„Mi a bajom?”

Véget ért a 10. Pécsi Országos Színházi Találkozó. A győztesek díjakkal, a nézők élményekkel távoztak. A versenyprogram válogatója, Fáy Miklós újságíró vitt haza hideget, meleget.

- Leszögezhetjük, ugye, hogy nem egy színikritikus válogatását láttuk?

- Leszögezhetjük. Nem vagyok színikritikus, csak írok olykor színházról is.

- Számos jel utalt arra, valóban, hogy nem színikritikus. Például hogy újszülöttként csodálkozott rá olyan színészekre – Béres Mártától Fábián Gáboron át Szűcs Nelliig –, akiknek számottevő szakmai múltjuk van...

- Béres Mártát és Szűcs Nellit díjazták a szakmai zsűrik is.

- …vagy hogy elment Szabadkára előadásokat nézni, majd az erről szóló cikkében azt taglalta, milyen nehezen talált oda a színházhoz…

- Felfedező típusú néző voltam, aki örült, hogy megoszthatja élményeit a fesztivál nézőivel.

 - …vagy hogy meghívott olyan produkciót – a szegedi Háztűznézőt –, amely másolata a kecskeméti Háztűznézőnek, zömmel azonos főszereplőkkel, és mint ilyen, az eddigi gyakorlat alapján (vö: A jég) nem is indulhatott volna a versenyben.

- Azt, hogy a szegedi Háztűznéző egy remake, sajnos nem tudtam. Bárcsak ez lett volna az egyetlen baj vele.

- Végignézve másodszor, milyennek találta a beválogatott produkciókat?

- Az előadások kétharmada sajnos gyengébbnek mutatkozott a fesztiválon, mint a saját helyén. Például az Arturo Uinál nekem eredetileg fel sem tűnt, hogy mennyire betölti az Örkény Színházat a díszlet. Ott tele volt a színpad a karfiollal. Itt meg szinte elveszett a nagy térben. A KoMa produkcióját talán tévesen ítéltem meg, bár én főként a színházzal kapcsolatos szerelmetes üzenetet vettem ki az SZJ9251-ből, az hatott rám. Voltaképp egyedül a szatmárnémetiek Veszett fejszéje ment  jobban a fesztiválon, mint amikor náluk láttam, nyilván mert érlelődött azóta az előadás.

- Azt szűrhettük le a válogatásából, hogy fogékony a humorra, a szellemességre, a játékosságra. Hanem az meglepő, hogy a látvány terén milyen kevéssel beérte. Vizualitásról nem is igen beszélhetünk a versenyprogram kapcsán. Mindent a fülnek?

- Meglehet, hogy én egyelőre olyan néző vagyok, akit mindenekelőtt a szavak kötnek le.

 - A fesztivál első napjaiban adott egy interjút, amelyben azt mondta, véleménye szerint a Szputnyik Kockavetője vagy az egriek Mayája fog nyerni. A szakmai zsűri – mondhatom – érdeklődéssel fogadta ezt a jóslatot, de végül nem tudta beteljesíteni…

- Azt gondoltam, hogy a téma, amellyel a Kockavetőben Bodó Viktorék foglalkoznak – miszerint harminc és negyven között egyszer csak jön egy „midlife crisis”: „mindenem megvan, mégis rosszul érzem magam, mi a bajom?” – már eljutott hozzánk Amerikából. De lehet, hogy ez a probléma egyelőre nem él meg Magyarországon. Talán majd 5-10 év múlva. A Mayánál úgy véltem, másokat is le fog nyűgözni, ahogy Zsótér Sándor összemontírozta a Fényes Szabolcs-operett és az Orosz Balett múlt század eleji történetét.

- A Maya volt az az előadás, amelyet nem látott a válogatási időszakban, tehát voltaképp véletlenül került be, miután a Katona József Színház kiiratkozott a versenyprogramból.

- Február 28-ig tartott a válogatási időszak, és február 26-án volt a Maya premierje. Volt már olyan egyébként, hogy egy produkció mintegy véletlenül került be a versenyprogramba, és aztán díjakat nyert. A debreceni A Gézagyerekkel történt ez meg, abban az időszakban, amikor a színházak még kijelölték a válogató számára a néznivalót. De a válogató tovább maradt lent Debrecenben, és kíváncsiságból megnézte a Háy-darabot is.

- Részt vett délelőttönként a szakmai beszélgetéseken. Milyennek találta ezt a programot?

- A szakmai beszélgetésekkel töltött időnek legalább a fele felesleges volt, de sosem lehet előre tudni, hogy melyik fele lesz felesleges. Például azok a percek biztosan nem voltak haszontalanok, amikor közelebb kerülhettünk az alkotókhoz, és megtudhattunk tőlük egyet s mást a munkájukról. A nézők megnyilvánulásai ugyancsak szolgáltak tanulságokkal Az volt talán a legemlékezetesebb pillanat, amikor a szegedi Háztűznéző egyik érdekes részlete került szóba. A rendező nem volt jelen. Ültünk ott szakemberek, illetve a szakemberek és én, de nem találtunk magyarázatot a motívumra. Aztán felállt egy fiatal néző, elmondta, mit gondol a dologról, és azonnal tudtuk, a fejünkhöz csapva, hogy megkaptuk tőle a helyes megfejtést. Ami az egyiknek bonyolult, az a másiknak néha egyszerű. Vagy fordítva.

Stuber Andrea