Pénzügyesek |
LeSage: A pénzes Zsák |
Piccolo Színház |
színikritika |
zsollye.hu 2005.IV.14. |
Pénzügyesek
Ha úgy vesszük, Le Sage teremtette meg az összeköttetést Moličre és Goldoni között. Kronologikusan legalábbis. Le Sage ötéves volt, amikor Poquelin mester meghalt, s akkor írta első sikeres vígjátékait, amikor az olasz komédiaszerző született. (És tényleg ez volt a neve: Lesage, vagyis a bölcs. Alain-René Bölcs.) Kíméletlenül szatirikus író – elszántan rosszhiszemű a hőseivel –, akárcsak Moličre. És épp úgy népszerűségnek örvend a maga korában, valamint mértéktelenül termékeny, mint Goldoni.
Le Sage 1709-ben született darabját, A pénzes Zsákot korábban Turcaret címen ismerhettük. Most Lackfi János fordításában frissebb, fittebb alakot öltött, s olyan beszélő szerepnevekkel lett felruházva, mint Zsák úr, Pimasz szolga, Madam Zsibvásár, Möszjő Enyves és hasonlók. A mű a Piccolo Színházban került közönség elé, amely helyről azt kell tudnunk, hogy igen sokféle műfajnak ad otthont, jóllehet adottságainál fogva szinte semmire nem alkalmas. Jöhetünk e házba Benkó Dixieland koncertre, mesejátékra, pszichoszínházra, önálló estre, improvizációs társulathoz, musicalelőadásra, de a legnagyobb nyugalomra az ad okot, ha valami Kőváry Katalin rendezte Éjszaki Színház-féle produkcióra térünk be. Kőváry Katalin ugyanis tudja, mi az a szakmai minimum, és – talán bizonyos ódivatú dolgok miatt, úgy mint: tisztesség, önérzet – ragaszkodik is hozzá. Ilyenformán ez A pénzes Zsák is olyan előadás, amely ugyan egyáltalán nem fog új fejezetet nyitni a magyar színház történetében, de megbízhatóan kellemes, és értelmes szórakozást nyújt a publikumnak.
A látvány – mint e helyütt általában – nem fényes, nem nagypénzű, sőt. Viszont nem is ízléstelen. Dőry Virág ellátta néhány színpompás kosztümmel a szereplőket, akik ezen túl a szerepekre és a helyzetekre hagyatkoznak, rendezői irányítás mellett. Balázs Péter játssza Zsák urat, aki nőimádatában pénzéhes hölgyek balekjává válik, de persze maga is megéri a pénzét. Viszonylag visszafogott a színész, graciőz, mulattató. Bacsa Ildikó forgolódik az ambiciózus Bárónő túlpiros toalettjében pipiskén és elevenen, számítón és mégsem érzéketlenül. Lehengerlő szaktudással száll be a második részbe Zsurzs Kati mint Madam Zsák. Igó Éva valószínűleg arra született, hogy érző szívű, felvágott nyelvű, anyatigris természetű szobalányként replikázzon a színen. Én legalábbis nem ismerek senkit, aki nála jobban csinálná. Szanitter Dávid a bodorított fürtjeivel lágyan elomló, lírai jelenség a szintén szélhámos Lovag szerepében. Nagyon méltányolható Szirtes Balázs teljesítménye, aki jól megcsinált, kerekded alakítással áll elő (mondjuk: intérprétation bien faite, ha van ilyen, de miért ne lehetne). Márkiját eleinte csak egyszerűen jó nézni, mivel a színész igen előnyös külsejű. Hanem aztán megzápul ez az alak, ahogy kell: kiüt rajta a haszonlesés, az affektáltság, a dekadencia. Az ember érzi, hogy jönnie kell hamarosan egy forradalomnak, amely az ilyen figurákat lesöpri a színről.
A pénzes Zsák előadása szerény kiállítású, díszletre, jelmezre, kellékekre nem különösebbet sokat adó produkció. Ehhez képest bónusz, vagy legalábbis kedves ötlet, hogy Hell Krisztina mint szobalány süteményt szolgál fel kistányéron a Bárónő vendégeinek. A francia krémes fogyóeszköz.