Stuber Andrea

Pénzügyesek

LeSage: A pénzes Zsák

Piccolo Színház

színikritika

zsollye.hu 2005.IV.14.

 

Pénzügyesek

 

Ha úgy vesszük, Le Sage teremtette meg az összeköttetést Moličre és Goldoni között. Kronologikusan legalábbis. Le Sage ötéves volt, amikor Poquelin mester meghalt, s akkor írta első sikeres vígjátékait, amikor az olasz komédiaszerző született. (És tényleg ez volt a neve: Lesage, vagyis a bölcs. Alain-René Bölcs.) Kíméletlenül szatirikus író – elszántan rosszhiszemű a hőseivel –, akárcsak Moličre. És épp úgy népszerűségnek örvend a maga korában, valamint mértéktelenül termékeny, mint Goldoni.

Le Sage 1709-ben született darabját, A pénzes Zsákot korábban Turcaret címen ismerhettük. Most Lackfi János fordításában frissebb, fittebb alakot öltött, s olyan beszélő szerepnevekkel lett felruházva, mint Zsák úr, Pimasz szolga, Madam Zsibvásár, Möszjő Enyves és hasonlók. A mű a Piccolo Színházban került közönség elé, amely helyről azt kell tudnunk, hogy igen sokféle műfajnak ad otthont, jóllehet adottságainál fogva szinte semmire nem alkalmas. Jöhetünk e házba Benkó Dixieland koncertre, mesejátékra, pszichoszínházra, önálló estre, improvizációs társulathoz, musicalelőadásra, de a legnagyobb nyugalomra az ad okot, ha valami Kőváry Katalin rendezte Éjszaki Színház-féle produkcióra térünk be. Kőváry Katalin ugyanis tudja, mi az a szakmai minimum, és – talán bizonyos ódivatú dolgok miatt, úgy mint: tisztesség, önérzet – ragaszkodik is hozzá. Ilyenformán ez A pénzes Zsák is olyan előadás, amely ugyan egyáltalán nem fog új fejezetet nyitni a magyar színház történetében, de megbízhatóan kellemes, és értelmes szórakozást nyújt a publikumnak.

A látvány – mint e helyütt általában – nem fényes, nem nagypénzű, sőt. Viszont nem is ízléstelen. Dőry Virág ellátta néhány színpompás kosztümmel a szereplőket, akik ezen túl a szerepekre és a helyzetekre hagyatkoznak, rendezői irányítás mellett. Balázs Péter játssza Zsák urat, aki nőimádatában pénzéhes hölgyek balekjává válik, de persze maga is megéri a pénzét. Viszonylag visszafogott a színész, graciőz, mulattató. Bacsa Ildikó forgolódik az ambiciózus Bárónő túlpiros toalettjében pipiskén és elevenen, számítón és mégsem érzéketlenül. Lehengerlő szaktudással száll be a második részbe Zsurzs Kati mint Madam Zsák. Igó Éva valószínűleg arra született, hogy érző szívű, felvágott nyelvű, anyatigris természetű szobalányként replikázzon a színen. Én legalábbis nem ismerek senkit, aki nála jobban csinálná. Szanitter Dávid a bodorított fürtjeivel lágyan elomló, lírai jelenség a szintén szélhámos Lovag szerepében. Nagyon méltányolható Szirtes Balázs teljesítménye, aki jól megcsinált, kerekded alakítással áll elő (mondjuk: intérprétation bien faite, ha van ilyen, de miért ne lehetne). Márkiját eleinte csak egyszerűen jó nézni, mivel a színész igen előnyös külsejű. Hanem aztán megzápul ez az alak, ahogy kell: kiüt rajta a haszonlesés, az affektáltság, a dekadencia. Az ember érzi, hogy jönnie kell hamarosan egy forradalomnak, amely az ilyen figurákat lesöpri a színről.

A pénzes Zsák előadása szerény kiállítású, díszletre, jelmezre, kellékekre nem különösebbet sokat adó produkció. Ehhez képest bónusz, vagy legalábbis kedves ötlet, hogy Hell Krisztina mint szobalány süteményt szolgál fel kistányéron a Bárónő vendégeinek. A francia krémes fogyóeszköz.

Stuber Andrea