Nézőedzőtábor

Mottó helyett:

Szamosi Zsófia néző: – A rémálom-folyosón kiállt a falból egy mozgó női láb. Kinek a lába az?

Fekete Ágnes asszisztens: – A Szandtner Annáé.

Szamosi Zsófia néző: – Az nem lehet, az ő lábát megismerem.

Fekete Ágnes asszisztens: – Hát lehet, hogy le van kettőzve.

Nyílt napot tartott Nyíregyháza-Sóstón az évtized leghosszabb nevű közös produkciója, a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet-Labor –Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház – Zsámbéki Színházi Bázis együttműködésében készülő Szentivánéji álom.

Halkan és indokoltan diszkréten invitálták a látogatókat a programra, hiszen egyelőre csak bepillantást kínáltak a készülő bemutatóból, és úgy illő, hogy a leskelődők ne alkossanak nagyobb nézői hadsereget. Pláne, ha alig van férőhelyük.

A dolog úgy áll, hogy Bodó Viktor és már nem is annyira alkalmi csapata beköltözött Nyíregyháza-Sóstón egy kiérdemesült anya- és csecsemőotthonba. Az intézmény két éve üresen áll, s a megye most használatba adta a színházi szabadcsapatnak. Egy szép, erdős-mezős zöld terület közepén áll a lepukkant épületegyüttes, amelynek többé-kevésbé kiürült helyiségeit elfoglalta a társaság, hogy itt kezdjen foglalkozni Shakespeare Szentivánéji álom című drámájával.

Eleinte beszélgettek, előadásokat hallgattak – Kornis Mihályt, Gajdó Tamást, majd a fordító Nádasdy Ádámot fogadták vendégül e célból –, majd a játszók kiválasztották a helyszíneket a darab jeleneteihez. A produkció ugyanis nem együltő helyű, hanem vándorlós. Némely szcénák tágas szabadtéren játszódtak le – Lysander autóval üldözi Helénát, Hermia biciklire kapva hajt utánuk –, másokra pedig a ház különböző szobáiban, termeiben, folyosóin került sor, ahol olykor csupán tíz, máskor tizenöt nézőt engedhettek be egyszerre. (Jelenettelen nem maradt egyetlen érdeklődő sem: ha kellett, a közönségcserét követően ismételtek a játszók.)

Jordán Adél dúló-fúló Titániája a háztetőn civakodott Hajduk Károly Oberonjával, a családi étkezőasztalnál ülve, törleszkedő férfitündérei társaságában. Dankó István Vackor/Tetőfi szerepében a kazánházban gyűjtötte össze a mesteremberekből álló amatőr színjátszó csoportját, amellyel aztán az Athén-sóstói erdőben próbálta Piramusz és Tiszbe szomorú tragédiáját. Jártunk "vak" szobában is, bekötött szemmel, ahol a falnál állva fültanúi lehettünk Demetrius (Ollé Erik) és Heléna (Fridrik Noémi) durva veszekedésének és brutális egymásnak esésének. Aztán benzinszag, gyufa sercenése, meleg, a sötét kendőn átsejlő tűz fénye... Megfordultunk (ha fordulni nem is volt helyünk) a fürdőszobában, ahol Jordán Adél Hippolytáját Fábián Gábor Thésesusa eszközökben nem válogatva rávette a menyegzőre. (Korábban láthattuk e jelenetet a túloldalról is, amikor azt mutatta meg az athéni fejedelem, amit a nyilvánosságnak szánt ebből a lánykérésből.) Lenyűgözve tapadtunk a falhoz a gyerekhálószobában, ahol egy-egy rácsos kiságyban vágyódott egymás után Lysander (Czukor Balázs) és Hermia (Koblicska Lőte). Megrázóan szép jelenetük végére rájöhettünk, hogy ez volt a darabkezdés, az erdőbe érkezés előjátéka.

Úgy kell ezt a nyílt napot elképzelni, hogy komoly, dolgos, odaadó házigazdák - fiatal színészek, közel kéttucatnyian - kedvesen végigkalauzolták a látogatókat közös munkájuk terén és idején. S miközben eljátszották a Szentivánéji álom egyes jeleneteit (és azok továbbgondolását, lehetséges előzményét, utózmányát), ezenközben a maratoninak mondható, hétórás színházi kaland alatt aggódó figyelemmel kísérték a vendégeket, kínálva őket kondérból saját főzésű paprikás krumplival, ásványvízzel, kávéval. (- Kérhetnék egy kávét? - Jaj, éppen bement egy jelenetbe a kávétermosz, de mindjárt lejátszik!)

A Szentivánéji álom bemutatója július 25-én lesz a Zsámbéki Színházi Bázison. A főpróbával együtt négy előadást tartanak belőle a rakétasilók dzsungelében. A sóstói kísérleti alanyok egyikeként megkockáztatom a prognózist: bizonyára Zsámbékon is nézői türelmet, kitartást és állóképességet igényel majd a produkció. Nem adja magát könnyen ez a különleges élmény. De megéri.

Stuber Andrea