez: Ledenyák Andrea.) Mindegyik ruhába beleékelődik egy-egy élénkebb szín, ennek nyomán párba illenek a férfiak és nők: kilibben egy zöld hól a szoknyából, utánainteget a zöld nyakkendős öltönyös férfinak.

Az este felütése igen frappáns szcéna: válás utáni bankett, amelynek keretében ünnepélyesen szakítják szét a felek a házasság ragasztószalagnyi kötelékét. A közeli hozzátartozók tósztokat mondva gratulálnak, örvendeznek és kívánnak sok boldogságot. A végén, ahogy kell, a volt feleség maga mögé hajítja elhervadt, megszáradt menyasszonyi csokrát, hogy eltalálja vele a következő bontóper várományosát.

Közepesen erős vezérfonala a produkciónak egy régi háztartástankönyv (akár fiktív, akár valódi), amely még az emancipálatlan időkbe illő jó tanácsokkal látta el az asszonyokat, most pedig vicces illusztrációk céljára szolgálhat. Ennél a szakkönyvnél azonban jobb sansznak bizonyul az a feminista mű, amelynek angol szerzőnője érezhetően nagy rutinnal turnézik munkájával, s a Tapasztalt asszony idevágó jelenetében mindenekelőtt a mondandóját tolmácsolni kénytelen magyar fiatalemberre van rendkívüli (negatív) hatással. Kalmár Zsuzsa olyan avatott keménységgel és show-kon edzett profizmussal oktatja ki női hallgatóságát a férfiakkal való célszerű bánásmódról: szexuális igényük kiiktatásáról (írmagja se maradjon), mintha már maga is meggazdagodott volna hasonló bornírt könyvek kiadásából.

Kalmár Zsuzsa nem egy jelenetnek főszereplője, de a többi színésznőnek is jut emlékezetes magánszám. G. Erdélyi Hermina egy balul elsült leánybúcsú tompa résztvevője. Ő már eleve alkoholtól bódultan érkezett, „Azért vannak a jóbarátok” zenés jelszóra, s egy merő ködös spét az estéje. Vicei Natália a válási vacsora megbántott anyósvendége, akinek ez alkalommal hozzák tudomására, hogy borzalmasan főz. Pámer Csilla és Pesitz Mónika a már említett, valós alapú monológokban remekelnek. A férfirészlegben Baráth Attila, Kovács Nemes Andor, Mácsai Endre, Szőke Attila Pálfi Ervin és Ralbovszki Csaba vitézkednek. Legyen szó akár arról, hogy a tévé-meccs-sör háromszögben elhájasodott pocakot kell villantani, akár arról, hogy szülni kell, mert eljött az ideje. (Geréb Ágnes neve egy pillanatra felvillan az előadásban. Egyetlen pillanatra csak. Akárha nem is, de igen.) Meggyőzőek a szabadkai színészfiúk akkor is, amikor férfitársaságban a macsóság felmutatása szükségeltetik. Pedig némelyik hősünk már régóta szeretne hazamenni, mert sürgető sms-ek emlékeztetik arra, hogy várja otthon a felesége.

Különösen jól sikerültnek hat a párterápia jegyében zajló jelenet, amikor az összetartozó férfiak és nők engedelmesen szóvá teszik a párjuk idegesítő vonását. Ebben a tételes összegzésben alighanem minden vádpont szerepel, amelyet férjek és asszonyok tipikusan egymás fejéhez vághatnak. Természetesen ízlés dolga, hogy ezt – vagy az előadás bármely más részletét – ki mennyire találja szórakoztatónak vagy elgondolkodtatónak. Speciel az én ízlésem csak a többször előkerülő bélműködési tematika ellen berzenkedett, de esetünkben ez nem sokat vont le a produkció élvezeti értékéből. Oly gyakran kell a színházban a „magatokon röhögtök” jegyében másokon nevetni. Itt viszont kétségkívül magunkon – férfiakon, nőkön – lehet.

Stuber Andrea