Hű

Beszélgetés Valló Péterrel

Ha a friss Kossuth-díjas Valló Péter este színházba indul, hogy rajta tartsa a szemét valamelyik előadásán, válogathat. Kilenc rendezése szerepel három budapesti színház repertoárján. A legrégebbi munkakapcsolat a Vígszínházhoz fűzi, ahol nagyjából harminc éve dolgozik többé-kevésbé rendszeresen. A Szent István körúton látható „felnőtt korú” produkciója, a Játszd újra, Sam! huszonkét évvel ezelőtt született. A legfiatalabb pedig még csak most „cseperedik”: ez A kávéház című vígjáték, amely alig néhány napja került közönség elé.

Nem először rendezte Goldoni komédiáját.

Abból indultam ki a darabválasztásnál, hogy Harkányi Endrét és Kern Andrást szerettem volna párba állítani a színpadon. Ehhez találtam Goldoni művét, amely alapjában véve egy jó ember és egy rossz ember vitája, bizonyítási eljárása arról, hogy az emberek jók vagy rosszak. Ritkán fordul elő velem, hogy ugyanazt a darabot másodszor is megrendezem, ez most az az eset. Tizenöt évvel ezelőtt Egerben színre vittem már, azóta a világunk még jobban emlékeztet arra a feslett Velencére, amelyet Goldoni ábrázol. Kétféleképpen ítélhető meg a komédia története. Vagy úgy, hogy van itt egy jó közösség, ahol a negatív szereplő bonyodalmakat okoz. Vagy pedig úgy, hogy rossz közösség ez, s egy pletykás ember miatt folyton felszínre kerülnek a gyarlóságok, hazugságok, bűnök. Természetesen ezt a második, karcosabb verziót vagyunk hajlamosak látni és láttatni, mai közegben, egyáltalán nem olasz viszonyok között.

Vígjátékokat rendez a Vígszínházban mostanában.

Nehéz ma ezerfős nézőtér előtt érvényesen megszólalni. Szerencsére az az egy szabadsága megvan a művészembernek, hogy akkor bukik meg, amikor akar. Ami a Szent István körúti munkáimat illeti, Gorkij Nyaralók című drámájának készültekor éreztem magamat a legjobban az utóbbi években. Ám az negyven előadás után lekerült a műsorról. A revizor viszont hosszú sikerszériának ígérkezik.

Ahogy A revizornál, úgy A kávéházban is Kern Andrással dolgozott. Tud benne felfedezni új vonásokat?

Régi barátság a miénk. És nekem számít a hűség, ami lassan már csak egy elvont fogalom a barkochbában. Sokan úgy tartják számon Kernt, mint akit végképp elnyelt a könnyű műfaj, de én mindig azzal a reménnyel kezdek az újabb komoly közös munkába, hogy a legjobbat hozzuk ki egymásból.

A Radnóti Színház művészeti vezetője, és valamiképpen kötődik a Nemzeti Színházhoz is. Ott mire készül?

– Amikor egy ideig úgy volt, hogy Bálint Andrással Nemzeti Színházat fogunk vezetni, akkor alaposan átgondoltuk, hogyan, miként kellene egy Nemzeti Színháznak működnie. Jordán Tamás igazgató két darab rendezésére hívott meg, az első a Holdbeli csónakos volt, a második a III. Richárd. Mindkettő „bejött”. Ez növelte az ázsiómat. Meghallgatják a véleményemet a Nemzetiben, és számítanak rám. Most beszélgetünk a következő évad műsortervéről, amelyben szerepelek majd, bár még nem tudom, mivel. Mindenesetre lesz dolgom jövőre is. Izgulhatok majd, mert azt várják tőlem, hogy megint egy sikeres produkciót hozzak létre.

Stuber Andrea