A rockopera családfája

Szörényi Levente és Bródy János rockoperára vágytak – tulajdonképpen ez volt az indíttatása az István a király születésének. Az Illés együttes szerzőpárosa Boldizsár Miklós íróval hányta-vetette meg a dolgot, aki majd’ ezer évet visszamenve, az István-Koppány összeütközésben látott jó esélyt egy zenedráma kibontására. Ő lett tehát a zenés mű alapjául szolgáló, Ezredforduló című dráma alkotója. Szörényiék ambiciózus elképzelése még a hetvenes évekből származik, majd a nyolcvanas évek elejére hivatalos megrendelés is megtámogatta, de az történetesen mozidarabra szólt. Nemeskürty István filmstúdió-vezető adott megbízást Koltay Gábornak – az 1981-es Illés-koncertet vászonra vivőjének –, hogy létrehozza a produkciót.

Megszületett tehát a mű – amelynek keletkezéséről a kíváncsi újságírók manapság Rosta Mária producernél érdeklődhetnek, aki simán megválaszolja a „Milyen érzés volt?” jellegű kérdéseket is –,  s 1983 augusztusában létrejött a Városligetben a bemutató. Ennek filmes feldolgozását azóta annyiszor vetítette augusztus huszadikákon a Magyar Televízió, hogy ma már nincs egyetlen újszülött sem, akinek új lenne. A királydombi előadásokat annak idején több mint százezren látták, az ott készült filmre több mint egymillióan váltottak jegyet, a lemezeladás ugyancsak milliós nagyságrendű lett. (Ugyanakkor Koltay Gábor filmje csak bizonyos keretek között szolgálta a mű sikerét. Amikor például a nyolcvanas évek második felében angol zenés színházi szakemberek – többek között Andrew Lloyd Webber egyik alkotótársa, Tim Rice – érdeklődtek a mű iránt, a film láttán erősen csóválták a fejüket.)

Az István a király számos értelemben meghatározó darabja a magyar zenés színháznak. Egyebek közt abban, hogy először vegyített a színpadon színészeket a könnyűzenei szcéna figuráival, ami főleg az utóbbiak karrierjére hatott jótékonyan. A Koppányt játszó Vikidál Gyula például nem egy komoly színház színpadát megjárta zenés színészként a későbbi években. Bonyolította az alaphelyzetet, hogy Koltay Gábor két szerep esetében elválasztotta a hangot a testtől, vagyis az ősbemutatón – és így a filmben is – nem azok játszottak, akik énekeltek. (Máig megfejtetlen rejtély, hogy vajon Sebestyén Mártát miért csak halhattuk, s miért nem láthattuk is Réka szerepében.) Itt kell megjegyezni azt a sajnálatos tényt is, hogy az István a király előadásai – például a következő évi repríz a Szegedi Szabadtéri Színpadon, vagy a 2003-as csíksomlyói, több százezres közönség előtti – playbackről hangzottak el.

Legközelebb 1986-ban tűzték műsorra a művet, a Nemzeti Színházban. Ez a revelatív produkció – Kerényi Imre rendezésében, Bubik Istvánnal és Hirtling Istvánnal (lekettőzve) a címszerepben – az István a király addig ismeretlen erényeit mutatta fel. Mindenekelőtt kiderült, hogy a darab színházi értelemben kitűnő lehetőség, igazi zenés dráma.  A Nemzeti repertoárján hosszú évekig szerepelt a rockopera, több száz előadást ért meg, több százezer néző látta.  Ezután sokáig nem játszotta egyetlen kőszínház sem, ami minden bizonnyal avval magyarázható, hogy a mű nagyigényű: jelentős énekesi (és persze színészi) teljesítményt követel a színrevivőktől. 2000-ben ismét a Nemzeti Színház (az akkori, vagyis a mostani Pesti Magyar Színház) veselkedett neki, s Iglódi István rendezésében, Tóth Sándor, Gazdag Tibor, Auksz Éva főszereplésével ugyancsak nagy sikerű és hosszú életű felújítás jött létre.

Az István a király 25. születésnapjára különleges produkcióval rukkolt ki a mű utóéletét meghatározó Zikkurat ügynökség. A Magyar Televízióval karöltve A Társulat című, sok részes show-műsor keretében castingoltak a szerepekre. A zsűri tagjai – Alföldi Róbert, Keveházi Krisztina, Kocsák Tibor és Szulák Andrea – profik és amatőrök közül választották ki az ideális gárdát a Szikora János rendezte jubileumi előadás-sorozathoz, amely a Budapest Sportarénában indult, és ki tudja, hol áll meg.  A Magyar Televízió most már mindenesetre ezt az új interpretációt sugározta augusztus 20-án este.

Stuber Andrea