Csengő hangok

A mobiltelefont 1973-ban találta fel egy Martin Cooper nevű amerikai mérnök, aki elsőként a konkurens telefoncégnél dolgozó barátját hívta fel a kissé még monstruózus, egykilós készüléken. Beletelt néhány évtizedbe, hogy a találmány hozzánk is eljusson, de aztán igen hamar elharapózott. Ma már egyenesen nélkülözhetetlen része az életünknek – legalábbis így érezzük, főleg amikor véletlenül otthon hagyjuk, elveszítjük vagy ellopják –, magától értetődik tehát, hogy része a színháznak is, többféle értelemben. Mindenekelőtt jelen van a nézőtereken, és mint arra szinte minden este akad példa, kínosan meg is szólal előadás alatt. Úgy tűnik, nem tökéletes hatékonyságú a színházak igyekezete, amivel mind szellemesebb formában próbálják felhívni a közönség figyelmét a mobiltelefonok kikapcsolására. (Napjainkban a legdivatosabb formula ez: "Kellemes kikapcsolódást – önnek és mobiltelefonjának!") Az előadás közben felhangzó csengés lassan rutinszerű, bár egyáltalán nem kellemes velejárója a színházi estéknek. Erre utal az is, hogy az egyre kevésbé zavarba jövő mobilos nézők mostanában már néha fel is veszik a telefont, s az általános szokás szerint bemondják a hívó félnek, hogy hol vannak éppen, és esetleg kérik, telefonáljon később.

Az előadásba való belecsörgés egyik speciális esetét Rudolf Péter meséli restelkedve: a kétszemélyes Rómeó és Júliát adták elő feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel egy kis vidéki művelődési házban, amikor játék közben megszólalt egy mobil, és sehogy sem akart elhallgatni. Ekkor a színész hideg veríték kíséretében rájött, hogy a saját telefonját hallja, amelyet a színpad közeli öltözőben tett le.

Egészen kivételes esetben a nézőktől nem kikapcsolni kérik a telefont, hanem bekapcsolni. A különös felszólításra Dénes István Nokia-valcerének bemutatóján került sor. Eredetileg a spanyol Francisco Tárrega 1902-ben írt Gran Vals-jából való az a pár taktus, amelyet Nokia-csengőhangként ismerünk, s amely percenként húszezerszer hangzik fel a világon. Erre komponált valcert Dénes István zeneszerző, s a mű szimfonikus változatát be is mutatták nemrég a Budapesti Filharmóniai Társaság koncertjén. A karmester intésére a publikum belejátszhatta telefonjával az ismert Nokia-dallamot az előadásba.

Persze a mobiltelefon kellékként is gyakran felbukkan a színházban, a színpadon. Kortárs realista drámáknál szinte elengedhetetlen, de szívesen alkalmazzák a rendezők olyankor is, amikor klasszikus művet visznek színre. Manapság ez a tárgy az egyik legdivatosabb eszköze az aktualizálásnak. (A másik ilyen a videókamera.) Már senki nem lepődik meg azon, ha egy Shakespeare-királydráma hőse sms-t kap, és történetesen A varázsfuvola Tamino hercege is mobiltelefonon jutott fontos értesülésekhez legutóbb, a Mozart-opera vígszínházi bemutatóján.

A zsebben hordható távbeszélő színházi népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy az egri Gárdonyi Géza Színház egy egész produkciót szentelt  a témának. A Csörgess meg! című  „mobil revü színészekre és telefonokra” Máté Gábor rendezésében, a színészek termékeny improvizációi alapján szellemes és élvezetes jelenetekben járja körül a mobilozás mindenféle komikus, abszurd, groteszk vagy drámai lehetőségét. A produkció meghívást kapott a júniusi Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába is. Megéri a percdíját.

Stuber Andrea