Az a gyanús, ami gyanús

Sirály – A Csehov árnyékában

Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház

Dömötör Tamás rendezőnek komoly referenciája a 2008-as Czukor Show. Az a szombathelyi bemutató televíziós kibeszélő show formájában dolgozta fel Füst Milán Boldogtalanok című drámáját, s minél idegenebb volt a színháznéző számára, hogy kvázi tévéstúdióban ülve egy műsor felvételének betanított közönségét képezi, annál nagyobbat ütött a produkció. (Elsősorban a rendezői elgondolás nyomán kibontakozó kiváló színészi alakítások adták az erejét.) Dömötör most megint egy klasszikushoz keresett mai keretet, XXI. századi megjelenítési formát, amikor Csehov Sirály című drámáját kezdte gyúrni-gyurmázni a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. A keret ismét a televízió, és ezt szó szerint érthetjük, mert Szili Péter díszlete régivágású televízió készüléket formáz, amelynek képernyője helyén, a színpadon elevenedik meg a mainak nevezett történet. Dramatic reality a darab műfaji megjelölése, s a tévéidegen néző az internetről tudhatja meg, hogy A gyanú árnyékában című kereskedelmi tévés sorozat ihlette a beavatkozást a műbe. Arra hajaz a narratíva, a dramaturgia, a játékmód. Ebből az eljárásból származik a produkció eredetisége, redukáltsága, adaptációs felkönnyítése, továbbá számos nehézsége, megoldatlansága és globálisnak érződő kudarca is.

A színpad mélye, illetve a tévé hátlapja vetítőfelület. Ezen látunk tájat, tavat, röpködő madarakat a Sirály első és második felvonásához, majd mozdulatlan szalonbelsőt a további kettőhöz. Időnként dokumentarista filmbejátszások is feltűnnek, Kosztya (23) nyilatkozik, vagy Nyina (18) emlékezik vissza sírós képpel a múltra. Közben gyakran halljuk Jakab Csabát, aki egyrészt az előadás Szorinja, másrészt történetesen a minta-tévéműsor hangalámondója is, s időről időre kommentálja a helyzeteket. A csehovi textus erősen meg lett húzva, viszont mellékerült jó sok összekötő szöveg. Ez lényeges eleme a produkció szándékos – és végeredményben nem eléggé termékeny – ellentmondásainak, szembeállításainak. Egyfelől ott van (vagyis inkább lenne) az eredeti mű gazdagsága, árnyaltsága, bonyolult drámaisága. Másfelől pedig a tévénézőkre illesztett egyértelműsítés, redukáltság, szimplicitás. Kapunk csehovi dialógusokat Makai Imre fordításában, és kapunk számos új mondatot, amely a legjobb esetekben a belső monológként is felfogható szövegalattit szólaltatja meg. Máskor összefoglalás, sűrítés, minősítés. Gyakran ismétlés, szájbarágás, idegesítés. Olykor pedig a nyelvi megformáltság, a fogalmazás stiláris színvonala is kínosra növeszti a különbséget a két szövegréteg között. Ahogy a szavak, úgy a dramaturgia és a színészi játékmód szintjén is rendre összeütközésbe kerül egymással a két műfaj, eszköztár és modor. Előbb csak nem férnek össze, aztán lassan megsemmisítik egymást. (Még mindig a szövegnél maradva: helyenként zavaróak a következetesség eseti hiányai. Például egy mai közegbe helyezett Sirályban hogyan értelmezhető az, hogy Nyina „hazahajtatott”? Sofőrje van talán?)

El kellene döntenie, hogy filmet csinál vagy színházat – mondják a dunaújvárosi Trepljovról az első felvonásban, és ezt nyugodtan érthetjük Dömötör Tamásra is. Ennek mentén hajlamos vagyok öniróniát is felfedezni a színrevitelben. Szellemes például az a betét, amikor a felvonások közötti váltás gyanánt tévéreklámot látunk. Előbb Trigorin „Sápadt Hajnal” című regényének trendi hirdetését vetítik, majd a harmadik felvonás után Trepljov (írói álnevén: Vojlpert) Szürkésfekete című művét ajánlják a figyelmünkbe, amely 50%-os árengedménnyel, akciósan kapható. Ennek kapcsán már érinthetjük is a Sirály egyik koncepcionális alapkérdését, amely gyakran teszi programdarabbá a művet. Tehetséges-e Trepljov, Nyina, és tehetségtelen-e Arkagyina, Trigorin? Vagy fordítva? Kell-e új művészet, kellenek-e új formák, vagy lehet-e jó a régi?

Dömötör Tamás dunaújvárosi rendezéséből azt vélem kiolvasni, hogy itt nem ez a fő kérdés. A határvonal a művészet és a gagyi között húzódik. Ha ugyan el nem mosódik egészen. Jellemző, hogy Trepljov – amint azt a narrátor interpretálja –„esztrádműsorral” készül anyja szórakoztatására. Később performance-ként emlegetik Nyina produkcióját, amelyben Kosztya darabjának csak egy része hangzik el. (A másik része pedig a negyedik felvonásban.) Vagy: eldönthető-e, hová soroljuk a nyálas szöveggel ajánlott, csupa nagykezdőbetűs című Trigorin-könyvet? És milyen színésznő lehet az az Arkagyina, aki Vasvári Emese alakításában annyira halkan beszél, hogy lehetőleg ne is halljuk, s szinte folyamatosan a lányos zavar egyértelmű gesztusait mutatja? (Úgy látszik, Dömötör Tamás nem tudta felhasználni, beépíteni az előadásba az érzékelhető színészi ellenállást.) Értelmezésemben a produkció arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy gyakran nehéz élesen elkülöníteni a művészetet és a gagyit. Ezenközben a dunaújvárosi Sirály nem tudja elkerülni a veszélyt: maga is gagyiba hajlik.

A bemutató színészeinek feladata oly mértékben nehéz, hogy lehetetlen. Egyszerre kellene ábrázolniuk a csehovi hősök komplexitását és a tévésorozat-szereplők egydimenziósságát. Egyidejűleg játszhatnak színházban és filmben. Utóbbiban ráadásul a civilek modorában és stílusában. Hajmási Dávid e. h. Trepljovjából nemritkán kihallatszik az amatőr szereplők hangja. Csadi Zoltán igazi mai jelentéktelenségből formálja Trigorint dekoratív nyikhajjá. Kiss Attila az időtlen sablont használja a csokornyakkendős Dornhoz. Polgár Lilla Másája jellegzetesen korunk hősnője: bölcsésznek titulálja a színlap. Fekete bakancsa, nadrágja, magán fázósan összehúzott kardigánja, erős szemfestése és loncsos hosszú haja van. (Jelmez: Makány Márta.) Medvegyenko farmer kertésznadrágot visel, valamint magában hordja Mása apját is. A produkció nehezen megmagyarázható vonása ugyanis, hogy Mása szülei, Samrajev és Polina hiányoznak belőle. Mintegy beletolták őket Másába és Medvegyenkóba: nélkülözhetetlennek ítélt szövegeiket hol egyikük, hol másikuk mondja el. Így avanzsál az egyszerű tanító a Szorin-birtok gondnokává is. Farkas Eriknek tehát az a színészi feladvány jutott, hogy legyen szánalmas, nyomorult, megalázkodó és hatalomittas, önző, zsarnoki.

Az előadásban játszó színészek komoly, de nem különösebben meggyőző igyekezetéből egy igen figyelemreméltó eredmény mégis kisarjad: Sodró Eliza e.h. Nyina-alakítása. Egyáltalán: mindenkihez, mindenkihez! Itt a lehetőség egy első találkozásra Sodró Eliza növendék színésznővel. Érzékeny, izgalmas lány röpködő fürtökkel, fátyolos nagy szemmel, puhára durculó szájjal. Lesz még egyszer Nyina a világon! 

Stuber Andrea