Megváltó

A Szabadkai Népszínház magyar társulata nagy fába vágta a fejszéjét, és aztán szépen kifaragott egy igen formás, jól sikerült Jézus Krisztus Szupersztár-előadást.

A színhely a Szabadkától bicikli-, ill. görkorcsolya-távolságra fekvő Palics. Vonzó nyaralóhely az elképzelhető legkellemesebb nyári színpaddal. Mintha egy árnyas sétány lényegült volna át hozzávetőleg ezer férőhelyes nézőtérré: lombok alatt, sudár fák övezte tribün kerti pad jellegű zsöllyéjében ülünk és csodáljuk Kis-Kovács Gergely díszletét, amelyet mintha a jóisten is ide teremtett volna. Pedig hát nem. Eredetileg ugyanis Nyíregyházán hozta létre Jézus Krisztus Szupersztár című produkcióját a Musical Színház, 1999-ben. Ahhoz épültek a mozgó „kőfalak”, amelyek ódon hangulatukkal Jeruzsálemet idézik.

A súlyos, széles díszleteknek csak egy része fért be a palicsi színpadra, viszont a helyszín előzékenyen szolgál egy-egy kőbástyával, amely a színpad két szélén magasodik, s hihetetlenül jól illik a képbe. (Nem lenne meglepő, ha az előadás-sorozat végeztével a műszak megpróbálná lebontani, elpakolni és magával vinni.) A bástya még egy kovácsoltvas erkéllyel is rendelkezik, így juttatja impozáns belépőhöz (vagy talán inkább kilépőhöz) a Pilátus szerepét nagy erővel éneklő pesti vendéget, Földes Tamást. A színpadkép, a tánckar, a statisztéria megfelelő keretet kapott, rokonszenves méretet öltött és tökéletes arányokat nyert itt. Lehet, hogy Jézus voltaképp palicsi. De ha nem, akkor is otthonára lelt ezen a helyen.

E mostani Szupersztár a szabadkai társulat és a Musical Színház közös produkciója. Évek óta készült rá a szabadkai igazgató, Mezei Zoltán. Most jött el az ideje annak, hogy a nemrégiben felújított, s azóta jobbára kertmoziként működő palicsi Nyári Színpadon létrehozza ezt a nem kis szabású musical-előadást. A műfajból szerény a színházi kínálat Szerbiában, így nem csoda, ha a hétvégi négy előadáson nemcsak magyar nézők töltötték meg zsúfolásig a nézőteret, hanem jelentős számú szerb közönség is kivette a részét az élvezetből. (A dalszövegek szerb fordítását nyomon követhette a publikum az oldalt elhelyezett két kivetítőn.)

A bemutató alapjában véve felújításnak mondható. A koncepció, a jelmezek, a koreográfia, a zenei alap – mindez megegyezik avval, ahogyan Molnár László több szereposztással, több nyári színházban megrendezte már Webber musicaljét. Mégis más. Nem úgy szól és nem ugyanarról, mint az előzőek. A legfeltűnőbb és legnagyszerűbb különbség, hogy újféle Júdást látunk. A hazai Szupersztár-előadások megrögzött nézője Makrai Pál zömök, izgága, futkosós, rikoltozós Júdásához szokott. Itt pedig Kovács Nemes Andor személyében egy olyan fiatalemberrel van dolgunk, aki talán nem is annyira árulója Jézusnak, mint inkább potenciális riválisa és ellenlábasa. Ez szokatlanul izgalmas szituációt teremt a főhősök számára. Két magas, jókiállású, borzas, szakállas barna férfi áll egymással szemben. Egyívásúak. Lehetnének barátok, szövetségesek. De sistereg közöttük a levegő. Bizonyos (színházi) értelemben Júdás, vagyis Kovács Nemes Andor győz. Övé a nagyobb utat bejáró figura és a komolyabb, meggyőzőbb énekhang. (Az elmúlt években zenés színészként is edződhetett az Újvidéki Színház színvonalas musical-előadásaiban.) A Jézust játszó Mezei Zoltán – aki az eredeti bemutatóban is részt vett egy kisebb szerep alakítójaként – talán kicsit szerényebb énekesi adottságokkal bír, viszont markáns drámai színészként pótolja a pótolandókat.

Nincs a produkciónak minden feladatra megfelelő embere. Tetten érhető sutaság, ügyetlenség az áthidaló megoldásokban is (úgy mint: kufárok óvatos kiverése a templomból, playbackre). Az előadás mégis megragadó. Szerencsésen korbácsolja fel egymást a rendező profizmusa és a játszók dinamizmusa, elszabadulni kész lendülete.

Lát az ember néha hűvösen tökéletes színházi produkciót, amire csak bólint. Meleg nyári éjszakákon viszont nagyon meg lehet szeretni egy ilyen hittel és örömmel teli, ámbár távolról sem makulátlan előadást.

Stuber Andrea