Történelmi zsibvásár a Nagymező utcában

Szeptemberben töltötte be 85. életévét a „Sváb-hegyi remete”, Fejes Endre író, akiről hosszú évek óta nem hallani, mégsem lehet elfeledkezni róla. Nincs divatban, de amikor színpadi művei olykor-olykor mégis előkerülnek, az ember rácsodálkozik a fejesi szövegek szikár szépségére, fájdalmas lírájára, szigorú humanizmusára. „Az ezerszer áldott nyolcadik kerület” megörökítője legutóbb a tavalyi színiévadban, a békéscsabai Jókai Színházban jutott közönség elé.  Akkor a Jó estét nyár, jó estét szerelemből – Fejes Endre és Presser Gábor zenés művéből – Király Attila rendezett erős és tartalmas előadást. Most pedig a Tivoli Színházban készülnek a Mocorgó bemutatójára.

A Mocorgó – mint több más Fejes-dráma is - eredetileg hosszabb elbeszélésnek, kisregénynek íródott, de valósággal kiáltozik filmvászon után. Először színházi verzió született belőle – azt Kazimir Károly rendezte meg, 1966-ban a Thália Színházban –, azután 1969-ben Szőnyi G. Sándor sikeres tévéjátékot forgatott belőle Garas Dezső főszereplésével (továbbá Törőcsik Marival, Kiss Manyival, Latinovits Zoltánnal, Major Tamással, Görbe Jánossal).

Eltelt tehát bő negyven év, hogy nem láttuk ifj. Makics Józsefet, vagyis Mocorgót, aki bicikliket szerelt, szeretett utcanőt, védte az anyját, mentett zsidó lányt, ült börtönben, sokat félt, reszketett, s végül 1956 októberében elintézte egy eltévedt golyó. Egész életében egy nagy vágya volt Mocorgónak: a zsibárus sátor a Teleki téri piacon. Pechére, el is érte, de aztán abban sem lett sok köszönet.

A Mocorgó október 18-i premierjét Léner András, a Budapesti Kamaraszínház vezető rendezője jegyzi. Ő korábban a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt, s annak idején az első ottani produkciójában Nagy Viktor játszotta a főszerepet. Innen datálódik kettejük barátsága, amely a munka frontján is működik: Léner úgy látja, hogy Nagy Viktorra tökéletesen illik Mocorgó szerepe. (Vessünk itt közbe egy külső szemet: e sorok írója szerint Léner ezt alighanem jól látja.) A 36 éves rendező a Babarczy-éra végén távozott Kaposvárról. Alkotótársa, Nagy Viktor még maradt az átmeneti Znamenák-évadban, mostantól azonban be kell látnia neki is (meg mindenkinek), hogy annak a legendás kaposvári színháznak vége. Schwajda György a Társulat műsoros István a király-előadással feltétlenül új és más korszakot nyit a somogyi városban.

De visszatérve a Mocorgóhoz, Léner András – akinek édesapja, Léner Péter ott bábáskodott a Thália színházi ősbemutatónál – maga választotta a darabot. Nem utolsó sorban azért, mert – mint mondja –, hálával tartozik Fejes Endrének, akinek művei kamaszkorának meghatározó olvasmányélményeit jelentették. Sokat kapott tőlük. Most személy szerint szeretne visszaadni valamennyi jót az írónak. Arra vágyik, hogy Fejes Endre eljöjjön megnézni az előadást és örömét lelje benne.

A produkció a Tivoli színpadára készül, amely egyfelől a legnagyobb befogadóképességű játszóhelye a Budapesti Kamaraszínháznak, másfelől viszont módot ad intim, nézőközeli játékra. A díszlet, amelyet Kovács Yvette Alida tervez, sínekből álló installáció. Stilizált játéktér – végtére is a Tisza Kálmán teret úgysem lehet egy az egyben színpadra vinni. A darab eredetileg három felvonásos, ezúttal azonban két felvonásra húzták, és Nagy Zoltán koreográfus segítségével mozgásszínházi elemekben is bővelkedik majd. Léner elmondása szerint a Mocorgó „történelmi zsibvásárának” életre keltése nagyszerű lehetőség az összes színházi alkotó számára: az előadás zenéjével foglalkozó Szűcs Péter Páltól kezdve a jelmeztervező Jánoskúti Mártán át a színészekig.  A címszerepet játszó Nagy Viktor darabbéli anyját Kóti Kati formálja meg, apjaként Hetey László lép fel, aki a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház jeles színésze volt sokáig. A Klein családot Egri Kati, Horváth Ferenc, valamint Hegedűs Barbara alkotja.  Judit, a nyilasok által felakasztott örömlány képében Varga Klára jut tragikus sorsra. Iric, a vagány betörő szerepe – amely a tévéfilmben Latinovits Zoltáné volt – a fiatal O. Szabó Somának jutott.

Stuber Andrea