Vár a Nemzetinél

Ion Luca Caragiale világa a Balkán. Ahol a közéletet jellemző korrupció nélkülözi a nagystílűséget és az eleganciát, a magánélet legmeghittebb pillanataiba pedig okvetlenül beleröfög az ólból a disznó. A világirodalmi rangú román drámaíró Farsang című vígjátékának bemutatására készül a Nemzeti Színház. A Parti Nagy Lajos által jegyzett új szövegváltozatot Jordán Tamás viszi színre. Nae Girimea borbély és felcser Szarvas József lesz.

– A francia bohózatok sémáját követi a darab – mondja Szarvas József –, szerető szerető hátán. Én egy hátsó udvari macsót játszom benne, aki tud valamit a nőkről, és a nők értékelik, hogy tudom róluk, amit tudok.

– Lehet mondani, hogy Az ember tragédiája Ádámja óta ez az első főszerepe a Nemzeti Színházban?

– Nem lehet mondani. A Farsangban sok, egymást kereső szereplő és egymást feltételező szerep van. A borbély abban különbözik a többiektől, hogy egyrészt minden gyanú felett áll, másrészt minden bajnak okozója. Jordán Tamással korábban nem dolgoztam. Látom, fontos számára az egymás megismerése, a sok együttlét, hogy a kapcsolatokból származó élményeket valahogy beépítsük a közös játékba. Nyilván ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a Nemzeti Színház tagjaiból – sokfelől érkezett, szakmailag különböző iskolázottságú, eltérő színházi tapasztalatokkal rendelkező színészekből – lassan-lassan igazi társulat alakuljon. Én a III. Richárd előadásából azt szűrtem le, hogy erre van esély.

          – A Shakespeare-tragédiában az I. gyilkost alakítja, biciklin.

– Kitűnő epizódszerep. Aki eljátszhatja egy formátumos előadásban, az nem lehet elégedetlen. Tulajdonképpen a többi feladatom is kedvemre való. Háy János A Senák című színdarabja olyan terep, ahol én otthonosan mozgok – természetes, hogy van ott egy kis dolgom. A Czillei és a Hunyadiakban Gara nádor az a szerep, amit soha senki nem osztott volna rám – Babarczy Lászlón kívül, akinek három évig voltam színésze Kaposváron, és igaz, hogy mindig megbuktam nála, mégis ő az, akivel a legjobban szeretek dolgozni. A Pintér Béla Társulat Gyévuska című előadásában benne lenni, az igazi csemege számomra. Pintér Béla a saját életéből csinálja a saját színházát, s amikor mond valamit egy színésznek, olyan pontos és kíméletlen, mint Ascher Tamás. Az ilyesmi ritka élmény. Egyszóval semmi okom panaszra, csak...

– Csak?

– A színészi pálya sok öröm forrása, és az ember mégis ritkán boldog. Én kétszer voltam boldog a szakmai életemben: egyszer az Oidipusz egyik próbáján, amikor úgy éreztem, hogy mindent tudok, s két centivel a színpad fölött lebegve játszom. Másodszor pedig akkor, amikor Ternyák Zoltánnal adtuk elő az Emigránsokat. Azóta meg várok és vágyakozom. Ha jön majd egy-két olyan szerep, olyan alakítás, amire azt mondom magamnak: ez rendben volt – mert az utóbbi néhány évben nem akadt ilyen –, akkor az nekem elég lesz. De tulajdonképpen arra vágyom, hogy egyszer majd rám épüljön egy előadás, s aztán azt mondja majd a rendező is, a néző is meg én is, hogy „De jó a Szarvas!”

A Farsang bemutatója január 8-án lesz a Nemzeti Színházban.

Stuber Andrea