Süt/esik

A kötelező elemmel kezdem, az időjárás-jelentéssel. Tegnap kisütött a nap, olykor már túlzásba is vitte. Növekedett a kereslet a Király utcai vízművesek portékája iránt, miközben a szabadtéri lármába focimeccsmoraj kezdett szűrődni. Mára megbízhatóan visszatért az eső.

Délelőtt a sepsiszentgyörgyi Yvonne-előadás szakmai beszélgetésén Tasnádi István író megjegyezte: voltaképp klinikai pszichológust kellett volna szerződtetni ezekhez az eszmecserékhez, hiszen az első napok versenyelőadásai pszichés, mentális kérdéseket vetettek fel a főhősöket illetően. A tegnapi nap programja nem tért el ettől a nyomvonaltól, sőt lassan mintha körvonalazódna, hogy Kukorelly Endre válogató milyen vezérfonal mentén állította össze a műsort. E pillanatban úgy tetszik, hogy az átütő színpadi őrületek hatottak rá. Magas lehet a nézői ingerküszöbe.

Délután a szabadkai Kosztolányi Színház lépett fel a maga teljes, négy fős társulatával. Az Urbán András rendezte Orbi és Urbi – a szokásos húsvéti pápai áldás neve Orbi et urbi: „a városnak és a világnak” – Pilinszky János  egyfelvonásosa alapján készült, bár ez már nemigen látszik rajta. Két férfi, két nő: Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek és Mészáros Árpád. Játszhatnák mondjuk a Hajnalban, délben, este című romantikus Niccodemi-darabot kettős szereposztásban, de hát nem ilyesfajta ügyük van a színházzal. Hangosan tabudöntögetnek, vallatnak és vallanak, faggatnak és sarokba szorítóznak, mint valami őszinteségre alapozott, kegyetlen tévés kibeszélő show-ban.

Délután, amikor a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház eljátssza a Fotel című előadását, a csilláron lógok. (Nem fizettem csillárjegyet.)  Kreatív életkép-bemutató egy elmegyógyintézetből. Bodó Viktor rendező – szokása szerint – ezúttal is spéci pécsi verzióval áll elő, a fesztiválra újabb elemekkel bővítette a produkciót. Ez alkalomra mintegy 46 fővel megnőtt a szereplők száma. Fábián Gábor látomásaként tánckar kánkánozik keresztül a színen, betétszámot ad elő 11 fúvós (hét igazi és négy ál), a legvégén pedig tekintélyes terjedelmű nyugdíjascsoport lepi el a színpadot. Az előadás nagyszínpadon megy – s váratlanul monumentális jelleget ölt a színpadi téboly. Egyértelmű a siker.

Levezetésül még egy szolid, klasszikus előadóest a Horvát Színházban: Pregitzer Fruzsina Nem viccelek, csak játszom című műsorával tárja elénk minden műfajban való jártasságát, s kedvesen eljátssza versek, kuplék, sanzonok tömkelegét a Nyugat vonzáskörzetéből, Olt Tamás rendezésében.

Amikor épp semmi színház nem akad, az ember akkor is láthat idilli családi szcénát fejlődni, történetesen az állatkertben, ahol vízilógyerek született két héttel ezelőtt. Egyelőre nyers hús  színű disznócskának hat. Valamit majd biztos csinálnak még vele, hogy olyan szürke, vastagbőrű állati egyed legyen, mint az anyukája.

Stuber Andrea