Egy meg nem nyílt kiállítás képei

Kiállításmegnyitóra és könyvbemutatóra gyűltek össze hétfőn délután a Vígszínházban mindazok, akik örömmel és szeretettel nézegették volna Darvas Ivánt fotókon. Az emlékkiállítás a júniusban elhunyt művész családjának kérésére – elszállt. Az emlékkönyv, hál’isten’, megmaradt.

Keleti Éva fotóművész válogatta saját felvételei és kollégái munkái közül azt a közel száz fényképet, amelyet Film Színház Muzsika nevű leendő könyvsorozatának első darabjaként kiadott a Magyar Távirati Iroda. (A folytatásban is a magyar film-, színház-, avagy zeneművészet elhunyt nagyjairól kíván az MTI megemlékezni egy-egy hasonló emlékkönyvvel, sok nagyszerű képpel, kevés szöveggel, rövid adattárral.) Az emlékkönyv megjelenéséhez időzítették a fotóanyagból összeállított kiállítást, amely el is készült múlt hét végére a Szent István körúti teátrumban, de a család váratlan, levélbeli kérésére szomorúan elbontották a Vígszínház munkatársai, mielőtt a közönség láthatta volna.

A visszafogottan elegáns, fekete-fehér, kis alakú kötet (nagyobbnak gondoltam volna!) Gajdó Tamás jóvoltából informatív képaláírásokkal és szereplistákkal egészül ki, valamint Kertész Imre és Lukács Sándor megemlékezését is tartalmazza. Soraik tisztelettel beékelődnek a könyvben sorjázó fényképek közé, amelyek annak rendje és módja szerint végigkövetik Darvas Iván pályáját. Nagy többségben szerepképek ezek, de akad köztük néhány magánéleti, illetve közéleti pillanat is. Például a a hatvanas évekből: kedélyes bagózás Bárdy Györggyel egy ódivatú busz mellett, a jugoszláviai turnén. Vagy a csoportkép A testőr 1971-es, bécsi vendégszereplésekor, láthatólag rögtön az előadás után. Darvas készségesen felkínálja a kezét, hadd szorongassa Ruttkai Éva fülig érő szájjal. Vagy egy huncutul büszke-elégedett Darvas-mosoly a parlamenti széksorból, 1993-as dátummal.

Mégiscsak van abban valami vigasztaló és szívderítő, hogy jószerével minden meg lett örökítve. Az első kép természetesen pont az, amelyiknek lennie kell: az angyali szépségű és fiatalságú Darvas Iván Orfeuszként odaszorítja arcát Euridikéjéhez, Tolnay Klárihoz. Azután bolondozik Krencsey Mariannal a Liliomfiban, elgyötörten belenéz Váradi Hédi Júliájának arcába, vívóleckét vesz Kárpáti Rudolftól a Gerolsteini kalandhoz, majd egyszercsak elmúlik a fiatalsága. Máris itt vannak a vígszínházi sikerkorszak dokumentumai. Egy bölcs és elegáns férfi, Von Berg a padon, Pethes Sándor, Várkonyi Zoltán, Benkő Gyula és Kern András kiskölyök társaságában a Közjáték Vichyben előadásában. Csehov-szerepek: Tuzenbach, Asztrov, Firsz, Trigorin (láttam, láttam!) és persze egy egész sorozat Popriscsin – az Egy őrült naplója. Gyönyörű, lecsukott szemű emberpár: Törőcsik Mari a hason fekvő Darvas vállára fekteti az arcát Makk Károly Szerelem című filmjében. Az utolsó előtti felvételen a szolnoki Amadeus: a megőszült, megfáradt Darvas Iván, amint ráteszi a kezét Alföldi Róbert Mozartjának fejére.

A nem közvetlenül, hanem áttételesen érdeklődőknek elárulhatom: van egy-két olyan fénykép is a könyvben, amelyen hasonlít Darvas Ivánra Kamarás Iván.

Stuber Andrea