Lufi

Van egy pár, tíz vagy tizenöt éve házas. Unalom ellen játszadoznak a felek, szerelmi-szexuális szerepjátékokat. De kezdjük előbbről. Van egy drámaíró, kitalál egy apró, szürke, lapos trükköt. Egy ideig becsapja vele a nézőket, majd előjön a szerény kis farbájával.

Harold Pinter 1963-as születésű, tévéjátéknak íródott egyfelvonásoskája, A szerető sokáig azt a látszatot kelti, mintha a két szereplő – Sarah és Richard – nyitott házasságban élne, s a feleség a férj előzékeny és alázatos jóváhagyásával fogadná délutánonként pásztorórán a partnerét. Utóbb kiderül, hogy maga a férj érkezik ilyenkor házhoz más névvel és más (felvett) karakterrel, hogy asszonyával „veszélytelenül” kipróbáljon mindenféle kalandot, viszonyt és viszonylatot, ami csak eszükbe jut vagy szóba kerül közöttük.

Az amúgy is rövidke művet a tatabányai Jászai Mari Színház bemutatójához meghúzta némiképp Honti György rendező és Faragó Zsuzsa dramaturg, s nem tettek evvel rosszat Pinternek. (Személyes hálámat tolmácsolom azért, hogy a szimbólumot játszó tamtamdobot úgy ahogy volt, kihagyták az előadásból.) Majd pedig színre vitte a darabot Honti, inkább stilizáltan, mint realistán, és inkább játékosan, mint lelkizősen.

A tatabányaiak A szeretőjében semmi nem utal arra, hogy egy kiürült házasság feltöltögetése, egy kihűlt kapcsolat felmelegítése zajlana a szemünk előtt. Szabó Márta Sarah-ja és Horváth Lajos Ottó Richardja láthatólag gyengéden, cinkosan, sőt szinte szenvedélyesen szereti egymást. Otthonuk valóságos Valentin-napi szerelmi fészek, ezernyi piros luftballonnal. Lufi a szőnyeg, lufi a ruhásszekrény, lufi a kádban a víz. (A díszlet és a jelmezek Kárpáti Enikő munkái.) Ebben az ironikusan illuzórikus közegben játsszák Pinter hősei a maguk kisded, ámbár talán minden értelemben létfenntartó játékait.

A tatabányaiak produkciója a nem nagy durranás tipikus esete. De akad benne néhány nagyszerű pillanat, abból adódóan, hogy Sarah-t és Richardot két jó színész játssza. Horváth Lajos Ottó színészete nem az a könnyed, játékos fajta – ő inkább belső erőből szokott dolgozni. Ezt Richard szerepe nem igazán igényli, így a színész alakítása kicsit tán támasztalan. Mérsékelten színes, felszínes. De azért jut benne szerep az erőnek is, mindenekelőtt abban a meghökkentő pillanatban, amikor Horváth Lajos Ottó Richardja egy egész hűtőszekrényt felemelve és rázogatva kever salátát a feleségének. És hát van Horváth Lajos Ottónak egy mindig figyelemreméltó színészi eszköze: a kék szeme. Meg ahogy néz. Mindazonáltal Szabó Márta alakítása nagyobb ívű és változatosabb, mint partneréé. Széles palettáját mutatja a nőségnek és a színésznőségnek. Miközben kissé eltartja magától a szerepet, egy-egy ponton szinte maliciózusan tárja elénk a tipikus asszonyi kliséket és fogásokat. A hízelkedő dörgölőzést, a céltudatos sértődöttséget, a szeszélyes csáberőt. De az a legszebb, ahogy Szabó Márta Sarah-ja elbizonytalanodni és megijedni tud. Amikor a szerepjátékok néhány rémisztő pillanatában voltaképp kibogozhatatlan számára, hogy mi igaz és mi nem.

Stuber Andrea