Buszacsa

A Buszacsa nem japán harci buzdítás vagy görög étel, hanem a nyíregyházi Vidor fesztivál egyik legfontosabb helyszíne, ahol egymásnak adták a kilincset és a mikrofont Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiváljának fellépői.

Az időjárás ezúttal nem kedvezett a Vidámság és Derű Országos Seregszemléjének, ezért a szabadtéri programok zömmel kénytelenek voltak behúzódni a terekről a termekbe. A hagyományos, népszerű főtéri koncertek a Bujtosi Szabadidő Csarnokban zajlottak, a Korzó színpad szereplői az üzletházba vonultak be, a Jósa András Múzeum udvarára tervezett gyerekszínházi bábelőadások pedig festmények alatt, rokokó székek előtt találtak ideiglenes helyszínre. Jószerével csak a nagykállói gimnázium dráma tagozatos növendékei dacoltak az éggel (Olt Tamás művészeti vezetésében), akik látványos élő szobrokként állnak ki ilyenkor a belváros különböző pontjaira. Meg kell állapítanunk, hogy egyre profibban mozdulatlanok és rezzenetlenek.

A Vidor fesztivál – talán némiképp ellentétben a POSZT-tal –, olyan esemény, amelyet a város teljes mértékben magáénak érez, magáévá tesz. Jól jellemzi ezt az is, hogy Nyíregyháza alkalmazkodik az alkalmi kereslethez: például a McDonalds a fesztivál idején éjfélig tart nyitva. Ennél is fontosabb azonban, hogy igényt és igényességet is növesztett a közönségben a csaknem egy évtizedes fesztiválmúlt. Hogy mást ne mondjunk, a veszprémi Petőfi Színház A bugyogó című, eléggé lesújtó előadásának másnapján itt is, ott is azt lehetett hallani a városban: „hogy kerülhetett egy ilyen produkció a mi Vidorunkra?”

Szerencsére a színházi versenyprogramnak édes mindegy a meteorológiai helyzet – amelyről Szabó Tamás programigazgató naponta értekezett telefonon ha nem is az illetékesekkel, de az avatott szakemberekkel. Tasnádi Csaba színidirektor pedig esténként világos öltönyben biciklizte körbe az összes helyszínt, hogy lássa, mindenhol rendben zajlanak az események.

A Móricz Zsigmond Színház épületében fedél volt, meleg és jókedv, de ezt a jókedv dolgot azért ne vegyük véresen komolyan. Mert például a Sanyi és Aranka Színház és Opera Tiszta vicc című előadása komplex értékeinél fogva épp úgy favorit lehetne egy Szomorúság és Ború Országos Seregszemléjén (Szobor), mint itt. A produkció színésznői kvartettjét (Csákányi Eszter, Kováts Adél, Margitai Ági, Szandtner Anna) díjjal jutalmazta a Makk Károly vezette koedukált zsűri, amelyben Szántó Judit és Jászay Tamás személyében két kritikus foglalt helyet, továbbá három néző: Belus Kitty adminisztrátor, Braun Csilla könyvelő és dr. Sipos László jogász.

Nem kifejezetten a felhőtlen szórakozást kínálta a szintén nyertes Kicsi nyuszi hopp hopp produkció sem, vagy a fesztivált elölről és hátulról keretbe foglaló Pintér Béla-darabpár, az Árva csillag és a Szutyok. Az utóbbi produkciót egyébként meglepően hűvösen és eltartóan fogadták a nézők. Lehet, a nyíregyháziak közelebb vannak a tárgyhoz, mint mi itt Pesten és Budán, viszont szívesen lennének távolabb.

Örült a rendes színházon nevelkedett helyi publikum a Pesti Színház Molnár Ferenc-egyfelvonásosainak is – Reviczky Gábor betegen játszotta el Az ibolya igazgatószerepét, de ez az alakítása minden körülmények között nagyszerű –, valamint a Centrál Színház Guppijának. Ugyancsak annak rendje és módja szerint szerették az egriek szeretetreméltó mobilrevüjét, a fődíjat kapott Csörgess meg!-et. Persze szólalt is meg mobil a nézőtéren az előadás alatt, ahogy dukál.

A Vidor fesztivál sokművészeti programja oly gazdag és szerteágazó, hogy még megemlíteni sem lehet mindent, például az Éjszakai Dumaszínház néha kordont is igénylő sikerprogramjait, vagy a Fotófogyatkozás című, karikatúrakiállítássá változó tárlatot a színház emeletén, vagy a nyíregyházi katonaság története és a Péchy-Kovács gyűjtemény szalonja közé beékelődött Ország Lili-kiállítást a múzeumban. Nem marad más lehetőség, mint elhatározni: jövőre újra elmegyünk a Vidorra és igyekszünk majd valamelyik másik végéről megfogni és megnézni.

Stuber Andrea