Kedves Fiúk és Lányok!

Avval a különös céllal érkeztem november 14-én Nyíregyházára, hogy megnézzem a Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamaraszínpadán a Móricz szerelmei című előadást. Ennek kapcsán volt szerencsém (vagy tán inkább pechem) találkozni Önökkel a nézőtéren, bérletes estéjükön. Sajnos viselkedésükkel lehetetlen körülményeket teremtettek. Szeretném hangsúlyozni: ez nem az az eset volt, amikor egy produkció a maga gyengesége és érdektelensége miatt nem képes lekötni a közönség figyelmét. Önök szemernyi esélyt sem hagytak az előadásnak. Az első pillanattól az utolsóig zajongtak, trafikáltak, nevetgéltek és mobiltelefonoztak. (Leszámítva azokat a csapataikat, amelyek játék közben vonultak ki dobogva a nézőtérről.) MIÉRT? Nem értem Önöket. A színház nem kötelező. A színház élmény, kaland, ünnep. Már ha nincs, aki elrontsa.

            E lesújtó este után összeszedve magamban a jóérzést őszintén kívánom, hogy soha ne kelljen megélniük olyan megalázó helyzetet, amilyenbe a fellépő színészeket és az érdeklődő nézőket hozták.

Üdvözlettel:

Stuber Andrea

Budapest