Pandzsábi Petőfi

            Pakisztánban mindeddig hiába kerestük volna Petőfit. Most azonban megjelent Iszlámábádban az Életre kelt dalok című antológia, amely az első, pandzsábi nyelvű válogatás Petőfi Sándor verseiből.

 A könyvpremierre otthonos körülmények között került sor a Magyar Köztársaság pakisztáni nagykövete, Fazekas Béla otthonában. Minthogy a házigazda volt az is, aki a kétnyelvű, magyar és pandzsábi antológiát kitalálta, szerkesztette, előszóval látta el, és nem utolsó sorban (hanem elsőben) szponzorokat szerzett a megjelentetéséhez.

Mint a diplomata elmondta, a kötet múlt heti bemutatóján részt vett a pakisztáni irodalmi élet színe-java, az írószövetség elnökétől kezdve a rangos irodalmi folyóiratok főszerkesztőin át a legjelesebb literátorokig. Fazekas Béla hangulatos elbeszélése szerint az esemény költői felolvasóestté kerekedett, amely – mint műfaj – kevéssé hasonlít a nálunk megszokottra. A hallgatóság nem mereng némán, meditatívan az elhangottak felett, hanem aktívan reagál. A közönség a verssel ismerkedve nem palástol semmit, hanem felkiáltó szócskákkal (Csak nem? Így van! No ne! Még ilyet!) rögtön ki is fejezi hirtelen támadt érzéseit.

Petőfi Sándor költeményeit a fordító, Sarwat Mohiuddin költőnő olvasta fel a könyvbemutatón. S mivel a versmondó egy-egy sort többször is megismételt – csatlakozásra buzdítva a refrénnél –, így a közönség például a Minek nevezzelek? című vers végét már együtt szavalta az előadóval. A kutyák dalánál pedig valóságos forradalmi hangulat tört ki a szobában, olyannyira, hogy az utolsó soroknál felharsant egy-két lelkes kiáltás is. ("S mi nyaljuk boldogan kegyelmes lábait!" Közönség: "Nem! Soha!")

Pakisztán legnagyobb nemzeti költője, az irodalmár és filozófus Muhammad Iqbal már a múlt század végén ismerte Petőfi Sándor munkásságát. (Forradalmár költőnk emlékének verset is szentelt, amelyben így ír: „Szavaidba ölted magad, költészeted lett a sírod. / Vissza közénk nem térhettél, ez a világ nem otthonod.”) Annak azonban csak most jött el az ideje, hogy Petőfi-versekkel ismerkedhessen az a százmillió ember, aki panzsábi nyelven ért és beszél.

Stuber Andrea