A látvány építőmestere

Voltaképp véletlenszerűen sodródott bele Kentaur a díszlettervezésbe 1990-ben, amikor az első rendezésére készülő Eszenyi Enikő őt kérte meg a Leonce és Léna színpadi terének kitalálására. Együttműködésük eredményesnek bizonyult – Kentaur szerint egyébként a rendező-díszlettervező viszony annyira bensőséges, hogy leginkább a házassághoz hasonlít, s éppúgy meg tud romlani –, legfontosabb állomása pedig az 1992-es vígszínházi West Side Story-bemutató lett. Ez volt az a pillanat, amelytől kezdve Kentaur sorra kapta a megbízásokat zenés előadások díszleteinek tervezésére. Eleinte itthon – Kerényi Miklós Gáborral My Fair Ladyt, Miss Saigont alkotott –, majd külföldön is. A neves brit musicalproducer, Cameron Mackintosh, majd később saját londoni ügynöke, Paul Spyker vitte őt különböző nagyszabású musicalprodukciókba Ázsiától Ausztráliáig és a londoni West Endtől a New York-i Broadwayig. Érdekes adalék Kentaur pályájához, hogy a Madách színházi Az Operaház fantomjába sem „itthonról” került, hanem a szerzők és az ügynökség hozták őt magukkal. Amikor az új Fantom-bemutató lehetőségére pályázott három budapesti színház, valamennyien kötelezően a Kentaur-féle látványtervvel számoltak. (Mint tudjuk, a körúti színház nyert, s ott látható azóta a híres musical előadása, nem szűnő nézői érdeklődéstől övezve.)

Az elmúlt tizenhat évben Kentaur több mint 130 produkciót tervezett. Legutóbb a bécsi Operaházban Coppeliát, Győrben Turandotot, s mert a prózai darabokról sem tudna lemondani, Kecskeméten Schiller Don Carlosát Alföldi Róberttel, aki rendezőként régi, jól bevált alkotótársa. Kentaur mostanában nem csupán a díszleteket vállalja, hanem a jelmezeket is. Az dupla munka? – kérdem naivan, ám ellent mond: tripla munka. De ma már számos segítséggel dolgozik: díszlettervező- és jelmeztervező-asszisztensei vannak, s arra készül, hogy első számú munkatársát szcenikusnak is kiképezteti.

Gondolnám, hogy az itthoni munkát az anyagi lehetőségek szűkössége nehezíti, de Kentaur ezt cáfolja. A Madách Színház – ahol a Fantom után a Volt egyszer egy csapat, legutóbb pedig a Producerek díszleteit tervezte – ma már komolyan invesztál a műfajba. Időből, energiából és pénzből is befektetik a kívánatos mennyiséget. Nincs akadálya a látványra vonatkozó elképzelések megvalósításának. Kentaur gyakorlatilag mindent megcsinálhat, amit ép ésszel kitalál. A probléma inkább a háttéripar relatív fejletlensége. A jelmezkészíttetés például jóval bonyolultabb itthon, mint Angliában, ahol a musicalipar régóta olajozottan működik. Ott a tervező elé teszik a textilminta-könyveket, itt meg járhatja végig az összes üzletet a megálmodott anyagért. Nálunk egy bonyolultabb műszaki megoldásokat követelő díszlet, vagy egy különlegesebb jelmezkreáció kivitelezéséhez alig találni megfelelő műhelyt.

Magyarországon a musicaljátszás még gyerekcipőben jár – mondja Kentaur –, de mégis komoly fejlődést tudhat maga mögött. Már vannak hozzáértő szakemberek és tehetséges, univerzális fiatal színészek. Idővel majd előáll egy teljes, új nemzedék. Sokan lesznek, akik magától értetődően kifogástalanul tudnak énekelni, táncolni és játszani. Addigra az a közönség is kinevelődik, amelyik meg fogja hallani a hamis énekhangokat, és képes lesz megkülönbözteti a musicaljátszásban a jót és a rosszat.

Stuber Andrea