Stuber Andrea

Angol kisasszonyok

Austen: Büszkeség és balítélet

Győri Nemzeti Színház

színikritika

Színház 2007.I.

 

Angol kisasszonyok

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Győri Nemzeti Színház

 

Jane Austen: Büszkeség és balítélet (Győri Nemzeti Színház)

Átdolgozók: James Maxwell, Alan Stanford, Tamás Anna, Korcsmáros György. Díszlet: Bátonyi György. Jelmez: Hruby Mária. Zenei szerkesztő: Schwimmer János. Rendező: Korcsmáros György.

Szereplők: Rupnik Károly, Mézes Violetta, Szina Kinga, Mahó Andrea, Mihályi Orsolya, Szaksz Gabriella, Bátyai Éva, Vasvári Csaba, Sárközi József, Rádler Judit, Gyöngyössy Katalin, Crespo Rodrigo, Csizmadia Gergely, Jachinek Rudolf, Nyári Darinka, Zsemlye Flóra, Fehér Ákos, Pingiczer Csaba, Simon Géza, Balla Ica.

 

           Ha máshonnan nem, hát némely XVIII. századi brit lelkészek lányaitól tudhatjuk, hogy bármelyik kis falu mindennapjaiból kihüvelyezhető az egész élet, s feltérképezhető az emberi természet teljessége. (De ha elmulasztottuk ezt megtudni Jane Austentól vagy a Brontë nővérektől, akkor még mindig rávezethet bennünket Agatha Christie Miss Marple-ja.)

Nem mintha az említett írónők művei hasonlítanának egymásra azon túlmenően, hogy szerzőik alighanem inkább a fantáziájukra hagyatkoztak, mint saját élettapasztalatokra. (Bár irodalomtörténeti pletykák szerint – és a pletyka nagyon is ideillő dolog, hiszen előbb-utóbb Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényéhez fogunk kilyukadni – Charlotte Brontë a valósághoz képest még enyhén is fogalmazott, amikor a Jane Eyre-ben leírta a nevelőintézetben senyvedők gyötrelmeit.)

          Hanem Jane Austen a maga szerény, eseménytelennek mondható magánéleti pályájához képest mégis meglepően mély merítéssel, finom bölcsességgel, megkapó iróniával és elragadóan könnyed modorban tárta elénk korát és kortársait. A steventoni paplakban, vagy később a hampshire-i kölcsönházban ülve is pontosan látta a vidéki középosztálynak azt a rétegét, amelyet jobbára begubózott birtokosok, korlátolt papok, bálozó fiatalurak, vővágyó mamák, legfőképpen pedig várakozó és vihorászó ifjú lányok alkottak. Jane Austen a romantikus kategóriából  a lélektaniba átlógó regényeivel voltaképp az angol társadalmi vígjáték műfaját teremtette meg, s részben ennek köszönhető, hogy művei ma is működőképesek, mint azt megannyi filmes és színpadi feldolgozás tanúsítja. (Zárójeles elmerengés: voltaképp nem az a különös, hogy Austen regényeit ma kultiváljuk. Inkább azon csodálkozhatunk, hogy a maguk korában is kedvtelve olvasták ezeket. A régensherceg például – a későbbi IV. György király, a leendő Viktória királynő bácsikája – annyira  szerette az írónő munkáit, hogy minden kastélyában tartott egy Austen-sorozatot.)

          A legsikeresebb regény, a Büszkeség és balítélet színpadi átiratát James Maxwell személyében színész jegyzi. Átigazította Alan Stanford, plusz a Győri Nemzeti Színház azt is közli színlapján, hogy az ő változatukat Szenczi Miklós fordításának felhasználásával Tamás Anna és Korcsmáros György készítette. Az eseménysor, amely a regény cselekménye nyomán megjelenik a győri teátrum tágas színpadán, mindenesetre gördülékeny, s talán csak azért tart valamivel tovább a szerelmesek ügyének megnyugtató rendezésénél, mert az ismert és népszerű BBC-tévésorozatban is késleltetve, befejezésül került sor az első csókra.

          Korcsmáros György rendezésének zökkenőmentes, tempós lefolyását nagyban segíti Bátonyi György díszlete.  Alapjában véve jókora, ívelt vetítővásznakból áll, amelyeket a színpad fölött elhelyezett karnisszerű fémszerkezetben lehet ide-oda tolni, keríteni, teríteni, ily módon osztani-szorozni a teret. Ezekre a szalagfüggöny-szerűségekre a különböző helyszínekhez illő képeket vetítik az erre hivatott munkatársak. Mr. Bennet házát az ablakok sziluettje jelzi, a parkokat burjánzó növényzet, a pemberley-i birtokot az ősök portrécsarnoka. A hangulatkeltő képeken túl csupán néhány alapvető bútordarabot használnak a játszók: tonettszékek, zongora, egy váza virág. Hruby Mária jelmeztervező szolid, megbízható ízléssel és az elvárható módon öltözteti a szereplőket: az urakon katonai egyenruha vagy fecskefarkú frakk, selyemkravátli, a hölgyeken puffos ujjú, magas derekú, mell alatt szabott ruha. (Mindössze abban vagyok bizonytalan, hogy Mézes Violetta Mrs. Bennetként hordhat-e haj gyanánt nagy szőke rakottast a fején, ahelyett, hogy főkötőt vagy bonnet-t viselne.)

          A játszók ugyan csak szerény mértékben adják vissza Austen világát – azt a feszes, formát, mértéket és tartást adó etikettet, amely megszabta a korabeli társasági urak és hölgyek viselkedését –, de azért a produkció tisztességgel teljesíti a minimálprogramot:  leköt, magával visz, felüdít. Az előadás működik, a ritmus megfelelő, a színvonal egyenletes. Érdekes momentum, hogy bár mindvégig a realizmus jegyében haladunk előre, Korcsmáros György rendező egyetlen jelenetben tesz egy apró félrelépést. Amikor Mr. Collins, vagyis Crespo Rodrigo először látogat el a Bennet családhoz, egy váratlan térkezelési ötlet nyomán az összes szereplő velünk szemben ül le, sorba rakott nyolc székre. Vagyis nem egymás felé fordulnak a háziak és a vendég, hanem felénk, s egy pontosan koreografált, frontális jelenetben közvetlenül tudósítanak érzéseikről, véleményükről, reakcióikról. Érdekes, hogy ez a produkció egyik legjobban sikerült jelenete. (A többi legjobban sikerülés Elizabeth Bennet és Mr. Darcy, vagyis Szina Kinga és Vasvári Csaba kettőseihez fűződik.) Feltűnő közben az is, hogy a premier közönsége – amely nyilvánvaló tetszéssel, szeretettel fogadja a bemutatót – viharos nevetésekkel reagál Crespo Rodrigo jól szabott, enyhén komikus Collins-alakítására. Mintha valami tévés sitcom folyna – a színész minden szavát, mozdulatát és levegővételét hangos hahota kíséri. Meg nem fejthetem e kirívó jelenség okát. Lehet, hogy a győri publikum erősen kiéhezett a kacagásra. Vagy esetleg már korábban társított Crespo Rodrigóhoz valami nagyon vicces figurát.         

A színészi alakításokról csak igen korlátozott mértékben nyilatkozhatom. Mr. Bennet öt lánya szinte megkülönböztethetetlennek bizonyult számomra. (Ha a jegyem nem a 17. sorba szólt volna, most talán differenciáltabb véleményem volna.) Érzékelhető az a tüntető biztonság, amellyel Mézes Violetta hajlítja poénokba Mrs. Bennet asszonyság ostoba, önző, idegesítő sipákolásait. Felettébb megnyugtató színészi résztvevője a produkciónak Rupnik Károly, aki kellemes orgánumával, operettesen hosszú lépteivel és joviális modorával kedélyesen pikírt Mr. Bennetet teremt számunkra. (Ha már szóba került az operett – az sincs nagyon távol a dologtól. Austen regénye három könyvből áll, az előadás pedig három felvonásból. A másodikban tornyosulnak a szerelmesek elé olyan akadályok, amelyek végül kötelességtudóan elhárulnak a boldogság útjából.)

Szina Kinga – aki nem úszta meg, hogy Lizzy Bennetként olykor narrálnia ne kelljen az előadásban a saját történetét –, mindenekelőtt határozott és érzékeny hangjával tudott kiválni a lánykoszorúból. (A legkevésbé sem lehetett összetéveszteni például Bátyai Éva Lydiájával, akinek meglehetősen fülsértőre sikerültek a nevetései.) Szina bájos mosolyú, érdemdús, kicsiny Elizabeth-je jól érvényesült Vasvári Csaba sudár, jó kiállású, enyhén már őszülő Mr. Darcyja mellett.  Vasvári a kifogástalan, ámbár hűvösen tartózkodó Mr. Darcyt száraz modorban adja, amit végül szépen old fel egy égre törő, egyszerre szemérmes és szerelmes nevetésben. Igen. Vasvári Csaba jó Darcy. S ez egy Colin Firth-hív részéről  nem kis horderejű állítás.

A Győri Nemzeti Színház Büszkeség és balítélet-bemutatója betölti hivatását. Abban részelteti a nézőket, hogy beleandalodhatnak egy kedves, szeretnivaló történetbe – előnyösen sok bállal, táncbetéttel –, s három és fél órára elfeledkezhetnek a külvilágról. Amibe az előadás után azonnal visszapottyannak. Ki sem kell lépniük hozzá az épületből,  elég, ha elhagyják a nézőteret, s az előcsarnokba érnek. Ott rögtön hirdetésekbe, reklámokba, árubemutatókba futnak bele. Motorok, függönyök kiállítása, kézműves termékek portálja. Hiúság vására. Az ugyan Thackeray, de sem időben, sem térben nem esik messze Austentól.

Stuber Andrea