Kis karácsony

Szentesték színpadon

Ha jobban belegondolunk, a karácsony valóságos áldás lehet a színdarabíróknak. Hiszen – túl a vallási vonatkozáson, a bibliai tárgyon – a családi ünnep jó lehetőséget teremt arra, hogy a szerző olyan embereket tereljen össze egy helyszínen, akik változatosan viszonyulnak egymáshoz. Szerethetnek, emlékezhetnek, gyűlölködhetnek, derülhetnek, veszekedhetnek. Adódhatnak közöttük drámai konfliktusok. (A bűnügyi statisztikák ismeretében – miszerint az ünnepi együttlétek nem ritkán fordulnak erőszakos bűncselekményekbe – azt a blaszfém állítást is megkockáztathatjuk, hogy a karácsony akár tragédiában vagy krimiben is jó szolgálatot tehet. Tudunk példát szentestén játszódó bűnügyi vígjátékra, ide-oda rakosgatott, dugdosott hullával: Alfonso Paso írta Mennyből a hulla címmel, s jelenleg is szerepel a Vidám Színpad repertoárján.)

A világ drámairodalmának alighanem legismertebb karácsonya az, amikor a Helmer család szétesik. Henrik Ibsen Nóra című drámájában épp karácsony napján zsarolja meg a „babaház” asszonyát a lecsúszott Krogstadt, akitől Nóra nem a legszabályosabb körülmények között vett fel kölcsönt. S hiába tette nemes céllal –  azért, hogy férje, Torvald Helmer egy délszaki utazás jótékony hatására meggyógyuljon –,  ez a kínos eset kínos felismerésekhez vezet.  Ezek következtében Nóra haladéktalanul elhagyja férjét, gyermekeit.

László Miklós Illatszertár című, 1936-es vígjátékában viszont nem az elválás, hanem az egymásra találás jegyében zajlik le a kis Jézus születésnapja. Itt egyfelől Hammerschmidt, a megcsalt drogériatulajdonos békél meg helyzetével – visszamegy rosszabb sorsra érdemes feleségéhez. Másfelől pedig végre élőben is szerelmet vallhat egymásnak  Asztalos úr és Balázs kisasszony. Ők ketten mint kollégák, már huzamos ideje marják egymást a Hammerschmidt-drogériában, mit sem sejtve arról, hogy ezenközben „ismeretlenül”, rajongva leveleznek. (Az ötletet László Miklós óta többször feldolgozták. Erre épült például A szerelem hálójában című romantikus film is, amelyben Tom Hanks és Meg Ryan keltették életre a huzakodó feleket.)

A karácsony legfontosabb szereplői értelemszerűen a gyermekek. Az ő ünnepi élményeik elevenednek meg A Diótörőben, de Csajkovszkij műve – balett lévén – kevésbé vág témánkba, mint Maurice Maeterlinck költői mesejátéka, A kék madár. Ebben a szénégető kisfia, Tyltyl és kislánya, Mytyl karácsony éjszakáján tesznek rejtelmes, kalandos, álombeli utazást. Járnak az Emlékezés Birodalmában, az Éj palotájában, a Jövő Országában, és még számos helyen, ahol esetleg nyomára bukkanhatnak a boldogság kék madarának.

A boldogság talán ott van, ott lehet magában a várakozásban. Akár ez is kiolvasható Sütő András Advent a Hargitán című drámájából, amely az erdélyi havasokban játszódik, ahol az öreg Bódi Vencel nemcsak a Megváltó világra jöttét várja, hanem lánya, Mária megbocsátó visszatérését is. A némiképp áthallásos mű az 1984-es születése után két évvel került először közönség elé, mégpedig nem Romániában – ahol szóba sem jöhetett a bemutatása –, hanem Budapesten. Sinkovits Imre főszereplésével hosszú-hosszú évekre lett sikerdarabja az akkor még Nemzetinek nevezett, Hevesi Sándor téri színháznak.

A legújabb karácsonyi színdarab 2005 decemberében debütált, amikor a Katona József Színház a Kamrában  színre vitte Kukorelly Endre Élnek még ezek? című „vígvégjátékát”. A szerző alighanem a saját gyerekkorába, a hatvanas évek elejébe ment vissza, hogy bepillantson két szomszéd család – egy deklasszálódott, keresztény középosztálybeli família és egy zsidó, kommunista káder házaspár és leányuk – szentestéjébe. A poétikusnak, ám kissé zavarosnak is mondható mű mindenesetre nem érte meg az idei karácsonyt a színház repertoárján.

A karácsony színházi feldolgozásáról készített kis körképünk bizonyára nem teljes és semmi esetre sem végleges. Hiszen a téma feltehetőleg éppúgy örökzöld, mint a hozzá tartozó fenyőfa.

Stuber Andrea